A tegnapi Indexen Zappe Gábor egészen meghökkentő véleményét olvashattuk Anyák, húzzatok dolgozni! címmel. ( http://index.hu/velemeny/eheti/e7i080616/ ) Szerintem az ilyen provokatív, szándékosan ostoba cikkeket blog-bejegyzésként illik közreadni, nem vezércikként. Persze lehet, hogy az ostobaság nem szándékolt, hanem eredeti, s ha így van, akkor kell föltenni a kérdést: Gábor, hogy sikerült újságíróvá lenned ekkora jól fejlett műveletlenséggel?
S mindjárt nézzük is a részleteket:
A "gyerek maradjon minél tovább az anyja mellett" felfogás nem csak idejét múlt, de a gyerekre is káros, remek módszer arra, hogy jó sok antiszociális, kommunikációképtelen, de legalább elkényeztetett kisköcsög lepje el az iskolákat és játszótereket.
A felsorolt szocializációs problémák kialakulása fordítottja a Gábor által megfogalmazottnak. Éppen a gyermek túl korai elválasztása - illetve más, az anya-gyermek együttléttől független ok - vezethet a kommunikációs, szocializációs zavarokhoz. Túl késői elválasztás pedig egyszerűen nincs. Ez pszichológiailag értelmezhetetlen.
az évekre otthon ragadó anyák tudata beszűkül, kapcsolatukat nem csak a munkahelyükkel veszítik el bepótolhatatlanul hosszú időre, hanem a világgal is, a játszótéri anyuka nem véletlenül lett külön kategória [2].
Az, hogy a Velveten, Kökényszemű Katica számára külön kategória a játszótéri anyuka, még nem jelenti azt, hogy valóban az lenne. Nem is az. Hogy valakinek beszűkül-e a tudata, vagy a kapcsolatrendszere a gyermeknevelés mellett, nem függ össze a gyermeknevelés, a gyes, a gyed kérdésével. Mindenkinek beszűkül a tudata, aki nem nyitott új információkra, felbomlik a kapcsolatrendszere, ha nem tartja fenn. De miért kellene ehhez anyának lenni?
De miért is kell három évig, lehetetlenül kevés pénzzel, havi bő húszezer forinttal támogatni valakit, hogy otthon legyen?... Pedig nem jó senkinek, se anyának, se gyereknek, nekem, mint adófizető apának meg végképp nem.
Azért, mert jó a gyereknek, s ami a gyereknek jó, az áttételesen az egész társadalomnak hasznos, az anyának és az adófizető apának is. És azért ilyen kevéssel, mert nem jut több. Bár jutna!
Európa fejlettebb részén évtizedek óta jóval rövidebb időre jár pénz [4],
Ez egyrészt nem igaz. Másrészt nem azért rövidebb az anyasági támogatás ideje, mert az jó, hanem azért, mert a társadalom ennyit volt hajlandó az ügyre fordítani. Szerintem azonban a magyar rendszer (számos hibája ellenére is) élenjáró Európában. Nem ezen kellene spórolni.
…a nőnek nem a játszótér és a cumisüveg a természetes közege, hanem az alkotó munka. Amivel egyébként jóval többet megkereshet, mint a nyamvadt gyes.
Na akkor most, Gábor, öltsd fel egy háromgyermekes anya álruháját és indulj munkát keresni! Majd meglátod, milyen nehéz dolgod lesz. Úgy penderítenek ki a legtöbb állásinterjúról, ha megemlíted, hogy vannak gyerekeid, sőt, ha csak gyerekeket tervezel, hogy a lábad sem éri a földet. És a maguk szempontjából igazuk is lesz. Melyik vállalkozás akar olyan munkaerőt, amelyik havonta egy hetet otthon van a beteg gyerekkel?
Végezetül, hadd tegyek egy személyes megjegyzést: persze, hogy mindig a szegények, a kiszolgáltatottak fizetnek mindenért. Persze, hogy ők járnak rosszul, amikor az állam megszorításokba kezd, de azért az államnak némiképp ügyelnie kellene arra, hogy a reformálási indulat ne vezessen a kollektív öngyilkossághoz. Nem a pénz a siker egyetlen mércéje. Márpedig azok az elképzelések, amikkel mostanában találkozunk, (Gyurcsány-csomag, Oriens Kilábalási Program) kimondottan ezt sugallják. Mintha bizony mindenekelőtt a gazdasági szereplők érdekeit kellene szem előtt tartania Magyarországnak. Rövidlátó politika ez, nagyon.
