HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

Linkblog

Üveges tótok

2009.07.02. 13:50 Ratius

Csattanós válasz lenne a most elfogadott szlovák nyelvtörvényre, ha Magyarországon új elvek szerint közelítenénk a nyelvhasználat problémájához. Mondjuk, úgy tennénk, mintha nem idióta hülyegyerekek gyülekezete volna hazánk, hanem olyasféle emberek közössége, akik jót akarnak maguknak is, meg másoknak is.

Mondjuk, félre tehetnénk a nemzethalál szörnyű rémképét, és alkothatnánk olyasféle szabályokat, amelyek nincsenek tekintettel a múlt századokból itt maradt nemzetállami baromságra. Esetleg szembe nézhetnénk azzal, hogy a nemzeti öntömjén ma már nem pusztán anakronisztikus, de egyenesen káros: ártalmára van az embereknek. Mármint azoknak az embereknek, akik a huszadik század közepe után születtek, nyelveket beszélnek, internetet használnak, külföldre utaznak, demokráciában élnek és gondolkoznak, netalántán iskolázottak annyira, hogy felfogják: a gyűlölködés, például a szlovák típusú nemzeti szűkkeblűség nem jó. Nem jó, mert azon túl, hogy egy jó nagyot belerúgok a másikba, s ez – bizonyos szint alatt – jóleső érzéseket gerjeszt bennem, sem hasznára, sem előnyére nem válik senkinek. Arról nem is beszélve, hogy a másik, előbb vagy utóbb, vissza fog rúgni.Szóval mi lenne, ha a magunk részéről félre tennénk a szomszédokkal való civakodást, és olyan nyelvi szabályokat hoznánk, amelyek jók? Jók azoknak, akik itt élnek, mert megkönnyíti az életüket, és jók azoknak, akik a szomszédságból ránk figyelnek, mert nekik is megkönnyíti az életüket. Ja, meg még azt is gondolhatnák, jé, milyen jó fejek ezek a magyarok.

De térjünk a lényegre:
Mi lenne, ha visszatérnénk ahhoz a nemes hagyományhoz, hogy pénzeinken a kisebbségek, azaz a szomszéd országok nyelvén is szerepelnének a legfontosabb feliratok? Mint a Pengőn a pfujjhorthyfasisztakirekesztő ántivilágban…
 
Mi lenne, ha Magyarországon, a határok harminc-ötven kilométeres körzetében kötelező lenne minden utcatáblát, emlékműfeliratot, múzeumi katalógust, cégtáblát, szóval a lakosság tájékoztatására szolgáló feliratokat a szomszéd ország nyelvén is kiírni? Mint a Balatonnál annak idején, amikor a sok német turista miatt szinte második, sőt első nyelvként szerepelt a német…
 
Vagy mi lenne, ha ugyanebben a körzetben - tehát a határok közelében, ahol a szomszédolás anyagi és kulturális előnyökkel járó, hasznos gyakorlat - az általános iskolákban kötelező jelleggel tanítanánk a szomszéd ország nyelvét?
 
Horribile dictu, mi lenne, ha az ország belsejében kötelező lenne – szabad választás alapján - szlovákul, románul, horvátul, szerbül, ukránul vagy németül tanulnia a gyerekeknek? (Na ja, a többség nyilván a németet választaná...)
 
Hát, szerintem az lenne, hogy eleinte berzenkednének a diákok, hogy hülyeségeket kell tanulniuk, meg hőbörögnének a nemzetmentők, hogy oda a magyarság, ám a hétköznapok valóságában nagyon is megélénkülne a határforgalom. Könnyebben vállalhatnának munkát a magyarok a szomszédoknál, egyszerűbb lenne átruccanni bevásárolni, moziba menni, nyaralni, vagy – céges szinten - üzletet kötni.
És persze a szomszédok is szívesebben jönnének ide dolgozni, bevásárolni, nyaralni, vagy üzletet kötni. Hosszabb távon pedig egyre kevesebben értenék, miért fontos idióta nyelvtörvényeket hozni otthon, Szlovákiában, vagy megtagadni az autonómiát a székelyektől otthon, Romániában…
 
Ne feledjük: a kötélhúzásnak addig van értelme, amíg mindkét fél húzza a kötelet. Ha az egyik elengedi, a másik sem tehet egyebet. Különben hanyatt esik, mint az üveges tót…

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr271222135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fransancisco 2009.07.06. 14:21:17

mér' mindig mi engedjünk? még soha nem fizetödött ki, lásd kádár csontszárazra nyalta a környezö seggeket, mégse engedték lazábbra a gyeplöt

drbart 2009.07.06. 16:27:09

Ratius, teljesen egyetertek,
kezdjuk mi a soknyelvuseget!

A legelso lepes az lenne, hogy Magyarorszagon minden termek csak ugy legyen forgalomba hozhato, ha minden ra van irva magyarul/szlovakul/romanul/nemetul. Ez mar szinte most is teljesul sok termeknel, ugyhogy nem lenne nagy teher megcsinalni. Ezek utan sok cegnek egyszerubb lenne minden nyelvet minden cimkere ratenni.
A nyelvtanulas is jo otlet - legalabb alapfokon elsajatitani egy kornyezo nyelvet. Persze ez mar sokkal tobbe kerul.