Van olyan, hogy valaki a maga módján zseniális? Talán van. És, ha van, akkor Gyurcsány Ferencre bizonyosan ráillik ez a kifejezés. Zseniális, mert valami elképesztő manőversorozatba fogott, mert valami hosszú távú, nagy ívű, messzire tekintő koncepciót próbál megvalósítani. És zseniális, de csak a maga módján, ugyanis víziója pusztán abban a szűkös vonatkoztatási rendszerben igaz, amelyben Gyurcsány a főszereplő, abból kilépve, a világ tényeivel komolyan megütközve már csupán sületlen és tartalmatlan erőlködés.
Farokkergetők
Ha már vonatkoztatási rendszerről van szó, hadd, kezdjem azzal, milyen elképesztően szűk látókörű ez a mi „demokratikus ellenzékünk”. Lassan egy hete uralja a közbeszédet a baloldal Műegyetemnél rendezett nagygyűlésének tragikomédiája. És e hét alatt egyetlen olyan elemzést, nyilatkozatot, magyarázatot, nyílt levelet, vagy bárgyú pletykát nem lehetett látni, olvasni, hallani, amely ki bírt volna lépni a rövid távú érdek, a választási hacacáré szavazatmaximalizáló keringéséből. Úgy rohanja, harapja, hisztizi körül a baloldal a Műegyetemnél történteket, mint mikor kutya kergeti a saját farkát.
A Mesterházy-Bajnai szövetség vezérei most elsősorban azzal vannak elfoglalva, hogy szóval, tettel, bűnbak-állítással, megbélyegzéssel, dibolizálással, egyszóval mindazzal, ami a politikai harc eszköztárában csak megtalálható, végleg kizárják az összefogásból Gyurcsány Ferencet és pártját. S közben nem is sejtik, hogy szorgos elhatárolódásuknak egyetlen nyertese lehet: maga Gyurcsány. Közben nem is értik, olyan dráma színpadra vitelén fáradoznak, amelynek forgatókönyvét nem más írja, mint maga Gyurcsány.
A nagy csőbehúzó, a nagy manipulátor, Osztap Bender vérbeli örököse megírta a maga kottáját, s most – pártvezetőtől plakátragasztóig, ifjú facebook arctól nyugdíjas munkásőrig, baloldali betelefonálótól liberális rádióriporterig – abból játszik az egész ellenzéki tábor.
Pedig, ha akadna valaki ebben a rövidlátó, szerencsétlen, jobb sorsra nem érdemes társaságban, aki ki tudna kukucskálni a jelen nyomorúságából, az észrevehetné: van ennek a történetnek olyan értelmezése, amelyben minden esemény – Nagy Imre háza előtt mondott beszédtől, a pártfinanszírozással kapcsolatos sejtetésen át, a Műegyetemnél történt skandálásig – felfűzhető egy világos politikai szándék zsinórjára. Persze csak akkor, ha feltételezzük, hogy Gyurcsány Ferenc zseniális politikus… zseniális, a maga módján.
Az apostol
Induljunk ki a következőkből: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök akar lenni. Pillanatnyilag azonban olyan gyenge a pártja, hogy semmi esélye nincs erre a szerepre. Még akkor sincs egyébként, ha esetleg beveszik az ellenzéki összefogásba. Viszont ez nem olyan nagy baj, mert az ellenzék, összefogva, vagy szétszóródva, de mindenképpen veszíteni fog 2014-ben. Gyurcsány tehát nem 2014-re, hanem 2018-ra készül. Ő akkor akar miniszterelnök lenni.
Ehhez viszont több feltételnek meg kell valósulnia. Először is, Gyurcsány nem lehet tagja a 2014-ben várhatóan csúfosan megbukó ellenzéki összefogásnak. Viszont mindent el kell követnie, hogy azt a látszatot keltse, ő, a maga részéről bármit megtenne az Orbán-buktató olajfa együttműködés érdekében, még akár –mint azt legutóbb kijelentette – a képviselőségről is hajlandó lenne lemondani. Az Orbán-ellenes egység önfeláldozó, önfeladásig szenvedélyes, mindenre, valóban mindenre elszánt politikusaként lép elénk most Gyurcsány, akit azonban eltaszít magától az eddig kialakult ellenzéki összefogás.
Másrészt a Mesterházy-Bajnai konglomerátumnak valóban elképesztően meg kell buknia tavasszal. Tehát nem kicsit, hogy hősünk szavát idézzem. Gyurcsánynak így legfőbb érdeke, hogy a lehető legjobban lejárassa a szövetséget, hogy hozzásegítse ahhoz, hogy lejárassa magát, hogy ország-világ előtt bizonyságot nyerjen: tehetetlen és tehetségtelen összefogásba vetette Orbán-buktató reményeit a baloldal.
