HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Itt az orvosok egyik esetben sem lehettek volna jók. Azért ez milyen már? (2021.11.08. 19:30) Lengyelországban gyilkosság történt
  • midnight coder: @MEDVE1978: Igen baloldalinak nem nevezhetõk, de liberálisnak pláne nem. (2021.07.28. 15:57) Válogasd meg a szavaidat!
  • szekertabor: A probléma lényege, amit bárki, aki járt már nudista strandon, megerősíthet: a közszemlére bocsájt... (2021.07.28. 09:52) Bimbószabadságharc
  • evilwolf: " és nem kellene a méregdrága Pegazusra költeni az adófizetők pénzét." Azért a kínai vakcina sem v... (2021.07.20. 18:33) Következetesen a lehallgatásról
  • apro_marosan_petergabor: @Homo fideszbirkusz: Helyettem ne igyekezz véleményt mondani. A megzsarolt, megritkított, folyama... (2021.06.10. 21:06) Miért nem találkozik a pápa Orbánnal?

Linkblog

Egyet apának, egyet anyának, egyet a hazának!

2010.07.20. 12:47 Ratius

 

Egyet apának, egyet anyának, egyet a hazának!
 
Fogyik a magyar!
 2. rész
 
Az elmúlt hetekben a hazai sajtóban rendkívüli visszhangot váltott ki a hazai népességfogyás legújabb adata, amely szerint az idén tízmillió alá csökken nemzetünk lélekszáma. (E cikk sajátos aktualitását az adja, hogy a KSH Központi Statisztikai Hivatal mai közleménye szerint: Az év első öt hónapjában a halálozások csökkenése nagyobb mértékű volt, mint a születéseké, ennek köszönhetően a természetes fogyás üteme mérséklődött a múlt év ugyanezen időszakához képes. A fogyás üteme a 2009. január-májusi 17.782-vel szemben 2010 első öt hónapjában 16.479 volt. A népesség lélekszáma az időszak végén 10 millió 5 ezer volt.)
A most következő sorozatban a népességcsökkenés megfékezésére teszek heroikus kísérletet, külön elemezve a népszaporulathoz kötődő egyes kérdésköröket. Szó lesz tehát a család, a foglalkoztatás, az oktatás és emancipáció, az egészségvédelem ügyéről és sok egyéb érdekes problémáról.
De arra már most felhívom olvasóim figyelmét, hogy aki itt szelíd és sokoldalúan érvelő elemzéseket vár, az már most elkattinthat. Az alábbi írások rendkívül provokatívak és szemtelenek lesznek.
Mert ami a szakadék szélén áll, azon csak taszítani érdemes! 
 
 
Egyet apának, egyet anyának, egyet a hazának!
 
 
Gábos András, Gál Róbert Iván és Keller Tamás, a TÁRKI három kutatója néhány esztendeje számszerűsítették a gyermeknevelés költségeit. Megdöbbentő adatokat kaptak. Anélkül, hogy részletekbe belemennék, közlöm a sokkoló adatokat: egy egygyermekes házaspárnak évente 2 040 000 forintba kerül a gyermek, míg két gyermek nevelése gyerekenként 1 185 000, három gyermeké pedig 1 117 000 forintot igényel, azaz összesen 3 351 000 forintot. A modellből kiderül: az újabb gyerekek ilyenkor "fajlagosan" egyre olcsóbbak, hiszen számos költség több részre oszlik (pl. lakásrezsi), míg az újabb gyereknél többféle kiadás nem jelentkezik (pl. testvérük ruháit is hordják). Egy két gyermeket nevelő kétszülős család az első gyermek születésétől az egyetemi diplomáig több, mint 52 millió forintnyi munkát, energiát és pénzt fektet a gyermeknevelésbe.
A gyermekneveléshez nyújtott állami támogatásokat is számszerűsítették a kutatók: modelljük szerint így egy egygyermekes család 213 ezer forint közvetlen (pl.: gyes) és 404 ezer forintnyi közvetett (pl. ingyenes orvosi ellátás) állami támogatáshoz jut, vagyis összesen 617 ezer forintnyi állami támogatást szerez évente. Kétgyermekes család gyerekenként 580 ezer, háromgyermekes pedig 705 ezer forintban részesül az államtól valamilyen formában.
A két adat persze közvetlenül nem összevethető, mert a számolgatásba egyéb tényezők is belejátszanak, s anélkül, hogy ezeket kifejteném, közlöm a kutatás summáját: egy pár (2006-os adatok szerint) egy gyermekkel 1 093 650 forintos éves kiadást vállal a "társadalom számára", míg ez az adat kétgyermekeseknél 530 150, háromgyermekeseknél 425 500 gyermekenként. Mindez nagyjából azt jelenti, hogy élete során egy háromgyermekes házaspár csaknem harmincmillió forinttal lesz szegényebb, mint az, aki nem vállal gyermeket.
 
