HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

Linkblog

Az utolsó fehér telepes-állam

2015.10.07. 08:00 Ratius

Mostanában minden út a Közel-Keleten találkozik, mint a párhuzamosak a végtelenben, s ennek a végtelen konfliktusnak még akkor is központi szereplője Izrael, amikor éppen senki nem figyel rá. Ha történetesen megfeledkezne a világ a zsidó államról, azt – úgy tűnik – súlyos inszinuációnak tekinti Izrael és határozottan fellép ellene. A minap például Benjamin Netanjahu hallgatott egy jelentőségteljeset az ENSZ Közgyűlésének szónoki emelvényén, miután kikérte magának, hogy újabban senki nem érdeklődik a zsidó haza sorsa iránt. Pedig Netanjau sok súlyosat mondott. Például azt, hogy „Irán népem elpusztítását ígéri, és az erre való nemzetközi válasz fülsiketítő csend volt.”
Nem tartom magam valami komoly közel-kelet szakértőnek. Meg komolytalannak sem. Az arab-izraeli háborúskodás éppen olyan távol van tőlem, mint a tamilok és a szingalézok küzdelme, mint a tuszi és a hutu népek összeférhetetlensége, majdnem olyan távol, mint az örmény-grúz gyűlölség. Ám Izrael államról és az elpusztítására törő arab országokról volna mondanivalóm. Lényegében az, hogy Netanjau aggodalma jogos…
De talán érdemes lesz egy nagyobb perspektívába helyezni Izrael és az arab világ problémáját. Sok megértést kínál.


telepesek0.jpg
Kivételes történelmi konstelláció
Izrael állam létrejötte az utolsó hajtása az újkori telepes-államok nagy televényének. A XVII. századtól a XX. század közepéig virágzó gyarmati térhódítás sajátos eleme a fehér telepes-állam. Ez nem klasszikus gyarmat, ahol megvetjük a lábunkat, mi fehér, európaiak, és minden szempontból tökélyre visszük a bennszülöttek kizsákmányolását, hanem egy merőben más típusú hódítás. A telepes-állam fehéreknek, kivándorló európaiaknak készül, nem pusztán uralják, de ők lakják, ők alkotják a többséget, ők vannak benne otthon. A bennszülöttek pedig… Nos, bennszülöttek nincsenek. Vagy legalábbis létezésük jelentéktelen, rezervátumokba, elzárt hegyvidékekre, őserdőkbe, manapság inkább külvárosokba szorított pária lét. A bennszülött a telepes-államban nem polgár, még csak nem is lakos, hanem pusztán valami archaikus maradvány, egy ősi kor halvány visszfénye, egy kövület, érdekes, múzeumi tárgy.
Tárgy. És ez majd még fontos lesz.
Kanada, az Egyesült Államok, Latin-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland, és még néhány jelentéktelen országocska alkotja ma a sikeres telepes-államok sorát. A sikertelenek közül pedig talán Dél-Afrikát említhetjük, s mellette mindjárt Izraelt, amely – egyre inkább úgy tűnik – utolsó kísérlete, és utolsó bukása lesz a telepes-állam koncepciónak..  
De ne szaladjunk ennyire előre!
A telepes-állam kivételes történelmi konstelláció szülöttje. Egy néhány évszázadig fennállott, de mára elenyészett helyzetnek az eredménye, amelyben a fehérek képesek voltak efféle államokat alapítani.
A sikeres telepes-állam létrejöttének ugyanis elengedhetetlen feltételei vannak.