S Gyurcsánynak bizony minden eszköz rendelkezésére áll ehhez az aknamunkához. Sejtetések pénzes emberekről, furcsa videók nyilvánosságra kerülése, megzavart nagygyűlések, nyilvános üzengetések, és még ki tudja, mi minden lehet a tarsolyában. Pártelnöki, miniszterelnöki múlttal komoly muníciót összegyűjthetett. Senki ne csodálkozzon azon, ha a közeljövőben elképesztő dolgok kerülnek majd napvilágra a „demokratikus ellenzék” nagyjairól, vezetőiről, jelöltjeiről. És még az sem árthat Gyurcsány ambícióinak, ha kitudódik, hogy az aljas kiszivárogtatások, obstruált tüntetések, lerombolt ellenzéki esélyek mögött ő áll. Bármikor mondhatja ugyanis: így kénytelen nyomást gyakorolni a baloldali együttműködést kisajátító pártelitekre, annak érdekében, hogy a tömegek által óhajtott teljes ellenzéki összefogás előtt megnyissák az utat, hogy belássák végre, Orbán leváltásáig, csak a legszélesebb koalícióval lehet eljutni.
S ő minél többször bírja majd elmondani kézfogásra bíztató szavait, s a szocialista-szabaddemokrata tábor minél többször lesz kénytelen visszautasítani az ellenséges szövetséges felajánlkozását, annál világosabb lesz mindenki számára: Gyurcsány összefogást akar, az összefogottak pedig ki akarják utálni maguk közül az kormányváltás legharcosabb apostolát.
Mindeközben Gyurcsánynak természetesen fenn kell tartania az Orbán legádázabb és legesélyesebb ellenfeleként kialakult közképet magáról, de ez olyannyira könnyű feladat számára, hogy túl sok szót nem is érdemes rá vesztegetni.
Számvetés nélkül 
Ebben a jövőképben a baloldali összefogás erői – köszönhetően amúgy is esélytelen helyzetüknek, s köszönhetően a gyurcsányi revolverpolitikának – súlyos vereséget szenvednek tavasszal. A Fidesz ismét elsöprő győzelmet arat, s az összeborult pártokra a szétesés vár. Bajnai és barátai visszasüppednek oda, ahonnan kidugták a fejüket, az MSZP ifjú titánját megpuccsolják a közelmúltban kiebrudalt – de befolyásukat megőrző – nagy öregek, a szocialista pártnak nem csupán népszerűsége, de talán egysége is veszélybe kerül…
Gyurcsány végül is arra jött rá, amit minden jó stratéga felismerne ebben a helyzetben: A Fidesz segítségével az egész hagyományos baloldalt eltakaríthatja a maga útjából. A maradék liberálisokat a maradék szocialistákkal együtt, a nagy öregeket és a kevésbé nagy fiatalokat egyszerre lökheti politikai süllyesztőbe. A Fidesz törekvése, hogy lesöpörje a hazai közélet pályájáról a „kommunistákat” most Gyurcsánynak kedvez. Ő az, aki meglátta ellenfele erejében a gyöngeséget. Azt ugyanis, hogy a 2014-es katasztrofális MSZP vereség után a baloldali térfélen senki nem marad, aki összefogja a baloldali, Orbán-gyűlölő csoportocskákat. És előbb-utóbb új vezérnek kell születnie. És ugyan, miért ne lehetne ez a vezér éppen ő? Ő, aki a legharcosabban kiáll az orbáni diktatúra ellen, aki a legkeményebben képviseli az összefogás szükségességét, aki megmondta előre, hogy úgy nem fog menni, ahogy ezek elképzelték. És akkor, 2014 után, valódi építkezésbe foghat. Összegyűjtögetheti a baloldal széthullott dirib-darabjait, és maga alá gyömöszölheti azokat, hogy így építse föl a maga hatalmának dombját.
A terv jó, okos és előrelátó. Benne van minden, amit tudni kell a stratégiáról és taktikáról, benne van Szun-ce és von Clausewitz minden tanítása a háborúról és a győzelemről, benne van az éles elme, a csillogó zsenialitás, az előrelátó tervszerűség minden erénye. Csak egyvalami nincs benne: nincs benne az a személy, akinek Gyurcsány Ferencet látja a közvélemény. Nincs benne a szövetségeseit eláruló, a szemkilövető, a minden aljasságra képes, a morális züllésbe zuhant politikus, nincs benne az a Gyurcsány, akit ismerünk, akit láttunk kormányozni, akit láttunk a hatalomért megfeszülni, akit megismertünk csalni, lopni és hazudni.
És ezzel a Gyurcsánnyal nem számol Gyurcsány. Nem számolhat vele, mert önmagát kellene megtagadnia. Nem számolhat vele, mert politikai ambícióit kellene feladnia. Nem számolhat vele, mert e számvetéssel értelmét vesztené múltja, jelene és jövője. A maga módján zseniális ember mindent tud, csak egyvalamit nem vehet tudomásul soha: Gyurcsány Ferencből nem lehet többé Magyarország miniszterelnöke.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