 
A gyerek közjószág
 
Hogy ez az elosztás rendkívül igazságtalan, az nem is kérdéses. Hogy a fenti számok döntően befolyásolják a hazai termékenységet, az még akkor sem vitatható, ha a TÁRKI kutatásait az emberek döntő többsége nyilvánvalóan nem ismeri. Hogy milyen módszerrel lehet igazságosabban elosztani a gyermeknevelés terheit, arra jó példa a német alkotmánybíróság határozata, amely kimondta, hogy a gyermek közjószág, élete során munkájával és adójával hozzájárul a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez, viszont nevelési költségeinek döntő részét a szülei viselik, így sérül a közteherviselés Alkotmányban rögzített elve. Németországban ugyan 15 évig tartott, de végül az ottani taláros testület kötelezte a kormányt a családi adórendszer bevezetése.
A családi adózás azonban csak részben javít a helyzeten. Bizonyos fokig mérsékelni tudja a gyermekvállalók anyagi leszakadását, de azt a monumentális többletköltséget, amit a szülők a gyermeknevelésre fordítanak, semmiképpen nem tudja pótolni. A gyermekvállalók ugyanis - a fenti adatokból egyértelműen kiolvasható - eleve hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon, így jövedelmük még akkor sem érheti el a gyermektelenekét, ha az adórendszer figyelembe veszi a gyermeknevelés tényét. Az adórendszer ugyanis csak abból tud kiindulni, amit megkeresett valaki, nem abból, amit más körülmények között megkereshetett volna. 
És akkor még szó sem esett arról, hogy miközben egy gyermekvállaló éppen úgy befizeti a maga nyugdíjjárulékát, mint egy gyermeket nem vállaló polgártársunk, azonközben évente nagyjából egymillió forint értékű munkaóra és energia ráfordításával létrehozza azt a generációt is, amely e befizetett nyugdíjjárulékból valódi létszükségleteket tud kielégíteni húsz, harminc év múlva. Mert jó, ha tudjuk: a félretett pénznek is csak akkor van értelme, ha lesz, aki cipőt, kenyeret, színházjegyet ad érte.
Így aztán érthető az is, hogy a családi adózás, ahol bevezették, nem növelte meg jelentősen a gyermekvállalási kedvet, hiszen csak rendkívül csekély mértékben tudja csökkenteni a szülők anyagi hátrányait. Ahhoz, hogy a népesség valóban növekedésnek induljon a családi adózás önmagában nem elég.
 