telepesek1.jpg
Államalapítás jó lelkiiserettel
Talán legfontosabb ezek közül a hódítók és a leigázottak közötti civilizációs lépcső. És itt nem pusztán arról van szó, hogy Cortéz maroknyi fehér katonája acéllal, tűzfegyverrel és lóháton hadakozott százezernyi kőbaltával felszerelt indián ellen, hanem sokkal többről. Arról például, hogy Cortés és Pizarro tudott írni, és alkalmasint olvasni is. Döntéseiket nem elbeszélések alapján hozták, tudásukat nem szájhagyomány útján szerezték, hanem könyvekkel, vagy jelentésekkel alapozták meg. Mi több, gondolkodásuk nem valami mágikus-mitologikus zagyvaság volt, hanem egy erőteljesen racionális működés, amelyben a józan mérlegelésnek nagyobb súlya volt, mint a babonás félelemnek. Cortés számára elképzelhetetlen lett volna egy partra szálló isten, míg Montezumának ez valós lehetőség volt. Mindez tulajdonképpen mindenféle gyarmatosításra igaz, így a telepes állam sem jöhet létre nagyfokú civilizációs szintkülönbség nélkül. Ahol a lépcső jelentéktelen volt, ott igazi gyarmat sem születhetett – Japánból, Kínából, vagy akár Magyarországból – nem lehetett gyarmatot csinálni, nem hogy telepes-államot…
A telepes-állam létrejöttéhez azonban más is kell. Szükséges, hogy a helyi népesség és a bevándorlók között jelentős létszámbeli különbség legyen, természetesen a telepesek javára. Amikor a sikeres telepes-államok létrejöttek, Európában elképesztő mértékű népességrobbanás zajlott. Ezzel szemben az amerikai kontinens, Ausztrália, és Óceánia lakói csaknem kipusztultak. Jórészt azért mert az Európából behurcolt betegségekkel szemben nem voltak ellenállók, de persze azért is, mert az európaiak gátlás nélkül irtották őket, szorgalmasan pusztították életfeltételeiket. Az amúgy sem nagy lélekszámú kontinensek gyakorlatilag üresek voltak, amikor a fehérek tömegesen kezdtek betelepülni.
A harmadik, és talán legfontosabb tényező az európai rasszizmus, a fehér felsőbbrendűség tudata. Az a szemlélet, hogy mi, fehérek elvehetjük a vadak földjeit, életterét, sőt akár életét is, igazi rasszista nézet. Hogy a vadak miért állnak közelebb az állathoz, mint az emberhez, hogy azért, mert más a vallásuk, vagy azért mert más a színűk, vagy azért, mert más a kultúrájuk, nos, az mindegy. A hódító európaiak számára a világ legtermészetesebb ténykedése volt, hogy mi azokat agyoncsapjuk, halomra lőjük, elzavarjuk, kitelepítjük, és földjeiket a magunk javára – isten, a fehér faj, a civilizáció nagyobb dicsőségére – birtokba vesszük. Az európai felsőbbrendűség szülte e telepes-államokat, és ebben a tekintetben semmiféle különbség nem volt Cortés maroknyi hadserege, a Mayflower százkét utasa, Cecil Rhodes hódítása, Hitler keleti igyekezete és Herzl Tivadar cionista mozgalma között.
Az illusztráció kedvéért Hitlerrel kapcsolatban hadd említsem meg: a többiekkel szemben ő nagyjából tisztában volt azzal, hogy az említett három tényező nélkül nem lehet „germanizálni” az orosz földeket, azaz nem lehet ott német telepes-államot létrehozni. Mindhármat igyekezett a lehető legprecízebben kivitelezni: mindent megtett azért, hogy a német-germán felsőbbrendűség tudatát elültesse híveiben, lehetősége és legjobb meggyőződése szerint a legmagasabb civilizációs különbséget próbálta létrehozni, és természetesen arra is nagyon ügyelt, hogy a maximális mértékben csökkentse a meghódított területek lakosságát. A Generalplan Ost előbb húsz, majd negyven, végül hatvanmillió ember kiirtását irányozta elő.  Akkor ugyanis, amikor ő a maga telepes-államait létre akarta hozni az orosz sztyeppén, nos, akkor már véget ért az a kegyelmi időszak, amikor a fehérek efféle államokat könnyedén létrehozhattak.
És – noha Hitler kísérlete katasztrofálisan elbukott – 1948-ban született egy újabb fehér telepes-állam. Ez alkalommal Palesztinában.

