A neten barangolva érdekes adatsorra találtam. Európa lakói néhány évtized múlva túlnyomórészt mohamedánok lesznek, vagy legalábbis mohamedán családokból származnak majd. Hogy ez borzalmas perspektívát jelent, vagy izgalmas kalandot kínál, arról szól a következő elmélkedés.

Arab számok

A népesedési ráta, az 1000 lakosra jutó újszülöttek arányszáma Franciaországban 1.8, Angliában 1.6, Görögországban és Németországban 1.3, Olaszországban 1.2, Spanyolországban 1.1. Az Európai Unió 31 országának népesedési rátája átlagosan 1.38. Európa népessége azonban nem csökken, hanem 1990 óta nő. Ennek oka az bevándorlás, s a bevándorlók 90%- iszlám országokból érkezik. Természetesen az iszlám bevándorlók hozzák magukkal a maguk népesedési szokásait. Míg egy európai családban egy-két gyermek születik, addig egy arab családban hét-nyolc. Hollandiában és Belgiumban az újszülöttek 50%-a muzulmán családban születik, 15 éven belül a holland lakosság fele mohamedán származású lesz. 20027-re minden ötödik francia muzulmán lesz. 2025-re az európai családok harmada lesz muzulmán.

Eddig a tények, illetve a tények alapján kialakítható jövőképek.

A jobboldal mindebből azt vonja le, hogy a muzulmán bevándorlást sürgősen meg kell fékezni. Ami pompás terv, csakhogy semmit sem változtat sem a tényeken, sem a tendenciákon. Ezért a szélsőségesebbek azt is sürgetik, hogy az eddig befogadott muzulmánokat is ki kell penderíteni Európából. Ami gyökeresen megváltoztatná a helyzetet, csakhogy ugye Európában nem szokás fajra, nemre, vallásra vonatkozó megkülönböztetés alapján kipenderíteni állampolgárokat a hazából. Legutóbb a második világháború környékén történtek efféle kitelepítések, és kevesen büszkék rá.

A nagyobbik baj persze nem az emberjogi probléma, hanem a gazdasági. Európa egyszerűen nem tudja nélkülözni azt a közel ötvenmillió muzulmánt, akik ma munkájával, fogyasztásával hozzájárul a kontinens jólétéhez.

Jövőképek

A pesszimista vélekedés szerint a kontinens országai néhány évtized múlva iszlám államokká alakulnak, s ekkor a legszörnyűbb forgatókönyvekre számíthatunk: elterjed a többnejűség, a nők elnyomása, kötelezővé lesznek az iszlám vallási gyakorlatok, bevezetik a sariát, kézlevágással, korbácsolással és nyilvános akasztás, diktatórikus teokráciák alakulnak ki, hanyatlásnak indul a kultúra, megszűnik a szólás szabadság és így tovább. Európa száz év múlva összenő az arab országokkal, s átveszi azok minden szörnyű és számunkra idegen szokását, szabályát, működésmódját.

Az optimista vélemények azonban azt hangoztatják, Európa képes lesz felszíni a bevándorlókat, és az arabok népesedési rátája lassan a kontinens hagyományaihoz igazodik. Igaz, hogy emiatt ismét szembe kell néznie a népességcsökkenésből eredő problémákkal, de e gondokon újabb és újabb bevándorlók érkezése segít majd. Ám középtávon már nem számíthatunk az arab bevándorlásra, mert az évszázad közepére ott is megáll majd a népességnövekedés. Helyettük afrikaiak, indiaiak, kínaiak érkeznek majd az öreg kontinensre. Akikkel persze megint csak lesz majd probléma, de száz év múlva talán a megoldás is egyszerűbb lehet.

Míg az optimista jóslat fő baja az, hogy meglehetősen merész feltételezésekre épít, s ebben az értelemben igen ábrándos elképzelés, addig a pesszimista jövőkép mögül a szorongás és az ellenségteremtés szándéka bukkan elő.

Az iszlám és a szabadság

Az nyilvánvaló, hogy néhány évtizeden belül irtózatosan sok arab lesz Európában. Hogy ők mind muzulmánok lesznek-e az már kevéssé valószínű, hiszen egy részük éppen az iszlám elnyomó kötelezettségei elől menekült a szabad életvitelt kínáló Európába. A vallásos bigottságnak jó kétszáz éve elejét tudja venni a mi kultúránk, s számíthatunk erre a hagyományra akkor is, ha nem a keresztény idiotizmust, hanem éppen a mohamedán ámokfutást kell megfékezni. Így az igazi kérdés nem is az, hogy hány arab származású polgára lesz földrészünknek, hanem sokkal inkább az, hogy ez a mi felvilágosodott, haladó és szabadságszerető kultúránk képes lesz-e magához idomítani az iszlámot. Elképzelhető-e toleráns iszlám? Elképzelhető-e olyan muzulmán, aki magánügynek tekinti a vallást, s a vallási parancsok betartását? Elképzelhető-e olyan muzulmán, aki nudista strandra megy a családjával, mint a keresztény német kispolgár? Elképzelhető-e olyan mohamedán, akit nem érdekli, ha a szomszéd, a tilalom ellenére részegen botorkál haza, aki fütyül rá, hogy a lánya, vagy menye szűz-e az esküvőn, aki többre tartja a vélemény, a gyülekezés, az életmód megválasztásának szabadságát, mint az isteni parancsot?

Nos, szerintem elképzelhető. Néhány évszázada még Európát is megnyomorították a vallás félhülye szabályai. Aztán nagy nehezen megszabadultunk tőlük. Sem a bigott ostobaság, sem a szabadság nem vallásfüggő. Bármelyik meggyőződés képes szörnyű elnyomássá válni, és bármelyik tannak lehetnek szelíd, békés, toleráns, s ezért valóban lélekemelő változatai. A mi dolgunk nem az, hogy Európát iszlámmentessé tegyük, még kevésbé az, hogy kereszténnyé sorvasszuk, sokkal inkább az, hogy az iszlámot tegyük európaivá. Az iszlám ugyanis nagy, magasztos, emelkedett tanítás. Bőven elfér benne a személyes szabadság.

 A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.

Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.