HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

Linkblog

A bátrak csak egyszer halnak meg

2010.01.27. 11:22 Ratius

Ma van a holokauszt áldozatainak emléknapja. Nem szeretem a holokauszt-megemlékezéseket. Több okból sem. Legfőképpen talán azért nem, mert elképesztőnek, döbbenetesnek, emberi mivoltomban mélységesen sértőnek találom, azt a katasztrofális önfeladást, amivel a zsidók felsorakoztak a kivégzőosztagok előtt, vagy bevonultak a gázkamrákba. Hogy tehette meg azt hatmillió ember, hogy szó nélkül, fatalista belenyugvással elfogadta a maga halálos ítéletét? Mielőtt valaki azt találná gondolni, hogy a zsidókat akarom felelőssé tenni a holokausztért, gyorsan ideírom, hogy tisztában vagyok a körülményekkel. Mi több, azt is tudom, hogy a végpusztulás elkerülésének reményében nagyon sok megalkuvásra hajlandó az ember. Még arra is, amire a gettókat irányító zsidó tanácsok és zsidó gettórendőrségek képesek voltak, arra, hogy a nácik követelései alapján összeállítsák a kivégzendők menetoszlopait, és leszállítsák a halálraítélteket a gettó kapujához…

 
Ám e tudás birtokában is elborzadva tekintek a holokausztra. Hol van az emberi becsület, a büszkeség, az elszántság, aminek birtokában egy-egy nép megvédi hazáját, aminek birtokában a paraszt kiegyenesített kaszával nekiront urainak, hol a reménytelen ügy bátorsága, hol van a ,,hátat a falnak és megdögleni!” végső kitartása?
Hogy ilyesmiről nem szólnak a holokauszt-megemlékezések az nem a vészkorszakban meghalt zsidók hibája. Az a megemlékezők bűne. Az igazság ugyanis az, hogy a legyilkoltak sem voltak híján a becsületnek, bátorságnak, kitartásnak.
És akkor most következzen az én holokauszt-megemlékezésem! Íme, egy kis összeállítás azokról, akik nem adták meg magukat, hanem szembeszálltak a gyilkosokkal.   
 
Varsó
A zsidók hét nagyobb gettóban és több mint húsz megsemmisítő, koncentrációs és munkatáborban lázadtak fel gyilkosaik ellen. A legnagyobb felkelés a varsói gettóban tört ki 1942 április 19-én. A korábbi deportálások után a gettóban kb. hetvenezer, zömmel fiatal maradt, s egy részük bujkált. A rejtőzködő fiatalok számára ekkor vált világossá, hogy mindannyiukra halál vár. Úgy döntöttek, nem nézik tétlenül, ahogy szeretteiket a vagonokba hajtják. Az ellenállók először a zsidó rendőrség kollaboráns tagjaira, majd januártól a razziázó a németekre támadtak. Bár az ellenállóknak csak 2 géppuskájuk, 14 puskájuk és 500 pisztolyuk volt, majdnem egy hónapig tartott mire a veszteségek miatt megerősített SS-egységek a felkelést leverték. A harcok során a gettó romhalmazzá vált, 15-20 ezer zsidó meghalt, további 56 ezret deportáltak.
 
