A DeDi Index-címlapos elemzése szerint: „a Fidesz nem a végkielégítésekből gyűjthető egymilliárd forint miatt csinálja azt, amit csinál. Az AB-hatáskörök szűkítésének terve a jövőnek szól. …ha a bank- és a multiadókról vagy a magánnyugdíjpénztári pénzek elvonásáról szóló jogszabályokat meszelhetné el a testület, az az orbáni gazdaságpolitika egészének a kudarcát jelentené. Talán túlzás azt mondani, hogy a költségvetés kártyavárként omlana össze, de hogy nem lehetne tartani a hiánycélokat, az egyértelmű. Éppen ez az a pont, ami miatt csak módjával remélhetjük, hogy a Fidesz hirtelen pálfordulást hajt végre, és visszavonja alkotmánymódosító javaslatait. Amennyiben kell az a pénz, és amennyiben képtelenség máshonnan előkeríteni, akkor más megoldás nincs.”
Egyszóval a DeDi, és vele sok jobboldali elemző úgy véli, hogy a kellőség elégséges indok arra, hogy a kormány túllépjen a jogi korlátokon. Ez az érvelés kísértetiesen emlékeztet arra, amikor az öszödi beszéd után Gyurcsány Ferenc folyamatos hazudozásait azzal mentegette a baloldal, hogy csak így lehetett megnyerni a választást. Azaz a szükség már akkor felülírta az erkölcsiséget, s a jogszerűséget.
És persze ez pontosan ugyanaz a logika, amelynek mentén a „megélhetési bűnözés” létrejön, amelynek mentén általános gyakorlat az adóelkerülés, amelynek mentén virágba borul a korrupció. Azért mert kell, szabad is.
Attól még jogellenes…
Ám míg egy hétköznapi adócsaló, kábeltolvaj, vagy korrupt hivatalnok tettei következményeit viselni kénytelen, a kormány, ha nem is könnyedén, de kibújhat a felelősség alól. Hogy miként teheti meg, s ha megteszi, abból mi következik, azt egy kis logikai játékkal fogom bemutatni.
Íme:
1. Adott egy szabály, nevezetesen, hogy el kell venni a pénzt azoktól, akiknek van, akik eddig nem járultak hozzá a közterhekhez, erkölcstelenül nagy jövedelmet szereztek, és így tovább.
2. Ez a szabály azonban az érvényes jogba ütközik, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisíti.
3. A kormány – amelynek feltétlenül szüksége van a pénzre – ezért megfosztja az AB-t azon jogától, hogy a szabályt megsemmisítse.
4. Ám ettől még a szabály az érvényes jogba ütközik. Akkor is, ha nincs fórum, amely jogellenes állapotot kimondhatná, illetve megszüntethetné. Ezt egyébként az Alkotmánybíróság csütörtök este kiadott közleményében újólag is leszögezte, felhívva az érintettek figyelmét arra, hogy „a törvényhozás hiába csökkenti jogköreiket, mert az alkotmánybírósági felülvizsgálat alól kivont területeken is számolniuk kell az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága által végzett ellenőrzés lehetőségével.”
Jelenleg itt tartunk. Csakhogy ezzel a történet korántsem ért véget. Hiszen az, hogy a végkielégítésekkel kapcsolatos szabály, a nyugdíjpénztárak anyagi megkurtítása és esetleg a multikra kivetett különadó jogellenes, valamilyen rendezést kíván. A kormány tagjai ugyanis most azt kockáztatják, hogy mandátumuk lejárta után, a megfelelő bűnvádi eljárást követően esetleg börtönbe vonulnak. Ha ugyanis helytálló az Alkotmánybíróság eddig meghozott és a jövőben várható (illetve most már nem várható) ítélete, akkor leegyszerűsítve az történt, hogy az alkotmányosság őreinek figyelmeztetése dacára a kormány kifosztott bizonyos személyeket, vállalkozásokat és intézményeket.
