Az hagyján, hogy a Facebook úgy döntött, betiltja a fehér nacionalizmus népszerűsítését, az sem olyan fontos, hogy egy új OECD jelentésbe az homoszexuálisoknak szentelt fejezet került –, hogy csak kettőt emeljek ki az érzékenyítő mozgalom legújabb bolondériái közül – az igazi probléma ott kezdődik, amikor az erkölcsi elvárásból törvény lesz. Mint például Bruneiben, ahol egy április elejétől életbe lépő jogszabály szerint, akár halálra is kövezhetik a melegeket. Vagy Amerikában, ahol most például Joe Biden volt demokrata alelnök – várható demokrata elnökjelölt – szerint a fehér férfiak kultúrája tehető felelőssé a szexuális zaklatásokért, ezért „kötelességünk, hogy megváltoztassuk a kultúrát ebben az országban.”
Miközben én azt hiszem, hogy az érzékenyítés, a társadalom erkölcsi nemesítése, a nevelő indulat megjelenése a legszörnyűbb dolog, ami velünk történhet, illetve történik. Az elmúlt bő évtizedben elharapódzott morál-politizálás alapjaiban kezdi ki társadalmunk struktúráját: mindent lerombol, amit, amit a felvilágosodás keservesen létrehozott.

Erkölcs és kultúra
A morális kérdések jelenléte a közbeszédben természetes dolog. Jelen van a papok prédikációiba fűzve, írók, költők sorai közé szőve, pedagógusok lelkes magyarázataiba és feddő haragjába öltve, mint ahogyan jelen van a magánéletben is: szülők mosolyába és nyaklevesébe csomagolva, szerelmesek huncut összekacsintásába és hökkent borzongásába rejtve, barátok beszélgetéseibe, szomszédasszonyok pletykáiba csavarva, munkatársak, de akár még alkalmi csoportosulások, színházlátogatók, buszon utazók, utcán hömpölygők szavaiba, gesztusaiba, pillantásaiba zárva.
Mókás dolog a közerkölcs. Mindenki mást tart róla. Igazi puhatestű, vagy még inkább felhőszerű lény, körülrajzolhatatlan keretekkel, bizonytalan tartalmakkal, kinek eddig, kinek addig terjedő határokkal, ennek stabil, annak fluid létmóddal. Mégis, mintha volna benne sok közös elem, vagy pontosabb úgy írni, sokan értenek egyet sok vonásában, másban nem, mások meg másban igen, emebben nem. S éppen ez a termékeny bizonytalanság adja értékét és erejét, mert ez biztosítja a társadalom erkölcsi, lelkiismereti mozgékonyságát, azaz tulajdonképpen a kultúra változékonyságát, alkalmazkodókészségét.

Törvények közé vetve
Ha az erkölcs megjegecesedik, áthághatatlan szabályokba merevedik, akkor helyes és tilalmas gondolatok keretei közé szorul. A morál ilyesféle kifeszülése azonban nemcsak a lekiismereti szabadságot szünteti meg, de rögtön mellette a gondolatszabadságot is, s ezzel persze a kultúra rugalmasságát is, azt a képességét, hogy értelmes válaszokat adjon újonnan felmerülő kérdésekre.
Nem magyarázom tovább. Nehéz nem érteni, miért fontos az erkölcsi világ erkölcsi világként való megtartása és miért kell visszautasítanunk minden eszközzel az ilyen-olyan értékközösségek politikai aktivitását.
Akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz – tartja a mondás. A politikus, a politikai szereplő a politikum eszközeivel képes dolgozni, azaz végső soron jogi szabályozással. Amikor egy értékközösség a politika porondjára lép, amikor egy politikus egy értékközösség üzeneteit – politikai haszonszerzés, szavazatgyűjtés céljából – felvállalja, akkor azt ígéri, hiszen nem tud mást ígérni, hogy törvényi keretek közé emeli az értékcsoport erkölcsi maximáit. Bánj emberségesen az állatokkal! Tagadd a fehér felsőbbrendűséget! Ne tagadd a holokausztot! Higgy a nemváltoztatásban! Képzeld azt az embrióról, amit mi képzelünk! (Bármi is legyen az…) Higgy a haladásban! Ne légy meleg! És így tovább…
Odáig jutottunk, hogy tulajdonképpen bármilyen morális igényből politikai mozgalom lehet. Ha kellő számú szavazó áll az erkölcs-nemesítő igyekezet mögé, kimondható, sőt törvénybe keretezhető akármilyen bolondéria. Kitehető az oktatásból az evolúcióelmélet, s beletehető az intelligens tervezés-őrület, kitehető a családjogból a férj-feleség különneműségének elve és beletehető a homofília, kioperálható a demokráciából a szólásszabadság, s belekontárkodható a gyűlöletbeszéd fogalma- tilalma, és végső soron tiltólistára tehetőek alapvető szavak, mint például az apa és anya, kötelezővé válhatnak olyan halandzsakifejezések, mint a gendersemlegesség, érték gyanánt jelenhetnek meg olyan tragédiák, mint a gyermektelenség, a migráció, a szexuális zavarok, vagy éppen a vallási fundamentalizmus.

A kultúra pusztulása
Vészesen tragikus az a rousseaui-romantikus ábránd, amely hisz az ember erkölcsi fejlődésében, nemesedésében. Katasztrófa felé vezet az a mozgalom, amely e képzelt fejlődést siettetve törvénnyé szervezi a morált. A politikai szintre emelkedő érzékenyítés ugyanis a legrosszabb, ami a társadalommal történhet. Ahelyett, hogy az erkölcsi világ bizonytalanságát gazdag termékenységnek látná, egyenruhába bújtatja a lelkiismeretet, s ezzel tulajdonképpen fel is számolja annak szabadságát. Az érzékenyítő politikai aktivitás valójában megszünteti az erkölcsöt, mert törvénnyé degradálja, kioltja szabadságát, választhatóság helyett kényszerré nyomorítja.
S ezzel tulajdonképpen a kultúrát szünteti meg. Mert a kultúra lényege a morál, semmi egyéb.
De hát elég körülnéznünk…