 
Jutalmazás, büntetés
 
Számos országban próbálkoznak, illetve próbálkoztak azzal, hogy instrumentális eszközökkel élénkítse a kormány a gyermekvállalási kedvet. Többnyire a politikailag korrekt jutalmazó rendszerek terjedtek el, mert ezek kevésbé avatkoznak be a közvetlen emberi jogokba, mint a büntetések. Magyarországon a lakásvásárláskor, lakásépítéskor igénybe vehető szociálpolitikai kedvezmény volt a legismertebb formája ennek, de sok államban sokféle módszerrel próbálkoztak. A náci Németország például a házassági kölcsön bevezetésével ért el különleges sikereket. A kölcsön felvételét csak szigorú kritériumoknak megfelelő pároknak engedélyezték, de összege elérhette az 1000 birodalmi márkát is. A házassági kölcsön kamatmentes volt és havi egy százalékos részletekben kellett visszafizetni. Csakhogy minden gyermek születésekor 25 százalékkal csökkent az adósság. 1933 augusztusától 1936 elejéig több mint 900.000 házassági kölcsönt folyósítottak, kereken 600 millió RM értékben. A házasságokból, amelyek ebben a támogatásban részesültek, 1936 júliusáig 550.000 gyermek született, körülbelül kétszer annyi, mint azokból a házasságokból, amelyeket ugyanezen idő alatt házassági kölcsön nélkül kötöttek.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy minél nagyobb bajban van az állami költségvetés, annál nehezebben tudja jutalmazni a gyermekvállalást. S minél jobban halogatja a megoldást, annál nehezebben tud kilépni az eltartók és eltartottak arányának eltorzulása által létrejövő ördögi körből. Ma Magyarországon az állami költségvetésnek nagyjából negyven százalékát emésztik fel a nyugdíjasokra költött forintok, és ez az arányszám a társadalom elöregedésével folyamatosan nő.  
Érthető tehát, ha sokan a jutalmazás helyett a büntetésben látják a megoldást. A gyermektelenekre kivetendő különadó valamennyi európai országban felmerült már, és bizony rendkívüli vitákat váltott ki. Az a kezdeményezés, amely szerint a gyermektelenek magasabb adót fizessenek, hogy ebből támogatni lehessen a gyermeket nevelőket, éles elutasításban részesül szinte minden társadalmi csoportban. Az európai nőknek csak kevesebb, mint egyharmada ért egyet egy ilyen megoldással. A középkorosztályon belül azok, akik a jövővel kapcsolatos társadalmi kérdésekről a leghatározottabb véleménnyel rendelkeznek, közel háromnegyedes arányban vetik el ezt a megoldást.
Hasonló vitát és ellenállást váltott ki Magyarországon is Boross Péter, hajdani miniszterelnök ötlete, miszerint költségvetési hozzájárulást kellene fizetniük a gyermeket nem nevelőknek.
A volt kormányfő a családi adózás kapcsán azt nyilatkozta a Gazdasági Rádiónak, hogy a gyermeket nevelőknek nyújtott adókedvezményből eredő költségvetési hiányt ellensúlyoztatni kellene a gyermeket nem nevelők gyermeknevelési hozzájárulásával.
"Az a nemzet, amelyik fogyásnak indult, az nem szabad, hogy a merészebb gondolatokat merő tapintatból ne tűzzünk napirendre. Meggyőződésem, hogy a gyermeket nem nevelő magyaroknak is hozzá kell járulnia a nemzet jövőjéhez." 
Tóth Olga szociológus szerint ez a diktatúrák eszköze. (Mint láthattuk, ez persze nem egészen igaz…) Abban azonban igazat adhatunk a felháborodott társadalomkutatónak, hogy egy ilyen terv mélységesen megalázó és olyan mértékű beavatkozás az emberi életbe, ami a 21. században elfogadhatatlan. Mindenkinek magánügye, hogy szül-e gyermeket vagy ráadásul - hőbörgött tovább Tóth Olga az egyik televízió egyik adásában - továbbá szép számmal akadnak olyan nők, akik nem azért nem szülnek gyereket, mert nem akarnak, hanem, mert nem tudnak…
 
