- A klímaváltozás gyorsul, a világ a szakadék felé rohan - jelentette ki csütörtökön a genfi Klíma Világkonferencián Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár. Szegény, szegény Ban Ki Mun, óh, te szegény ENSZ-főtitkár, és vele együtt óh, ti szegény, szerencsétlen környezetvédők. Hát ti valóban azt hiszitek, hogy csak azért, mert néhány évtized alatt gyökeresen megváltozik Földünk éghajlata, csak azért, mert hamarosan eltűnik a sarki jégtakaró, kipusztul néhány állatfaj, csak azért, mert megemelkedik a tengerek szintje, s beláthatatlan módon megváltoznak az óceáni áramlatok, mert itt-ott melegebb, máshol hűvösebb lesz, csak azért, mert néhány millióan éhen halnak, megfulladnak, vagy belepusztulnak az újonnan terjedő betegségekbe, szóval, ti tényleg azt hiszitek, hogy néhány ilyen csekélység kedvéért a világ vezető gazdasági tényezői lemondanak akár egy dollárnyi profitról? Nem, barátaim, tévedtek!
Hiába kiabálja tele a sajtót az ENSZ lelkiismeretes főtitkára a várható veszélyekkel, hiába beszél minden tudós és szakember a közeledő katasztrófa rémképéről, a gazdaságot ez nem érdekli, és nem is érdekelheti. A mindannyiunkra leselkedő veszélyek ugyanis eltörpülnek a gazdaság uraira váró lehetőségekhez képest.
Hiszen mit jelent, mondjuk a tengerszint-emelkedés a nagytőkének? Gátépítéseket, sőt sokvárosnyi új épületet, hatalmas építőipari beruházásokat, s az új városokkal együtt építendő új utakat, kikötőket, vasutakat… Monumentális vállalkozás. Monumentális profittal.
Mit jelent a sarki jég elolvadása? Rövidebb hajózási utakat, új olaj- és gázmezőket, talán új bányakincseket, s velük együtt hatalmas új ipartelepeket, finomítókat, kikötőket. Monumentális vállalkozás. Monumentális profittal.
Vagy mit jelent az éghajlat megváltozása, mit jelent a lakhatatlan területek bővülése, az éhínségek, betegségek terjedése? Mi mást jelentene, mint új népvándorlást? S az új hazát keresőknek ismét nagyon sok mindenre lesz szükségük. Elsősorban persze szükségük lesz fegyverekre, hogy elűzzék az őslakókat a kedvezőbb adottságú területekről, s természetesen az őslakóknak is szükségük lesz néhány tankra, repülőre, bombára és miegymásra, hogy megvédelmezzék magukat. Talán már kár is megismételni: monumentális lehetőség, monumentális profittal.
Nem sorolom tovább. Sok közgazdász kimutatta már, hogy egy-egy természeti vagy környezeti katasztrófa kimondottan hasznos az érintett állam GDP-je szempontjából. Munkát ad mindazoknak, akik az elhárításban, a károk helyreállításában, a terület újjáépítésében részt vehetnek. S általában a kár nem áll arányban a várható profittal. Na, igen, néhányan, néhányszázan, néhány ezren, néhány millióan meghalnak, elszegényednek, mert megszűnik a létalapjukat jelentő környezeti tér, és igen, a vállalkozásban részvevők profitját valóban a közösség – nyilván az állam, persze az adófizetők pénzéből - fizeti, de mit számít ez, ahhoz a kimagasló nyereséghez képest, amit a tőke bezsebel?
Jó, ha világosan látjuk: a fenyegető klímaváltozás előnyök tömegét kínálja mindazoknak, akik a szerencsés oldalra születtek. Olyan változások előtt áll világunk, amely talán csak a nagy földrajzi felfedezések korához lesz hasonlítható. Minden meg fog változni: máshová költöznek a népek, máshol húzódnak az országhatárok, máshová kerül a világgazdaság központja, máshol lesznek a tengerpartok, az erők és a sivatagok, a művelhető és művelhetetlen területek, a vízben gazdag és az aszályos vidékek, és mindezért máshol élnek majd a szegények és a gazdagok. És akik most gazdagok – legyenek népek, országok, trösztök, vagy egyének – gazdagodni fognak a változások által. Akik pedig most szegények, tömegesen pusztulnak majd bele a klíma átalakulásába.
És, aki most azt hinné, hogy olcsó cinizmus mindaz, amit írok, az gondolkozzon el a tőke természetén! Nem arról van szó ugyanis, hogy a vállalkozásokat gonosz emberek vezetik, hanem arról, hogy rá vannak kényszerítve arra, hogy a lehető legnagyobb profitot teremtsék elő. Mindegy milyen áron. Ne feledd el, hogy amikor Henry Ford – szociális érzékenységtől vezettetve - néhány centtel megemelte munkásai bérét, a Ford művek részvényesei beperelték, hogy herdálja a vállalat pénzét! Meg is nyerték a pert! Ugye sejthető, hogy a mai nagyvállalatok mögött álló tulajdonosi testületek, a nagy nyugdíj-, biztosítási- és befektetési alapok, sem akarják, hogy pénzük a hülye környezetvédelmi szempontok miatt kevesebbet profitáljon. és persze az államok, a kormányok sem igazán érdekeltek a klímaváltozás megfékezésében. Legalábbis azok nem, amelyek nyertesei lehetnek az átalakulásnak, tehát a leggazdagabbak. Még, ha a nagyvállalatok közvetlen befolyását, a korrupció lehetőségét elvileg kizárjuk, akkor sincs miért csökkenteniük vállalkozóik profitját, nincs miért növelniük a munkanélküliek körét, nincs miért részt venniük a környezetvédelem programjaiban, nincs okuk arra, hogy fellépjenek a klímaváltozás ellen. A tőke természete az, ami miatt csak álmokat kerget az ENSZ jószándékú főtitkára.
A kérdés nem az, tehát, hogy meg tudjuk-e fékezni a klímaváltozást, hiszen persze, hogy nem tudjuk. A kérdés az, hogy egyénként, vagy közösségként hol talál bennünket az átalakulás. A kérdés az, hogy azok között lesz-e a magyar nép, vagy azok között leszel-e te, kedves olvasó, akik nyertesei a változásnak, vagy azok között, akik a vesztesei lesznek. Magyarország ma viszonylag gazdag állam. Lehetne éppen a nyertesek között is.