Hogy mégse legyen büntethető…
Hogy bűntető eljárást megelőzze, a kormánynak valamit tennie kell. Legegyszerűbben és legcélravezetőbben akkor jár el, ha kétharmados felhatalmazása birtokában úgy módosítja az érvényes jogrendet, hogy
1. a későbbiekben se lehessen felelősségre vonni,
2. utólag jogszerűvé tegye azt, amit elkövetett.
E lehetőségeket külön kell vizsgálnunk, mert nagyon messzire vezető következményei lehetnek bármelyik megoldásnak, egyidejű alkalmazásuk pedig egészen döbbenetes eredményt hozhat.
1. A felelősségre vonás úgy kerülhető el, ha
a. a kormány megtartja a hatalmat, amíg csak lehet, azaz olyan választási rendszert hoz létre, amelyben gyakorlatilag lehetetlené válik a jelenlegi kormánytöbbség leváltása,
b. úgy módosítja a törvényeket, hogy a kormány a továbbiakban semmiféle felelősséget nem visel tetteiért.
Mindkét variációnak az a következménye, hogy a kormány gyakorlatilag azt tesz az elkövetkezendőkben, amit akar. És innentől kezdve csakis a képzeletünk szab határt mindannak, amit megtehet. Ha azonban a másik utat választja, azaz utólagosan törvényessé teszi jelenleg törvénytelennek tűnő szabályait, annak következményei még döbbenetesebbek.
2. Utólag jogszerűvé ugyanis úgy teheti a most jogszerűtlen döntést, ha
a. törvénybe foglalja, hogy a magyar jogrend ezentúl akár visszamenőleges hatályú is lehet,
b. felszámolja az érvényes jognak azokat az elemeit, amelyek miatt az AB jogellenesnek minősítette, illetve minősítené, ha tehetné az új szabályokat. Ezek túlnyomórészt a magántulajdon biztonságát érintik.
Mindkét megoldás, akár egyidejűleg, akár egyenként alkalmazzák őket, akár észlegesen, akár teljes következetességgel vezetik be, teljességgel felszámolja a jogbiztonságot, s a polgárok jogi és gazdasági értelemben egyaránt a hatalom játékszerévé válnak.
Ha bármi jogellenes lehet…
Ha az 1. és 2. alternatíva következményeit egyszerre próbáljuk elképzelni – azaz feltételezzük, hogy a kormány abbéli igyekezetében, hogy elkerülje a későbbi bűnvádi eljárást, jogi és politikai lépéseket tesz felelősségének megszüntetésére, illetve pillanatnyi érdekei szerint alapvető szinteken, a tulajdon és a visszamenőlegesség tekintetében – módosítja a jogrendet, akkor Magyarország egy szürreális állammá lesz. Nem csak élni és dolgozni nem lehet majd benne, de a hétköznapok legprimitívebb döntéseit sem lehet majd meghozni, mert bármiről kiderülhet utólag, hogy jogellenes lett.
Rémálmaink szoktak ilyen fordulatokat venni. Az állam ezzel elindulhat a korai császárkori Róma, illetve általában a karizmatikus vezérek despotikus - tehát nem a jog - uralma alatt álló birodalmak, az élő és szeszélyes alkotmánnyal rendelkező országok történelmi példái felé.
Ez a folyamat csak akkor kerülhető el, ha
1. a kormány szembe néz azzal, hogy a „kell!” nem írhatja felül a jogot, s levonja ennek következményeit, azaz visszavonja az AB jogait korlátozó intézkedéseket,
2. a kormány kialakít egy új jogrendet, amelyhez a továbbiakban szigorúan tartja magát és betartását mindenkitől megköveteli, mi több, kialakít egy olyan Alkotmánybíróságot, Semmítőszéket, vagy valami hasonlót, amely rajta is számon kérheti ezt az új jogrendet,
3. a nemzetközi szervezetek nyomása hosszabb távon helyreállítja a magyar jogbiztonságot.
Hogy melyik utat választja a hatalom, az pillanatnyilag egyedül a kormánytöbbség döntésén múlik.