 
Szingli tax
 
A magam részéről úgy látom, hogy mindkét állítás helytálló. Az állam nyilvánvalóan nem szólhat bele abba, hogy a polgárok kívánnak-e gyermeket vállalni, vagy nem. Mint ahogyan az is igaz, hogy a gyermekvállalók elképesztően nagy terheket viselnek közös jövőnk érdekében, amely terhek alól a gyermektelenek mentesülnek. Ez így tarthatatlan.
A családi adózás bevezetése és kiterjesztése az egy fedél alatt élőkre (szülők, nagyszülők, gyerekek, befogadott rokonok, háztartási alkalmazottak, stb.) lehetne a megoldás egyik oldala, mint arra legutóbb utaltam. Egy ilyen nagycsalád nem csupán az adórendszeren keresztül jelentene támogatást a szülőknek, de közvetlenül is, hiszen a gyermeknevelésre fordított és fentebb forintokban is kifejezett energia megoszlana az együtt élők között. A gyerekekre felügyelő nagymama, a leckét átnéző nagybácsi jelentősen csökkenthetné a gyermekvállalók terheit.
Ám mivel ez a rendszer a fennálló aránytalanságot nem szünteti meg, mégiscsak szükség lenne valamiféle ösztönzésre, hogy a gyermektelenek is kivegyék részüket a jövő létrehozásából. Én nem adót, hanem kötelező jellegű gyermeknevelési előtakarékosságot vezetnék be. A jogi analógiát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kínálja, vagy a jelzáloghitelezés gyakorlata, amelynek során a bankok megkövetelik a lakásbiztosítást. Ugyanígy mondhatja az állam, hogy a gyermekekről való gondoskodás olyan személyes felelősség, amely előzetes felkészülést is igényel. Ezért kötelező jelleggel minden polgárnak előírja, hogy jövedelme egy részét, mondjuk húsz százalékát egy személyes, de elkülönített bankszámlán köteles tartani. A halmozódó összeg nem csupán kamatozik, de állami támogatásban is részesül, mint ahogyan a lakás-előtakarékossági betéteknél ez megszokott.
A fiatalok az első gyermek születésekor az összegyűlt pénz kétharmadát felvehetik, s ezzel együtt a kötelező előtakarékosság összege is a felére csökken. A Második gyermek születésekor újabb részlet vehető föl, s megszűnik a kötelező előtakarékosság, illetve annak fizetését az állam vállalja át, hogy a harmadik gyermek születésekor is kiutalható legyen egy nagyobb összeg a családnak. A számla, bár névre szóló, nem örökíthető, így az, aki nem szül, vagy nem fogad örökbe gyermeket, nem jut hozzá a megtakarításhoz, s annak örököse az állam. Aki nem szül második, vagy harmadik gyereket, annak megtakarítása a számlatulajdonos halálával ugyancsak az államra száll.
Egy ilyen rendszer bevezetése valószínűleg előbbre hozza, és ezzel biztosítja a gyermekvállalást, ösztönzi a két, három gyermek felnevelését, és anélkül orientálja a gyermekvállalás felé a gyermekteleneket, hogy ténylegesen elvenne tőlük valamit, vagy büntetőadóként tekinthetnének a kötelező előtakarékosságra. 
 
 

 

8 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr482163500

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Éppen tízmillió felett vagyunk 2010.07.20. 13:29:01

Kizárólag a bevándorlás tehet arról, hogy Magyarország becsült lélekszáma még mindig tízmillió fő felett van. Továbbra is kevesebben születnek, mint halnak meg, bár a különbség csökken.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Messzi Vetek 2010.07.21. 15:01:55

érdekes agymenés, de annyira azért nem, hogy hozzá is szóljunk.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.07.30. 20:59:08

"Hogy a fenti számok döntően befolyásolják a hazai termékenységet, az még akkor sem vitatható, ha a TÁRKI kutatásait az emberek döntő többsége nyilvánvalóan nem ismeri."
De bizony, hogy vitatható. Semmilyen adatunk nincs arra, hogy ez mennyiben befolyásol és különösen ellentmond annak, hogy a szegény ember szaporább... Persze, ha bárkit megkérdezel, biztos azt mondja, hogy anyagi okokból, de odaadod a pénzt, akkor se teszi.
Különösen megfontolandó, hogy 1997 óta a termékenységi mutató stagnál, holott a családtámogatási rendszert többször jelentősen módosították közben. A számokban azonban se pro, se kontra nem jelentkezett. Az első gyerekvállalási időpontja pedig töretlen ütemben emelkedik már évtizedek óta. Olyan szép egyenes, hogy ha nem mondom meg, hogy mikor eszközöltek családtámogatási átalakításokat nem tudod megmondani a görbéről. Semmi nyoma.

