HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

Linkblog

Helyi zsenik és országos tökkelütöttek

2009.04.28. 11:07 Ratius

Egyre több olyan hírrel találkozhatunk, amelyek szerint kistelepülések értelmes vezetői, az országosan szinte kezelhetetlen problémákra okos és szellemes helyi választ találnak. A monoki ,,munkáért segély” programra és annak hullámaira mindenki emlékszik. Most Gadácson (egy alig 140 lelkes Somogy megyei településen) álltak elő hasonlóan szellemes elgondolással, és ütköztek bele nagyjából ugyanabba a falba, mint a monokiak.
 
Ember és közösség
Gadácson úgy döntöttek, nem adnak segélyt azoknak, akik dohányoznak, isznak, kávéznak vagy játékgépeznek, azaz rendszeresen élvezeti termékeket fogyasztanak, s költekező életmódjukkal veszélybe sodorják a család megélhetését. - Segély ugyanis csak annak jár, aki ,,önhibáján kívül” került a ,,létfenntartását veszélyeztető élethelyzetbe” - mondta ki helyi rendeletében az önkormányzat. 
Olyannyira magától értetődő elgondolás született a gadácsiak fejében, hogy szinte érthetetlen, miért nem született meg ez a gondolat korábban is. Arra adjon segélyt az önkormányzat, hogy bedobálják a játékgépekbe? Álljon már meg a menet! Hát persze, hogy ne adjon!
Természetesen tudom jól, hogy az efféle magatartást nehéz ellenőrizni, de hát ezért születtek meg azok az elgondolások, amelyek szerint a segélyt nem pénzben, hanem, például élelmiszerjegyben, adja az önkormányzat, vagy átvállalja a gyerekek iskolai étkeztetésének költségét, esetleg, ahol van az öregek számára kiépített ebéd-házhozszállítás, ott a szegényekre is kiterjeszti ezt a gondoskodást.
 
Ember és föld
De ez eddig nem volna újszerű. A lényeg most következik: A helyi képviselő-testület szerint önhibának minősül az is, ha a kérelmező vagy családja nem műveli a házához tartozó kertet!
Hát ez zseniális! És ismét annyira magától értetődő, hogy csak döbbenten kérdezhetjük, miért bukkant fel ilyen nehezen ez az ésszerű és nyilvánvaló gondolat.
A ház körüli kert évezredek óta a megélhetés elsődleges forrása. Persze nyilván nem elég egy család eltartásához párszáz négyzetméter, de hogy mégis mire elég, arra álljon itt néhány adat.
Az elsődleges élelmiszernek tekinthető burgonya terméshozama kb. 26 tonna/hektár.
Az egy főre eső átlagfogyasztás 95 kg/év.
Egy öttagú család éves burgonyaszükséglete kb. 200 négyzetméteren megtermelhető.
A kiskertben ugyancsak favoritnak számító zöldség- és főzeléknövények átlagos terméshozama (nagyon nagy szórással) 10-14 tonna/hektár.
Az egy főre eső átlagfogyasztás kb. 75-95 kg/év.
Egy öttagú család éves zöldség- és főzelékszükséglete kb. 400 négyzetméteren megtermelhető.
A baromfitartás helyigénye alig néhány négyzetméter.
Háztáji gazdaságokban, családi szükségletre termelve, gyakorlatilag csak munkaidő kérdése a nyúl- és baromfitartás.
 
Ember és munka
Nem megyek tovább, mert egész kis háztáji kézikönyv kerekedhetne a dologból. De azt mindenképpen érdemes megfontolni, hogy néhányszáz négyzetméteren, tehát egy minimális falusi portán az élelmiszereknek fantasztikus tömege állítható elő. Ha egy-egy efféle kiskert nem is lehet elég a család biztonságos ellátására, azt azért teljes joggal várhatja el a társadalom, hogy akinek van kertje, az művelje, s csak eztán legyen jogosult a segélyre.
Nem pusztán azért tűnik jogosnak ez az elvárás, mert magáért és családjáért elsősorban az egyes ember a felelős, s a rendelkezésre álló erőforrások kiaknázásával, például a kiskert gondozásával, ezt a felelősséget veszi magára, de a munkához való viszony kérdésére is üdvösen hat egy ilyen elvárás.  
Éppen a napokban olvastam Polányi Károly könyvét az archaikus gazdaságról. Döbbenetes dolgokat ír. Egyebek mellett azt, hogy a kapitalizmust megelőző világban a munka nem pénz, vagy jövedelem kérdése volt, hanem elsősorban becsület dolga. Megvetették azt, aki pusztán pénzért dolgozott, valamilyen alkalmazotti státuszban állt, s azoknak járt a közösség megbecsülése, akik munkájukat valamiféle hivatástudattal végezték, tehát bizonyos fokig a jövedelmezőségtől függetlenül, a szépség, a természetes (vagy annak tartott) rend szellemében dolgoztak.  
Persze nem hiszem, hogy ez a világ visszatérhetne, nem is lenne kívánatos, mert az egyéni szabadságot jelentősen korlátozza, de azt azért hiszem, hogy a legszegényebb falvakban, a nyomor küszöbén igenis elvárható a segélyt kérőktől, hogy maguk is keressék boldogulásuk útjait.