A lázadó sonderkommando
Treblinkában, Sobiborban és Auschwitzban egyaránt fellázadt a Sonderkommando, a krematóriumok és gázkamrák körüli feladatokat ellátó munkáscsoport. Treblinkában 1943 augusztusában, Sobiborban októberben robbant ki a felkelés. A titkos ellenállási mozgalom által irányított lázadások során a foglyok mindkét helyen őreikre támadtak és tömeges kitörést kíséreltek meg. A felkelés során több tucat fogolynak sikerült elmenekülnie és túlélnie a háborút. A lázadók többségét – mint ahogyan a táborokba hurcolt valamennyi embert – a nácik megölték.
1944. október 7-én a birkenaui Sonderkommando is fellázadt. A nagy létszámú munkacsoport tagjait időről időre kivégezték a nácik. Ezen a napon elszállításra, azaz a halálra főleg magyar és görög újoncok voltak kijelölve. A felsorakoztatott emberek mozgolódni kezdtek, majd néhányan a krematóriumba futottak, hogy elrejtőzzenek. A nyomukba eredő SS-eket a lengyel zsidók először kövekkel dobálták, majd előkerültek a környező gyárakból becsempészett robbanóanyaggal teli üvegek is. A II. krematóriumnál dolgozó foglyok, a harci zajt hallva az égetőteremben megöltek egy kápót, majd az SS-ekre támadtak. A zűrzavart kihasználva elrejtett szerszámaikkal átvágták a szögesdrótot. Nem csak magukra gondoltak: az odaérkező SS golyózáporával dacolva a szomszédos női tábor kerítésén is rést nyitottak. A legtöbben a krematórium udvarán és a kerítésnél estek el, a többiek a közeli Rajsko felé menekültek, ahol este bekerítették őket. A kibontakozó tűzharc során mindenkit megöltek, vagy elfogtak. A visszahozott szökevények Birkenauban puszta kézzel újra őreikre támadtak. Valamennyiüket lelőtték. Ezalatt a IV. krematóriumban az ostromlott foglyok tüzeket gyújtottak. A tűz elérte a bent tárolt robbanóanyagot és benzint, az épület a levegőbe repült. A védőket megölték. Estére a 663 fős alakulatból csak 212 ember volt életben. 451-en elestek, a IV. krematórium megsemmisült.  Az SS-nek három halottja és tucatnyi sebesültje volt. Megszökni senkinek sem sikerült.
 
Kisebb zendülések
Auschwitz-Birkenauban egyébként több kisebb ellenállási akcióra is sor került. Egyszer a büntetőszázad tagjai lázadtak fel, máskor orosz hadifoglyok vagy külső kapcsolatokkal rendelkező lengyelek kíséreltek meg tömeges szökést. 1944 májusában a cigányok álltak ellen, később két magyar transzport próbálkozott kitöréssel illetve több kárpátaljai vagy erdélyi csoport is megpróbálkozott az ellenállással. Május 26-án éjjel több százan kitörést kíséreltek meg az V. krematórium zárt szektorából. A nagy erejű reflektorok fényében az SS-ek valamennyiüket agyonlőtték. Két nappal ezután hasonló, szintén sikertelen lázadásra került sor. Egy alkalommal a magyar nők ragadtak botokat, köveket, s támadtak őreikre.  Az eredmény szinte mindig a lázadás azonnali leverése, a résztvevők meggyilkolása volt.
Az Auschwitz-komplexumból 1940 és 1945 között összesen majdnem 700-an szöktek meg.
 
A holokauszt örök érvényű üzenete így hangzik: a gyávák minden nap meghalnak, a bátrak csak egyszer. Tisztelet a hősöknek, tisztelet azoknak, akik emberhez méltóan ellenálltak az embertelenségnek!
 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr71706072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nakivagyok 2010.02.23. 14:18:31

Hát igen, igy 60 év után már könnyü!!!De! a budapesti gettóben (én is ott voltam!!)csupa öreg és gyerek volt.A fiatalabbakat már régen elvitték munkaszolgálatra,és vagy még a Don kanyarban voltak vagy már a föld alatt!Szóval kinek kellett volna ellenállni a nyilasoknak, akik vagy fegyverrel vagy puszta kézzel öltek!Talán nem kellene a varsói gettóval összehasollítani, mert ők már vagy 3 éve ott voltak, mi pedig csak néhány hónapja.Azért csak óvatosan a véleményekkel!

wagner úr 2010.02.23. 15:11:15

én értem Ratius hogy mit akarsz mondani,de szerintem egyáltalán nem valószínű ,és nem is igazán lehetett volna elvárni ilyen dolgokon keresztülment emberektől ,hogy lázadozzanak,elennálljanak, mivel sem fizikailag és főleg nem szellemileg nem voltak már"épek".ezalatt azt értem ,hogy eléggé megtörték, megalázták őket ahhoz hogy már ne csináljanak semmit.

harcsabajuszos 2010.03.18. 21:40:54

Tisztelet a hősöknek.
Én nem tudnám elképzelni, hogy harc nélkül elbukjak, akár a saját, akár családom életéről volna szó
Ha nem tudok legalább egyet magammal vinni, inkább haljak meg becsülettel, mint gyászolnom kelljen.