HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

Linkblog

Bimbószabadságharc

2019.09.22. 16:14 Ratius

El a kezekkel a női mellektől! Ja nem! Ez hülyeség. Akkor: Szabadságot a mellbimbóknak! Igen, ez az! Szabadítsuk fel végre azokat a csodálatos domborulatokat! Adjuk vissza a keblek méltóságát! Előre a nyolcvanas évek monokinis, szigetcsúcson napozós, melltartómentes világába! Vagy vissza! Mindenesetre vesszen a prűd, mell-rejtegető, bimbódugdosó, nőgyűlölő, egyenlőség-tagadó posztjóléti látványcenzúra!

bimboszabadsagharc_1.jpg

Valódi nők valódi egyenjogúsága
Ha önök most azt hiszik, viccelek, nagyon tévednek. Ha azt gondolják, erőt vett rajtam az időskori szatiriázis, hogy most újra a szexusról írok, akkor is tévednek. (Remélem…) Bugyborékoló világunk tele van egymásnak ellentmondó eseményekkel, s, ha legutóbbi posztomban az ultrafeminista dekonstrukció ellen bujtogattam, most éppen egy egalitáriánus kezdeményezés sikerén kell örvendeznem.
Önök tudják: nem vagyok fékeveszett híve a feminista mozgalmaknak, különösen nem kedvelem azokat a gender-fluiditás alapú, késő debeauvoiri kezdeményezéseket, amelyek valami nagyon perverz női öngyűlölet szellemében úgy harcolnak a nemek egyenlőségéért, hogy a nemi lényeget tagadják, s azon mesterkednek, hogy mi se lássunk nőt, a nőben, férfit a férfiban, hanem csak nem nélküli embert mindkettőben, aki saját szándéka szerint lehet ez vagy az vagy vízibicikli. Viszont a valódi nők valódi egyenjogúságának ügyét minden szempontból támogatom, úgy vélem, fontos, hogy a nemi jellegzetességekkel együtt járó korlátok tudomásul vétele mellett is a lehető legteljesebb életet élhesse férfi is, nő is.

bimboszabadsagharc_3.jpg

Szabad bimbó, szabad nő
És ezzel el is érkeztünk a női mell csodájához. Az apropót az adja, hogy egy bírósági döntésnek köszönhetően az Egyesült Államok hat államában, (Utah, Colorado, Új-Mexikó, Kansas, Wyoming és Oklahoma) ezentúl szabadságában áll minden nőnek a félmeztelenül megjelenni.
A dolog előzménye egészen 2012-ig nyúlik vissza, ekkor kezdődött ugyanis a #FreeTheNipple kampány, amelynek célja olyasvalami volt, hogy a női mellek látványát a Facebookon és az Instagramon is olyan természetességgel kezelje a világ, ahogyan a modellszakmában vagy, mondjuk, mint a hetvenes, nyolcvanas évek hétköznapjaiban vagy – na, most jön a női egyenjogúság ügye –, ahogy a férfiak félmeztelenségét kezeli.
A Free The Nipple aktivisták szerint a női mell pont olyan, mint a férfi mell, nincs itt semmi takargatni való, tessék szépen tovább menni. Ezzel szemben a közösségi oldalak, no meg az posztmillenáris közprüdéria szerint a női melleket, illetve a férfi és női elsődleges nemi szerveket takarni kell, ezek ugyanis pornográf tartalomnak minősülnek.
Ebbe a lecsóba csapott bele két amerikai aktivista (nő), akik úgy vélték, hogy a Fort Collins városában érvényben lévő, a mellbimbó-szabadságot korlátozó rendelkezések a nemek egyenlő jogait kérdőjelezik meg, s mint ilyenek, fenntarthatatlanok. A kerületi bíróság a felperesek javára döntött, a város nem fellebbezett, s mindennek az lett a súlyos következménye, hogy a bíróság alá tartozó államokban immár akárki akármikor és akárhol félmeztelenkedhet.

bimboszabadsagharc_4.png

Szép remények
Bár személyes érintettségem csak az esztétikai élmény (ha van) befogadójaként merülhet föl, az éppen elég ahhoz, hogy szível-lélekkel támogassam a Free The Nipple aktivisták mozgalmát. Illetve minden olyan mozgalmat, ami a további elnyomott, eltakart, rejtegetett testtájak szabadságáért küzd.
Zárójelben elmesélem, hogy valamikor a nyolcvanas években mély meggyőződésem volt, hogy a felesleges ruhadarabok fogyatkozásának üdvös folyamata a teljességig tart. A hetvenes-nyolcvanas évek balatoni bikinizsugorodásának trendjeit észlelve, illetve a naturista mozgalom sikereit tapasztalva véltem felfedezni ezt a biztató jövőképet. Mondjuk, tény, ahogy akkoriban még mit sem tudtam a divat és az emberi önértelmezés változékonyságáról, például arról, hogy volt már néhány boldog, melltartómentes, sőt szinte mindenmentes korszaka az emberiségnek, amely úgy múlt el, hogy jobbára emlékét is kiirtotta szemérmeskedő utókora.
Ám úgy tűnik, lassan véget ér a századelő bigott nem-mentesítése, s megint egy boldogabb, de kebel-esztétikumban mindenképpen gazdagabb korszakba lépünk.
Tudják, hogy most volt a magyar dráma napja? Az ember tragédiájának ősbemutatójára emlékezünk szeptember 21-én. És az megvan, mit énekel Cluvia a római színben?
„Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk, hogy mi élünk abban.”

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr215158722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.