Ha már szakértői kormány, miért nem mindjárt diktatúra? Óh boldog Latin-Amerika! Óh boldog Törökország! Ott, ha a pártok végleg nem tudnak megegyezni egymással, jön a hadsereg, átveszi a hatalmat, rendet csinál, majd néhány év múlva a tábornok urak kiadnak egy saját tetteikkel kapcsolatos amnesztiarendeletet és lemondanak. Pont.
Hol vagy Cincinatus? Merre jársz Sulla? Ébredj álmodból jó Caius Julius! Pannóniának szüksége van rátok!
S, ha azt hinnénk, merő ostobaság a párhuzam, lássuk azt a szakértői kormányt közelebbről!
Elidegenedés
Az SZDSZ váltig kitart a szakértői kormány mellett, annak ellenére, hogy egyre több párt és politikai szakértő fogalmazza meg kételyeit. Noha abban igaza van Fodoréknak, hogy a jelenlegi patthelyzetet - egyéb lehetőségek (új választás, diktatúra stb.) mellett - egy ilyen testület is feloldhatná, azért érdemes kicsit a mélyére nézni e kérdésnek. Különösen érdekes Fodor önleleplező mondata, amely szerint a szakértői kormány – szemben a pártkormányokkal – nem az újraválasztásában, hanem az ország rendbetételében érdekelt. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a pártok fütyülnek az országra, önérdekük mindennél fontosabb. Egy ilyen nyilatkozat, az SZDSZ elnöke részéről, coming aut-tal ér fel.
Mire alkalmatlan?
De nézzük meg közelebbről ezt a szakértői kormányt! Azt ugye mindenki sejti, hogy csodatévőnek semmiképpen sem gondolhatjuk e grémiumot. Hiszen a szakértői kormány semmihez nem nyúlhatna hozzá, amiről a pártok az elmúlt évek során markánsan véleményt mondtak. Abban a pillanatban ugyanis, amikor előáll az új kormány egy javaslattal, ami valamelyik párt programjával ellentétes, azonnal elveszti parlamenti többségét, és megbukik. Az érintett párt ugyanis nem szavazhatja meg a korábban hangoztatott véleményével ellentétes döntést.
A szakértői kormány tehát nem alakíthatja át a nyugdíjrendszert, az egészségügyet, a szociális ellátórendszereket, de még az adórendszert sem. Azaz semmi olyanba nem foghat bele, amiről a közelmúltban élénk vita zajlott.
Egy kis döntéselmélet
Mielőtt tovább haladnánk a részletekben, szeretném felhívni a figyelmet a döntéselmélet egy fontos felismerésére. A szakirodalom megkülönböztet puha és kemény döntéseket. Kemény döntések azok, amelyek viszonylag egyszerűek, nem járnak kockázattal, ismertek a hatásai, azaz egyértelműen meghatározhatóak a döntések következményei. A puha döntések azonban túl bonyolult, túlságosan összetett kérdésekhez kötődnek, ezért a válaszokban több az ideológiai elem, mint a racionális mérlegelés.
Mármost a tragikus az, hogy a politika területén a puha döntések vannak többségben. Mind a gazdaság, mind a szociális viszonyrendszer, mind a politika világa olyan összetett és bonyolult struktúra, amelyekben a döntéshozó a tények helyett a meggyőződésére, a hitére kénytelen támaszkodni. A politikus döntését pedig az legitimálja, hogy az emberek is így hiszik, s erről a választások alkalmával véleményt is mondtak. Ezt hívják úgy, hogy demokrácia.
Mire lenne jó mégis?
Természetesen van néhány olyan területe a magyar közéletnek, amiről az elmúlt években nem folyt érdemi vita, annak ellenére nem, hogy nyilvánvalóan reformra szorulnak. E kérdésekkel kapcsolatban úgy hozhatna döntést a szakértői kormány, hogy arról csak a pártokkal egyeztet, s a véleményalkotásból kizárja a társadalom többségét. (Azaz antidemokratikusan…)
Olyan területekhez nyúlhatna hozzá az új kormány, amelyekkel kapcsolatban a pártok még nem nyilvánítottak véleményt, nem alakítottak ki álláspontot, és hajlandók megegyezésre jutni.
Ilyen terület lehetne a közigazgatási és a választójogi reform. Hiszen mindenki tudja, hogy túl sok és túl önálló település van Magyarországon, túl sok (és túl gyenge kontroll alatt álló) képviselő ül a parlamentben. Ilyen kérdés lehetne a korrupció ügye. A visszaélések rendszerét gyakorlatilag tabutémaként kezelik a pártok, pedig abban elég nagy a közegyetértés, hogy a korrupció társadalmi veszélyessége ma már nagyon nagy, a korrupció léte a gazdaság és az állam működőképességét fenyegeti. De a szakértői kormány - hosszú évek óta először - csinálhatna egy nullabázisú költségvetést is. És, ami szintén elég fontos, valóban nem volna rászorulva arra, hogy választási költségvetést tákoljon össze.
Miért nem lesz mégsem?
Ha SZDSZ-MSZP összefogással születik meg a szakértői kormány, a jobboldal köt bele minden intézkedésébe, ha ellenzéki összefogással alakul, akkor majd a szocialisták ágálnak ellene. Így aztán programja nem tud politikamentes maradni, s ezért elég hamar pártkormánnyá alakul, vagy megbukik.
De talán igaza is van a pártoknak abban, hogy a szakértői kormány felállítása nem volna demokratikus megoldás. Éppen azért nem mert döntéseihez nem birtokolná a választásokon elnyert társadalmi jóváhagyást, azt a hitbéli megerősítést, hogy a többség egyetért döntéseinek legalább az irányával.
Talán demokraták?
A szakértői kormány tehát nem kevésbé antidemokratikus megoldás, mint a választások megkerülésével, a választók megkérdezése nélkül kinevezett új miniszterelnök (Gyurcsány, 2004.), vagy a ciklus közben módosított kormányprogram (Gyurcsány, 2006., 2007., 2008.), és alig valamivel demokratikusabb megoldás, mint egy diktatúra.
A szakértői kormány – számos fontos gazdasági, politikai kérdés rendbetétele mellett - azt is elérné, hogy még jobban elidegenítené a politikai elitet a társadalomtól, s a pártelnöki tanácskozásokon születő, sub rosa döntésekkel gyakorlatilag oligarchiává alakítaná a demokráciát.
Amit a jobboldali pártok valamiért nem akarnak. Lehet, hogy tényleg demokraták?