"a gyermek közjószág"
Jézusom! Ennél ijesztőbb kifejezést nem is nagyon lehetne mondani. Mikor mondott ilyet a német alkotmánybíróság? 1938-ban?

A propaganda hatásosabb volt, mint az anyagi ösztönzés.

"Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy minél nagyobb bajban van az állami költségvetés, annál nehezebben tudja jutalmazni a gyermekvállalást."
Meg is lett az eredménye. A világháború kezdetére a német gazdaság rosszabb helyzetben volt, mint most mi.

"Egy ilyen rendszer bevezetése valószínűleg előbbre hozza"
Későbbre tolja, mert későbbre tud egzisztenciát teremteni. A tanult emberek egzisztenciális igényei magasak. A tanulatlanok pedig szaporodnak enélkül is.
Amellett, hogy minél később veszed fel, annál jobban jársz...

Az egész ott bukik el, hogy a társadalommérnökök szeretik egy huszáros vágással megoldani a legkomplexebb problémákat is, tekintet nélkül a következményekre. Nem érdekli őket, hogy miért nincs gyerekük az embereknek. Azt hiszik, hogy anyagi okokból, de nem ez a tipikus. Soknak tűnik az összeg, de a gyerekhez nem pénz kell elsősorban. Sokkal nagyobb szükség van biztonságra, vagy időre. A szülői ráfordításnak a pénz a legkisebb része. Sokkal nagyobb baj, hogy amikor este 6-7-kor kijössz a melóból, hová mész? Gyorsan egy az egyikért az iskolába, a másikért az óvodába, és még vásárolni is kéne. Ha beteg szabadnapot kell kivenned. Nem is találkozol a gyerekkel, aztán nem érted, hogy miért neveletlen és így tovább.

Hajlamosak vagytok elfelejteni, hogy a fő probléma, hogy nem az, hogy párok együtt vannak, de nem vállalnak gyereket, hanem együtt sincsenek. Szarrá adóztathatod őket, akkor se lesznek együtt, bár szegényebbek lesznek, de ez elég kétes vívmány...

Bocsánat a hangvételért, de ki nem állhatom a világmegváltókat. Hihetetlen károkat bírnak okozni, miközben jót akarnak. Ez bennük a legbosszantóbb.

gomorra 2010.07.31. 09:17:58

Érdekes agymenés, az viszont érdekes és figyelemreméltó, hogy szinte senki hozzá nem szólt. hej-haj!
Az is érdekes, hogy az egyetlen érdemi hozzászóló éppen kritizálta azt, hogy a cikkíró gondolkodott, előadott egyfajta megoldást. Ahelyett, hogy örült volna...
Gyerek legyen vagy se, ezen gondolkodni sem szabad normális embernek. Igen, ezt tekintem normalitásnak, természetesnek, azt, hogy minden élet adja tovább a sajátját. Az ember nem szakadhat el annyira a természettől, az élettől, hogy gondolkodóba essen, legyen gyereke vagy sem. Az ember nem játszhat teremtőt, még ha ezt a technikai körülményei lehetővé is teszik.
Nagyon igazak a cikk megállapításai, miszerint a társadalomnak elő kell mozdítania a gyermekek vállalását, különösen ebben az individuális és önző világban. Amelyik társadalom nem így tesz, az hosszú távon elvész. S minek nevezzük ezt? Tökmindegy minek, ostoba emberek álméltóságát sérti, sértheti akármi, tehát nem ebből kell kiindulni, lényegtelen.
A gyermeket nem vállalóknak valahogy úgy tudnám elképzelni a jövőjét, az öregedését igazságosan, hogy nyugdíjbavonulásuk után kitenni őket Tajgetosz hegyére, s nem lelökni őket, ó, nem, hanem oda adni nekik a pénzüket, hogy itt van, egyétek ezt, gondoskodjon ez rólatok, ez a ti jutalmatok, hogy szépen csendben itt üldögélhettek, gyermekzsivaj nem zavar, lárma nem lesz, egyétek, igyátok a pénzeteket, tegyen a pénz tisztába benneteket, gyújtsátok meg, ha világítani szeretnétek, ez a tietek, más nem. Gonosz vagyok? Bocsánat mindenkitől, akinek akarata ellenére nem lehet gyereke, de aki a gondolkodása miatt nem vállal gyereket, az gondoskodjon önmaga önmagáról. Mi a pénz? Értéktelen vacak, cafat, semmi. Mi a gyerek? Élet, minden.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2010.07.31. 12:47:25

