Lévai Katalin, szocialista európai parlamenti képviselő a szeptember 11-i Népszavában eképp nyilatkozott:
Nem akarok olyan társadalomban élni, ahol békés felvonuláson kockakövekkel és mérgezett tojásokkal dobálnak, s ezt a véleménynyilvánítás egyik fajtájának tekintik. Nem akarok olyan társadalomban élni, ahol lehúzott zsaluk résén át, félve lesem a menetelő és a maguk módján igazságot osztó fekete ingeseket. Nem akarok olyan társadalomban élni, ahol kövekkel sebeznek meg saját szobájukban kisgyerekeket.
Kedves Katalin!
Mélységesen egyetértek.
De azért megkérdezném:
Olyan társadalomban akar-e élni, ahol a meghatározhatatlan identitású - és ezért felelősségre sem vonható - rendőrök békés felvonulókra támadnak, és szemet, fogat kiütve ürítik ki az utcákat, és ezt a rendteremtés egyik fajtájának tekintik?
Olyan társadalomban akar-e élni, ahol a hatalmához körömszakadtáig ragaszkodó ostoba miniszterelnök két év hazudozás és semmittevés után újabb és újabb esélyt kap pártjától a hatalom megtartására, azaz a semmittevésre és hazudozásra, s eközben az ország romlik, süllyed, széthullik?
Olyan társadalomban akar-e élni, amelyben a politikai elit - minden képzeletet fölülmúló - gátlástalan korrupcióval szerzi vagyonát, miközben szemforgató módon az adómorál helyreállításáról papol, s miközben a társadalom jelentős részesze a nyomor legmélyebb bugyraiba süpped, olyan mélyre, hogy gyerekeik éhesen indulnak iskolába?
Kedves Katalin!
Amíg ön az MSZP színeiben politizál, s lelkesen szolgálja ki ezt a korrupt, ostoba és agresszív rezsimet, nem tűnik túl hitelesnek kifakadása.
Amiről ön beszél, az – szerencsére – csak eseti jelenség: néhány buta suhanc primitív randalírozása.
Amit azonban szolgál, az egy romboló hatásaiban felmérhetetlen, mindannyiunkat érintő, őrült hatalmi ámokfutás.
