A gyilkosságra adott parancsot a törvényhozó és szabályalkotó igyekszik a maga ideológiai csomagjában elhelyezve átértelmezni, azt hazudva róla, hogy a gyilkosság nem is gyilkosság.
Amikor az eretnek lelkét kell megmenteni az örök kárhozattól, amikor néhány órás testi kínszenvedés semmit nem számít a pokol időtlen tüzéhez képest, amikor a pogányok, eretnekek és boszorkányok pusztítása jótettként kerül majd elszámolásra, akkor négyesével megégetni tizenkét szegedi boszorkányt nem gyilkosság, hanem kegyes cselekedet.
Amikor az arisztokraták a nép ellenségei, amikor „nemcsak az árulókat, de a közömböseket is büntetnetek kell – mindenkit, aki passzív, és semmit nem tesz a Köztársaságért”, akkor tízezerszám lökni a nyaktiló alá a szabadság ellenségeit, nem gyilkosság, hanem hazafias tett.
Amikor az osztályellenség nemcsak a proletáriátus ellenfele, de az emberi haladás akadálya, amikor a burzsoázia hanyatló történelmi kategória, amikor az osztályharc nem tűri a szentimentális elgyengülést, akkor tizenéves ellenforradalmárok felakasztása nem gyilkosság, hanem az emberiség ügyének tett szolgálat.
Amikor a zsidó nem teljes értékű ember, hanem kipusztulás felé tántorgó alacsonyabb rendű faj képviselője, amikor a genetikai selejt megmérgezi az egészséges népközösséget, akkor a hatéves Goldberg Sára elgázosítása nem gyilkosság, hanem rasszhigiéniai megoldás.
Amikor a magzat isten ajándéka, amikor a nő csak hordozója a testében fogant életnek, amikor életről és halálról a Mindenható közvetlenül dönt, akkor az abortusz lehetőségétől megfosztott, szepszissel küzdő asszony halála nem gyilkosság, hanem isteni rendelés.
Nem szeretem a nürnbergi pert, mert a háborús bűnösök közül hiányoztak a győztes gyilkosok. De azért fontos és örök érvényű tanulsága van a hetvenöt évvel ezelőtti igazságosztásnak. A „parancsra tettem” nem ment föl semmi alól. Nincs olyan törvény és szabály, amely gyilkosságot írhatna elő. Akkor sem, ha a gyilkosságra adott parancsot a törvényhozó és szabályalkotó igyekszik a maga ideológiai csomagjában elhelyezve átértelmezni, azt hazudva róla, a gyilkosság nem is gyilkosság.
A lengyel orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, nem az isten, nem a törvény, nem a kiszámíthatatlan végzet, hanem ők, csakis ők hagyták meghalni azt az asszonyt.