Szomorú hírt kell közölnöm. A baj nagyobb, mint amekkorának látszik.

Egy dolog, hányan születnek halnak meg évente. Fontosabb adat a termékenységi mutató (fertility rate), ami azt adja meg, hogy hány gyermek jut egy termékeny korú nőre. Ez a
mutató ha az ország átlagában 2,4 (db gyermek/termékeny korú nő) akkor várható a népesség lélekszámának jövőbeli VÁLTOZATLANSÁGA. Ha 2,4 gyermeknél kevesebb jut egy termékeny korú nőre, akkor a népesség várhatóan csökkenni fog. Ha több mint 2,4, a népesség növekedése várható.

Nyilván ez egy durva becslés, de első tájékozódásra jó.

És most jön a sokk. Mekkora volt a hazai termékenységi mutató 2009-ben?

1,36

Lényegében 4,3 millió lakossal leszünk kevesebben úgy 50-60 év múlva.

Piszok Alfréd 2010.07.31. 17:04:35

Bárhogyan is, de tényleg lehetne igazságosabb a rendszer. A cikkíró ötlete is tetszik, de a gyermektelenek magasabb adója sem olyan rossz. Azt én nem büntetésnek értékelném, hanem szolidaritási adónak, vagy a jövőhöz való hozzájárulásnak, vagy bárminek. Mindenkinek kéne fizetni, aztán a gyermekek számával csökkenne az összeg.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.08.02. 13:50:22

@gomorra:
Nem az a baj, hogy gondolkodott. Sőt nagyon helyes, ha valaki gondolkozik, csak sajnos félő, hogy valaki meg is akarja valósítani. A gondok mindig abból vannak, amikor valaki gyakorlatba akarja ültetni azt, amit papírra álmodott.
Ez olyan dolog, hogy senkinek nem lehetett volna egy rossz szava sem, ha Marx csak üldögél Engelsszel a szobában és jegyzetelnek. Azonban nem így történt és tízmilliók haltak bele.

@rdos:
A szükséges szám sok mindentől függ, leginkább a gyermekhalandóságtól. Nálunk a 2.1 is elég.

@Piszok Alfréd:
A gond mindig a valósággal van. Az az a rohadék, amely a legnagyszerűbb elgondolásokat is keresztülhúzza.
Magyarországon 2.3 millió ember fizet adót (abból 800 ezer állami alkalmazott), plusz van 1.2 millió ember, aki minimálbért vall be. Ezek közül cirka 7-800 ezer valódi. A többi csaló.
Te extra jövedelemadót csak arra 2.3 millióra tudsz kivetni. A többinek hivatalosan nincs jövedelme, amit adóztatni lehetne.
Mivel minden adóemelés az elkerülés irányába hajtja az embereket, ezért várható, hogy egy ilyen brutális mértékű emelés után az a 2.3 lemenne (hasamra ütök) 1.7-re.
Ilyen körülmények között minden adóemelés kockázatos.

