Ellenzéki összefogásra buzdít a baloldal. Nem. A buzdít nem is a legpontosabb kifejezés. Azt kellene írnom: ellenzéki összefogás-hisztériakampányát indította el a baloldal. Politikusok, közszereplők, újságírók házalnak a maguk összefogás-portékájával, kiabálva úton-útfélen, hogy a gonosz, fasisztoid, autoriter és amúgy is tehetségtelen Orbán-rezsim leváltására nincs más lehetőség, mint a széleskörű és feltétel nélküli egybeborulás.
Bizonyos fokig igazuk van. Az új választási rendszer valóban nem ad esélyt azoknak a magukban induló apró-pártoknak, amilyenekből most az ellenzék összeáll. Csakhogy ez az igazság elfed egy másik, sokkal súlyosabb igazságot: azt, hogy egy ilyen szövetség valójában nem más, mint

felelőtlen hazárdjáték.  

A tervezett ellenzéki összefogásnak ugyanis a keretei meglehetősen bizonytalanok, a részletei a teljes homályba vesznek, a következményei pedig pontosan annyira beláthatatlanok, mint az összefogás hiányából származó eredmények.
És éppen a részleteken elmélkedve derül ki, mennyire kockázatos egy ilyen egybeborulás. Egyelőre három baloldali párt, a Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és a Negyedik Köztársaság, valamint néhány civil szervezet mondott feltétel nélkül igent az összefogásra. E csoportokat elsősorban a hatalom visszaszerzésének reménye fűti, illetve a közös Orbán-gyűlölet hevíti. A szerveződő baloldali blokk élén pillanatnyilag a levitézlett politikai elit oszlopos tagjai állnak, körülöttük pedig néhány újonnan fölbukkant furcsa képződmény, és még furcsább alak, akiknek céljai, tervei, elképzelései majdnem olyan homályosak, mint az unortodox gazdaságpolitika.   
A meghatározó személyek emberi minősége, politikai tisztessége, demokratikus elkötelezettsége, finoman szólva is kétséges, az pedig különösen kétséges, hogy az összefogás hozadékát valóban a nemzet üdvére, a közjó érdekében akarnák kamatoztatni, miközben saját zsebüket szorosan bevarrják.
De tegyük félre kételyeinket és játszunk el, azzal az ugyancsak merész feltételezéssel, hogy a baloldali pártok vezetői kivételesen nem saját hatalmuk visszaszerzésén fáradoznak, hanem valóban helyre akarják állítani a jogállam demokratikus kereteit, föl akarják építeni mindazt, amit a Fidesz lerombolt!  Nézzük,

hogyan lehet ezt megtenni?

Nos, nagyjából úgy, ahogy azt sokan mondogatják: valamiféle technikai koalíció jönne létre, amely a már korábban, közösen megállapított demokratikus alapelvek mentén újraírja a legfojtogatóbb törvényeket, majd, mint aki jól végezte a dolgát, új választásokat ír ki. Egyszerű. Vagy legalább is egyszerűnek látszik.
Mert azért van itt néhány elvarratlan szál, amelyekről mindjárt kiderül, hogy nélkülük az egész pulóver fölbomlik. Kezdjük az elején: Vajon vannak-e olyan demokratikus alapelvek, amelyekben az ellenzéki pártok és a köréjük szerveződő civil szervezetek valóban meg tudnak állapodni? Éppen most zajlik az a vita, amelyet az Egymillióan a sajtószabadságért facebook-csoport indított e kérdésről. Hogy lesz-e ennek valami megragadható eredménye, az ma még nyitott kérdés.
 Vajon milyen választási összefogást lehet létrehozni a jelenleg érvényes rendszerben? Az nyilvánvaló, hogy az ellenzék csak akkor szerepelhet jól, ha egyes pártjai nem indítanak egymás ellen jelölteket, vagy eleve közös jelölteket állítanak. De milyen alapon osztoznak meg a képviselői helyek között? Kinek lesz egy és kinek lesz tíz jelöltje? Figyelembe vehetőek-e a közvélemény-kutatások eredményei, vagy minden szervezet azonos lehetőséget kap? S, ha mindenkinek ugyanannyi jelöltje lesz, az vajon nem torzítja súlyosan a demokratikus megmérettetés lehetőségét?
Vajon elég lehet a demokrácia, a köztársaság helyreállításának hangzatos ígérete ahhoz, hogy a Gyurcsányból kiábrándultak, Gyurcsány Ferencre szavazzanak? Nem lesz-e végtelenül sekélyes, és ezért végső soron vállalhatatlan az a program, amit egy ilyen összefogás kínálni tud?
De, ha mégis megoldhatóak valahogy ezek a problémák, akkor is marad egy nyitott kérdés, amely rémisztő szemekkel mered ránk:

mi van, ha nem sikerül?
   
Van-e valamilyen forgatókönyve a baloldali blokknak arra az esetre, ha a nagy összeborulás nem kerül többségbe az új parlamentben? Mert az még kezelhető valahogy – bár rettentő nehezen – ha nem sikerül kétharmados fölényt szerezni, s meg kell elégednie ötvenegynéhány százalékkal. Ekkor kormányt alakíthat, irányítgathatja az országot, persze szigorúan a Fidesz által mostanában meghatározott keretek között. Hogy ennek mi értelme, arra nehéz válaszolni, de ennél is nehezebb választ adni arra, mi lesz, ha még az ötven százalékos eredményt sem ér el az ellenzéki tábor. Mi lesz akkor, ha a Fidesz 2014-ben is döntő tényező marad? Mi lesz akkor, ha mondjuk, harminc-negyven százalékot szerez az új országgyűlésben? Márpedig annyit igen könnyen szerezhet. Van-e valamilyen épkézláb elképzelése az ellenzéki összefogás szószólóinak erre az esetre?
Nekem van. És ez az elképzelés nem valami bíztató.  Akkor ugyanis az van, hogy a parlamenti többség egyértelműen a jobboldalé. A Fidesz 30-40 százalékos eredménye mellett ugyanis ott fog állni a Jobbik 10-20 százalék közötti eredménye is. Miközben a Fidesz-ellenes összefogás minden szereplője, azaz lényegében az összes – nem jobboldali – parlamenti párt a Fidesszel szemben definiálja magát. Azaz egyiknek sem lesz esélye arra, hogy koalícióra lépve a legnagyobb parlamenti párttal, rábírja azt a legproblémásabb törvények módosítására, visszavonására. Ekkor a Fidesz a Jobbikkal lesz kénytelen együttműködni, és Vona Gábor nyilván vidáman igent mond egy koalíciós meghívásra. Feltéve persze, ha a Fidesz hajlandó még egy kicsit jobbra sasszézni.
A baloldali összefogás ilyenformán azzal a nagyon is reális veszéllyel jár, hogy még inkább jobbra tolja a Fideszt. Márpedig nagyon messzire már nem mehet, mert ahol a Jobbik van, az tényleg a szakadék széle.
Mindent egybevetve, a baloldali összefogás pontosan olyan hazárdjáték, mint a Matolcsy-féle gazdaságpolitika, mint az Orbán-kormány eddigi ténykedése. Lehet, hogy sikerül, de azoknak, akik felelősen gondolkoznak az ország sorsáról, valami más megoldáson kellene törniük a fejüket.

A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.
Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok
nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.