4248178_0784f9009ec905844a2653a8dca1eeef_wm.jpg
Elégtelen feltételek
Mindezek után talán érthető, miért olyan véres és elkeseredett az arabok és az izraeliek konfliktusa. A telepes-államok kora lejárt. Izrael semmivel nem rendelkezik, ami sikerre vihetné a fehérek utolsó exodusát.
Bizonyára óriási különbség van az izraeli tömegek műveltsége és az arabok műveltsége között, bizonyára a zsidók többsége sokkal iskolázottabb, mint az arabok többsége. De akkora különbség nincs, hogy azt civilizációs lépcsőfoknak lehetne tekinteni. Lehet, hogy az araboknak több nehézséget okoz, hogy megtalálják a legkorszerűbb fegyvereket működtetni képes személyzetet, de azért megtalálják. Gondolkodásuk – bármennyire is erős mostanában a vallási fundamentalizmus – azért lényegében éppen olyan racionális, mint a zsidóké. Eszközeik, civilizációs készségeik lényegében ugyanolyanok. Éppúgy nincs különbség közöttük, mint ahogyan a Vörös Hadsereg és a Wehrmacht katonái között sem volt.
A lélekszám alakulása különösen nem kedvez Izraelnek. A zsidó állam lakossága évek, évtizedek óta csökken. A bevándorlók elmaradásával a természetes szaporodás már régen nem pótolja a természetes fogyást. Sőt, a közelmúltban egyre erőteljesebb az Izraelből való elvándorlás trendje is. Sokan vannak, akik nem szeretnek háborús övezetben élni. Ha tehetik, inkább békésebb területekre költöznek. Mindezzel szemben az arab világban demográfiai robbanás zajlik. „A térség arab lakosságának lélekszáma a 19. század közepéig nagyságrendileg állandó, mintegy 50 millió volt. A növekedés ezt követően indult meg, majd a 20. század közepétől – amikor is elérte a 90 milliót – a növekedés hirtelen felgyorsult. Az 1970-es évek közepén 150 milliós lakosság a kilencvenes évek közepére meghaladta a 250 milliót, míg a 2010-es adatok 335-340 milliót jeleznek” – olvasható a Külügyi Szemlében, N. Rózsa Erzsébet cikkében.
És végezetül a fehér, adott esetben zsidó felsőbbrendűség gondolata sem elfogadható ma már. A palesztin bennszülötteket, az újabb időkben senki nem tekintheti értéktelen vadembernek, talán még a zsidóság kiválasztottságában mélyen hívő zsidók sem. Éppen olyan emberek ők, mint te vagy én. Legyilkolásuk nem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűen halomra lődözte az indiánokat Custer tábornok. Sem a közvélemény nem fogadja el, sem a gyilkos nem tud rajta túllépni.
És ami e tekintetben különösen elgondolkodtató: Izrael megalapítását ugyanaz a tény – a világháborús népirtások borzalmai – tették lehetővé, ami fennállásának legfőbb akadálya. A náci felsőbbrendűség-eszme gyalázatos megvalósítása olyan mértékben kompromittálta a rasszizmust, hogy a háború után mindjárt visszaszorult hangoztatása, s az ötvenes, hatvanas évekre gyakorlatilag teljesen szalonképtelenné vált. Az amerikai apartheid megszüntetése után már semmi nem volt, ami igazolta volna a fehér gyarmatok létét. Meg is szűntek sorban, egymás után.
Az, hogy mi fehérek, oda megyünk ezen a bolygón, ahova nekünk tetszik, függetlenül attól, hogy erről az őslakosok mit gondolnak, nos, ez a világ véget ért. Recsegve-ropogva omlottak össze, alig egy-két évtizede az utolsó afrikai telepes-államaink, s az összeomlást követően az ott maradt fehérekre a legnagyobb bizonytalanság, sok esetben gondos lemészárlás várt.
Izrael minden bizonnyal az utolsó fehér telepes-állam. Fennállását azonban a bennszülöttekkel kialakult, és láthatóan megoldhatatlan konfliktusa alapjaiban veszélyezteti.
Amíg a nagyhatalmi érdek Izrael létét támasztja alá, addig lesz zsidó ország. Addig.
De, ha a térség olaja elveszíti jelentőségét, ha a világpolitikai helyzet Izrael számára gyökeresen rosszra fordul, akkor gyorsan megszűnik a fehér ember világhódításának utolsó mementója.
Mint írtam az elején, nem vagyok közel-kelet szakértő. Nem tudom, milyen megoldást lehet találni erre a szorongató helyzetre. De az iszlám terrorszervezetek lelkes vérengzéseit látva, azt a gyanúm, hogy a bennszülöttek pontosan tudják, milyen megoldással fogják felszámolni a fehér betolakodók államát.
Most a szír népvándorlás árnyékában esetleg érdemes elgondolkozni azon, hogy miképpen fogunk viszonyulni egykor a zsidó menekültekhez.

 

 

11391504_926514707389563_8885290071758443750_n.jpgTi mind egyéniségek vagytok!
Ti mind különbözőek vagytok!
Mindent magatoknak kell megoldanotok!
Nektek önállóan kell gondolkoznotok!
Nem kell követnetek engem!
Nektek nem kell követni senkit sem!
…de talán a Boldogok a sajtkészítők blogot a facebookon mégis…

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr267916066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.10.07. 08:16:09

Ausztráli, Új-Zéland és az amerikai kontinens zöme szintén telepes állam.

qamba 2015.10.11. 09:34:56

Azért kell ahhoz némi merészen elszárnyaló gondolat, hogy a palesztin-izraeli konfliktus palesztin áldozatait a custer által levadászott rézbőrűekhez hasonlítsuk.

többféleképpen is erős mondat, hogy " Az európai felsőbbrendűség szülte e telepes-államokat, és ebben a tekintetben semmiféle különbség nem volt Cortés maroknyi hadserege, a Mayflower százkét utasa, Cecil Rhodes hódítása, Hitler keleti igyekezete és Herzl Tivadar cionista mozgalma között."

egy gondolatkísérlethez szükség van arra, hogy kellő távolságra eltartsuk magunktól a témát, hogy feltételezzünk, majd tegyük vizsgálat tárgyává a feltételezésünket.

ennek az eszmefuttatásnak azonban bizonyos feltételezések kritika nélkül váltak az alapköveivé.

és hát ez elég kocsmafilozófiai módszer.

Zb74 2015.10.12. 12:04:46

Mi az, hogy "örmény-grúz gyűlölség"? Tudtommal a két keresztény nép között legfeljebb a bizalmatlanságnak van hosszabb időre visszanyúló története, a gyűlölségnek nincs. Te vélhetően a régi örmény-török, vagy a ma is izzó örmény-azeri ellenségeskedésre gondolhattál itt.