Személy szerint azt mondom, hogy a legjobb, amit az állam tehet, hogy jó körülményeket teremt a gyermekvállaláshoz. Elégséges olcsó bölcsőde, óvoda, távmunka támogatása, olcsó bérlakások biztosítása stb.

Messzi Vetek 2010.08.03. 20:02:55

@Lord_Valdez: Marx csak jegyzetelt, Lenin okoskodott úgy, hogy akkor most ezt át kéne ültetni a ygakorlatba (kicsit másképp és félreértelmezvén az öreget). a hangsúly a MOST-on van, ami akkor még ordenárébb ostobaság volt mint jelenleg.
a dolog ugyanis addig nem működik, amíg az erőforrások szűkössége fenáll. mondhatod persze, hogy ez mindig így lesz, de én nem vállalkoznék ilyen proféciákra. lehet, hogy egyszer már nem lesz olyan, hogy tulajdon, mert nem lesz érték. ez persze off.

ami on, az az, hogy szerintem ügyesen rátapintottál a lényegre: az idő itt a kulcs (és természetesen a reprodukcióhoz szükséges erőforrások elégtelen volta).

most nagyon profán leszek, de ma egy - viszonylag jól keresőnek tekintett - multinál dolgozó átlag manager fizuja ~500k bruttó (+/- 150k). ebből hazavisz kb 300k-t. albérlet/törlesztő (másfél-két szoba, Bp): min 60-80k, rezsi: 40-60k (net, telefon, víz, gáz, villany, közös ktsg), mondjuk BKV-val járnak, ami 20k a szülőknek. marad a fele, ~100-150k egy hónapra 3 embernek minden egyébre (kaja, ruházat, ilyen-olyan kiadások). ebből hova rakjon félre? hogy menjen el rekreálódni (nyaralni, bulizni, színházba/moziba)? miből vegyen ingóságokat?
nem tud előbbre jutni sem a vagyonát, sem élményeket illetően (oké, babázhat naphosszat). és ez egy jól kereső valaki! mégcsak nem is panaszkodhat.
nem abszurd?

sronti 2010.08.14. 21:04:59

Érdekes gondolatok, nekem az irány is tetszik, bár azt is látom, mi baja Lord Valdeznek az ötletekkel.
Mi lenne, ha nem az adóval, hanem a TB-vel okoskodnánk, oly módon, hogy ne csak a munkavállalónak, hanem a munkaadónak is megérje gyereket vállaló embert foglalkoztatni? Tehát a munkaadói és a munkavállalói TB járulék is csökkenne, ha családos embert foglalkoztat valaki. Ez különösen nők esetén lenne hasznos. A húsz százalék nagyon magas, ha csak a bruttó keresetből vonják le, nem a munkaadó tényleges bekerülési költségéből számítják, megosztva a terheket.
A társadalombiztosítás alapvető céljához is közelebb állna ez a fajta redisztribució, mint az adórendszeréhez.
Közben persze csökkenteni kéne a másfajta terheket és az állam méretét radikálisan, meg egy csomó minden másnak is jól kéne alakulnia, de optimális feltételek szerint szerintem működne az ötletem. :)
@Lord_Valdez:
A "gyermek közjószágról" nekem is 1984, meg máló falú gyerek átnevelő táborok jutnak eszembe, helyesebb lenne úgy mondani, hogy a következő generáció megfelelő létszáma és alkalmassága a jelenlegi generáció feladatainak átvételére az egész ország számára nagyon fontos, ezért az állam támogatja azokat akik ebben szerepet vállalnak, és megfizetteti azokkal, akik nem.
Az anyagi juttatások magukban nem teremtik meg a feltételeit a gyermekvállalásnak, de az anyagi javak hiánya, várható csökkenése a középosztály, vagy a középosztályt lefelé éppen elhagyók számára akadálya lehet a gyermekvállalásnak. A generációk óta szegénységben élők számára ez az akadály jóval kevésbé jelentős szerepet játszik.
süti beállítások módosítása