És az Alkotmánybíróság
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a gadácsiak által hozott szabályt. Magyarországon, életmódjától függetlenül, mindenkit el kell tartania a társadalomnak.
 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr891091086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vipmass 2009.04.28. 22:50:07

Robert Owen: A termelő közösség terve : "...A lakosság feltehetően mindenféle korú, képességű és hajlamú. férfiakból, nőkből és gyermekekből tevődik össze, legtöbbjük nagyon tudatlan, nem egy valószínűleg rossz és bűnözésre hajlamos; vannak köztük olyan testi és szellemi adottsággal rendelkezők, akiket a szűkölködők istápolására rendelt alapból kell eltartani - nemcsak haszontalan, a közösség részére nagy megterhelést jelentő egyedek, hanem igen veszedelmesek is, mert káros erkölcsi befolyást gyakorolhatnak a többiekre is, mint a tudatlanság, a bűnözési hajlam és különféle vétkek terjesztésének eszközei, amit éppen miattuk oly nehéz kiirtani a társadalomból...

...igy érkezik el annak az ideje, amikor a társadalomban követelő szükségességgé válik bizonyos intézkedések megtétele a jómódúak és szorgalmasok mentesítésére a szegényalap terheinek viselésétől, a nincsteleneket pedig kiragadhatjuk az állandóan növekvő nyomorból és megaláztatásból..." /1817/

Bogyó 2 2009.09.14. 13:29:25

Valójában nagyon egyetértek abban, hogy tényleg nincs kellő ösztönzés arra, hogy az ember maga is feleljen és tegyen önmagáért. Bár a mostani Út a munkához kormányprogram ezt igyekszik megváltoztatni, s tény, ebben a Monokon történteknek szerepe van. Nem úgy a jó, de ráirányította végre az országvezetők figyelmét a probléma másik oldalára is. Hogy a gadácsi rendelet miért semmisült meg, nem lenne mindegy, nem olvastam az ítéletet. Lehet, hogy nem az alapgondolat, csak a megvalósítás módja nem volt megfelelő. Mert önmagában a kert meg nem művelésének azért sok oka lehet.
Azt kellene bizonyítani, hogy nincs kellő indok, csak a felelőtlenség, lustaság a kert nem művelésére.
De akkor is hogyan? Mi számít kertművelésnek? Az egész kertet kell művelni? Nem is lehet benne pázsit a gyerekeknek? Ha igen, mekkora? Az is meg lesz határozva mit ültessek? Krumpli lehet, füge nem? Számít az, hogy azért nem veszek vetőmagot, szerszámot, permetszert, azért nem fizetek locsolásra vízszámlát, mert végül kiderül, nem éri meg, s olcsóbban jövök ki, ha egyszer buszra ülök és megveszem a TESCO-ban a nagyüzemit?

A kert műveléséhez sok minden kell, magától nem nő ki semmi, sok munkát és bizony pénzt is igényel. A megtérülés nem tuti. Persze a legtöbben megoldják, szokásból, rendszeretetből gondozzák a kertet, s azért nem is fizetnek rá. De erre ösztönözni máshogyan kellene, nem segélymegvonással. Hogy hogyan, én se tudom. Kétségtelen irritáló a jelenség, ha egyesek kertje műveletlen, s nem látjuk, hogy mindent megtesznek a boldogulásukért. Kérdés, át tudjuk-e őket nevelni, lehet-e? Azt hiszem, éhenhalni akkor se hagyhatjuk őket, ha lusták, a segély elvileg erre való, nem a tisztes megélhetésre. Csak ezt belőni se könnyű feladat.