Eddig úgy volt, hogy a Fidesz politikája, Orbán Viktor kormánya megvéd bennünket a vallási fanatikusok rémületes világától. Ez az ígéret állt a Fidesz választási kampányának középpontjában. A Soros György által arcot kapott migráció-barát, migráció-segítő politikára, s a migrációban egyebek mellett a vallási fundamentalizmusra mondtak nemet azok, akik igent mondtak a kormánypártok újabb felhatalmazására. Azaz igent mondtak a szekuláris államra, arra a nagyszerű európai hagyományra, ami élesen megkülönbözteti a politikát és vallást összemosó iszlám társadalomképet a vallást magánügyként kezelő, felvilágosult, humanista, európai társadalomszervezéstől.
Most mindez újra féltenünk kell.
És a nem keresztények?
Féltenünk kell, de persze nem a migráció-szervező civilektől, hiszen őket most ellehetetleníti Magyarországon a stop-Soros törvény. Viszont féltenünk kell éppen attól a hatalomtól, amelyiknek frissen kapott felhatalmazásában homlokegyenest ellenkező ígéret jelent meg, mint a most felbukkant alkotmánymódosítási ötlet. A keresztény kultúra védelme – azon kívül, hogy a fogalomnak nincs egységes jelentése, mindenki azt ért alatta, amit akar – kizárja a nemzet politikai közösségéből a nem keresztényeket, a zsidókat, a buddhistákat, a különféle ezoterikus eszmék és eszmefoszlányok híveit, és természetesen kizárja az ateistákat.
Bár korszerű statisztikák nem állnak rendelkezésre, szinte egészen bizonyos, hogy Magyarország lakosságának legalább húsz százaléka ateista, további bő húsz százaléka pedig nem keresztény, azaz csak a maga módján vallásos. Hozzá teszem, őszintén meglepődnék, ha azok, akik amúgy kereszténynek vallják magukat, valóban azonosulnának a klasszikus keresztényi (egyházi) tanítással, vagy egyetértenének abban, mit is tekinthetünk, tekintenek keresztény kultúrának.
Mi a keresztény kultúra?
Közöttünk, ateisták között elég sokan vannak, akik a keresztény kultúrát az agresszív hittérítéssel, a vallásháborúkkal, az eretnekek megégetésével, a boszorkányüldözéssel, a tudományos eredmények tagadásával, az emberek közötti egyenlőség megkérdőjelezésével, a klérus hatalmának gátlástalan védelmével és egyházi hatalmasságok bűneinek szemforgató takargatásával, végső soron az elnyomással és a testi, lelki erőszakkal azonosítják.
Persze mi, ateisták tudjuk, hogy a keresztények mindezt tagadják, és sok szépet mondanak a kereszténységről, de nekünk az éppen olyan hamisan cseng, mint amikor az imámok mondanak mindenféle szépet és jót az iszlám hit erejéről és nagyszerűségéről. Bizonyára minden vallásnak vannak előnyös társadalomszervező motívumai, színtiszta erőszakkal nagyon nehéz fenntartani az egyházakat.
Ám erőszak nélkül sem nagyon megy. Amióta a kereszténység elvesztette politikai-gazdasági hatalmát, évről évre csökken a vallásos emberek száma egész Európában. Mi, ateisták nagyszerűnek látjuk ezt a folyamatot, mert azt gondoljuk, hogy az európai társadalom hagyományos értékei – a tudományos gondolkodás és annak lenyűgöző eredményei, az ésszerű együttműködés és annak csodálatos intézményrendszere, az emberek védett szeretet-közösségei és az azokból kiemelkedő kiváló egyéniségek – remekül működnek vallásos presszió nélkül is. Sőt, úgy működnek csak igazán.
Mecset vagy templom
Ha most Magyarországon a vallásos ideológia, mint államszervező tényező jelenik meg, ha most alkotmányos garanciát kap a keresztény kultúra védelme, akkor az számos nem keresztény, a kereszténységgel vitában-haragban álló polgártársunk számára lesz elfogadhatatlan. Ha közöttük vannak olyanok, akik az iszlám-mentes, szekuláris európai társadalomszervezés hagyományának megtartásáért szavaztak a Fideszre, nos, ők legközelebb nem Orbánnak adják a voksukat.
Ha most a magyar állam keresztény állammá válik, akkor a Fidesz elveszíti az ateisták, a nem keresztények támogatását.
Lehet, hogy ezek kevesen vannak, lehet, hogy nem számít, de volt már olyan, hogy egy-két százalékon múlott a győzelem.
És persze ezzel együtt értelmetlenné válik számukra az illegális bevándorlás elleni kiállás is. Az ateistáknak a nem keresztényeknek végül is mindegy, milyen isten nevében kényszerítenek rájuk idétlen szabályokat, mindegy, milyen vallás nevében szűnik meg a lelkiismeret szabadsága, mindegy, hogy mecsetbe, vagy templomba lesz-e kötelező járni.
Tulajdonképpen részünkről jöhetnek a migránsok.