Motivációs levél
Miniszterelnöki pozíció betöltésére
Miután a tegnap Békesi László úr azt mondta, hogy komoly ember nem vállalja el a kormányzást, és láthatóan nehézségeik vannak a leendő miniszterelnök személyének kiválasztása körül, ezúton jelentkezem a megüresedő pozíció betöltésére.
Személyes tulajdonságok
Én egy teljességgel komolytalan blogger vagyok, ám bejegyzéseim népszerűsége lassan az MSZP-SZDSZ-MDF összevont népszerűségével vetekszik (Na persze a Tótawétől, vagy Izom Tibortól még messze van…), így azt hiszem, segítségemmel jelentősen faraghatna hátrányából a kormánykoalíció. Hitelességembe sem lehet belekötni, hiszen egy blogban nem érdemes hazudni, legfeljebb hülyeségeket beszélni. E tekintetben azonban a tapasztalat bizonyosan előnyt jelent a miniszterelnöki ténykedés esetén, hiszen a közelmúlt valamennyi kormányfője remekül tudott hülyeségeket beszélni.
Semmitmondás dolgában azonban még gyakorolnom kell, hiszen a blog nem ad lehetőséget e politikusi tudás elmélyítésére. Mostanában ilyen mondatokkal kísérletezek:
A kérdés ily sajátosan nyílt, és már-már katonásan őszinte megfogalmazása a kétségtelenül egyenes jellem pompás megnyilatkozásaként gyakorolt rám, és azt hiszem, valamennyiünkre mély és maradandó hatást, ám mindazonáltal kételyeket támaszt a kérdésfelvetés megfontolt volta tekintetében. A probléma ilyetén való meghatározása oly távolabbi inszinuációkat provokálhatna, sőt egyenesen prejudikálhatna, amelyeknek kiterjedt allúzióit és nagyon is kétes előjelű kimenetelét e pillanatban még egyikünknek sem áll módjában megítélni.
Ugye milyen jók? Akár Ön is mondhatta volna! (Áh, igazából nem… Elég bonyolultak…)
Amit várhatnak tőlem
Tisztában vagyok azzal, hogy az új kormányfőnek úgy kell végrehajtania a szükséges megszorításokat, hogy a közben ne csökkenjen, sőt lehetőleg növekedjen az MSZP-SZDSZ-MDF koalíció népszerűsége.
Erre kiváló módszer lenne, ha pártszimpátia alapon szüntetnénk meg a különféle juttatásokat. A kormánypárti nyugdíjasok például kapnának 13. havi nyugdíjat, a fideszesek meg nem. A kormánypárti kismamáknál megmaradna a GYES, a fideszesektől meg elvennénk. És így tovább.
Na, milyen? Most sajnálja, hogy nem Önnek jutott eszébe, mi?
Tisztában vagyok azzal is, hogy a megszorítások dacára a kormánypárti képviselők, miniszterek, politikusok, erős emberek által képviselt lobby-érdekeket ki kell majd szolgálnom. Tudom, ez nem egyszerű feladat, mert a nincsből nehéz adni, ezért nem vállalja Ön sem. De én majd úgy csinálom, hogy bevezetem azt a középkori rendszert, amit úgy hívtak, adóbérlet, és az ország 2010 és 2014 közötti jövedelmeit fél áron eladom valami nagybefektetőnek. Aztán majd együtt röhögünk az Orbánon, hogy nincs egy vasa sem és nem tud kormányozni.
Ugye milyen zseniális? Látja, van itt ész! Nem kell mindjárt az IMF-hez, meg a valutaalaphoz rohanni!
Ugyanakkor azt is tudom, hogy az országnak perspektívára van szüksége, versenyképességre, meg nagy vonzerőre a tőke miatt. Hát ez sokkal egyszerűbb, mint képzelné! Hiszen, hova megy a tőke? Kínába. És miért? Mert olcsó a munkaerő. Ha nálunk még olcsóbb lenne, biztosan ide jönne, mert közelebb van neki. Hát én bizony nem adnék annyi fizetést a koszos proliknak. Minek? Úgyis csak elisszák, meg elplazmatévézik, meg fizetik a sok hülye törlesztő részletet a bankoknak.
Le a fizetésekkel! Ez lenne a jelszó. Szerintem jó. Bár, talán még lehetne rajta valamit csiszolni…
Amit én várok
A szokásos juttatásokon felül – autó, testőrség, villa, fizetés, reprezentáció, állandó pofázási lehetőség stb.- nagyon fontosnak tartom, hogy leköszönésem esetére, azaz 2010 tavaszától intézzen el nekem, barátjánál, Putyin úrnál egy Gazprom igazgatói állást, lehetőleg olyan országban, amelyikkel nincs kiadatási egyezményünk.
A kedvező elbírálás reményében
Tisztelettel
Ratius
