Tegnap megint volt egy jó kis antifasiszta megemlékezés. Már kezdett hiányozni. De szerencsére most sem maradt el mindennapi betevő holokauszt-rettegésünk. Ez alkalommal a nemzetközi antifasiszta nap adott alkalmat a paranoiás rohamra, az önsorsrontó szónoklatokra, a szorongásébresztő és bűntudatkeltő nyárspolgári ömlengésre, a halálból, pusztulásból, üldöztetésből összeszőtt ideológia előbüfögésére.
Halálkultusz
A Dunasirató című rendezvényt a Magyar Nők Szövetsége, a Mazsihisz és a Civilek a Szélsőjobb ellen Mozgalom támogatásával szervezték meg a Cipők a Dunánál emlékhelynél. Fischer Iván karmester, Kornis Mihály író, Alföldi Andrea történész, Pajor Tamás előadóművész, és természetesen Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke szólt az összegyűlt, úgy ezerfőnyi aggódó, rettegő, félelem- és borzongáskereső üldözötthöz. Alföldi Andrea egyebek mellett azt mondta, a mai Magyarország állampolgárai talán egy cipőben járnak azokkal, akiket egykoron a Dunához hajtottak. Kornis Mihály író úgy vélte, nem zsidónak lenni nehéz, hanem zsidó magyarnak. S ha jól értem az azt jelenti, hogy a magyarok közt élő zsidóknak rossz. Nyilván ez egy borzalmas közeg a zsidók számára. Neki mindenesetre a Dunáról a hullák jutnak eszébe. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke Kornis szavaira kontrázva kijelentette, ha a vascipők tehetnék „futva menekülnének el” a mai Budapestről. Végül Fischer Iván karmester juttatta el a magemlékezőket a félelem orgazmusáig. Európa felelős vezetőihez fordulva, arra figyelmeztetett, nem az euró, hanem a tolerancia van a legnagyobb veszélyben, hiszen a nyilasok szellemi örökösei szabadon masírozhatnak. Zárszóként a kétségbeesés katartikus manifesztumát világgá kiáltva, arra szólította föl az egybegyűlteket, tegyenek félre minden ellentétet, sérelmet, finnyásságot és fogjanak össze, mert erre kötelez az áldozatok emléke.Hamis történelem
És most, mielőtt bármit hozzátennék, le kell szögeznem néhány dolgot: elsőbben is azt, hogy tudom, nagyon sok védtelen embert, köztük több millió zsidót meggyilkoltak a világháború évei alatt. De azt is tudom, hogy ezek a gyilkosságok nem elsősorban a zsidók ellen irányultak, hanem egy cinikus és embertelen rendszer elvetemült kísérletei volta arra, hogy fenntartsa önmagát. Tudom, hogy a holokauszt-emlékezetben megőrzött egyenes vonalú üldöztetés-történet, amely a kiközösítéstől a gázkamrákig vezetett sokakat, híven tükrözi a zsidóság által megélt borzalmas eseményeket. De azt is tudom, hogy ez az emlékezet nem tükrözi a történelem bonyolult összefüggéseit, nem ad választ okok és okozatok kérdéseire, nem eseményeket értelmező történelmi elbeszélés, hanem csak emlékek kusza halmaza. Tudom, hogy a zsidóság múltjának, a közösségi, családi és olykor személyes emlékeknek súlyos terhe a vészkorszak borzalma. De azt is tudom, hogy ezekkel a nyomasztó emlékekkel a hátunkon nem lehet sem a múltat tisztázni, sem a jövőt megteremteni.De tudok még valamit. Tudom, hogy önök, Tisztelt Megemlékezők, tisztában vannak azzal, hogy minket zavar az a sok aljas rágalom, amit rólunk, szüleinkről és nagyszüleinkről, s általában közép-Európa népeiről hazudoznak össze, s nyilván ezért mondják. Önök tudják, hogy a hamis, lapos és szellemtelen bűntudat-propagandával ott hasíthatják szét a társadalmat, ahol egyébként nincs ellentmondás, olyan vakcsoportot hozhatnak létre, amelynek révén különféle előnyökre tehetnek szert, s nyilván ezért szajkózzák hazugságaikat. Önök remélik, hogy a giccses és nyárspolgári emlékezetkultusszal, a fasiszta rém emlegetésével, a két emberöltővel ezelőtti múlt fantomjaival birkózva szánalmat, pozitív diszkriminációt, mi több valamiféle különlegesség-élményt szerezhetnek maguknak, s nyilván ezért emlegetik folyvást tragikus emlékeiket.
Én ezt megértem. Bár tolerálni nem tudom.
Képzeletbeli ellenség
Ezért hadd kérdezzem meg önöket, Tisztelt Megemlékezőket: önök tökéletesen leszarják, mennyi kárt tesznek? Belegondoltak már abba, milyen lehet annak a zsidó kisgyereknek az élete, aki úgy nő föl, hogy elhiszi, bármikor elviheti a zsákos ember? Milyen lesz az élete, világképe, jövője annak a gyermeknek, aki egy olyan gondolatvilágban szocializálódik, melyben – a normális gyerekekkel szemben, akik tudják, hogy az efféle rém csak fantázia, nevelési eszköz, üres fenyegetés – a zsákos ember valóság? Miféle felnőtt lesz az, akinek gyermekkorában nem képzeletbeli barátja, hanem képzeletbeli ellensége van?Önök fel tudják fogni, mennyi szorongást, nyomorúságot, kétségbeejtő kitaszítottság-tudatot préselnek annak a zsidó kisgyereknek a lelkébe, akivel elhitetik: volt, s újra lehet egy korszak, amelyben a zsidókat pusztán zsidóságukért mind megölték? Önök tudatában vannak annak, mennyi káros, mérgező, életellenes hazugságot terjesztenek? Önök föl tudják fogni, hogy pillanatnyi személyes előnyeik érdekében saját gyermekeik életét teszik tönkre?
Kérem, ne tegyék!
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztoknem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
