Most, hogy a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet végre ima-mozgalmat indított, rámutatva az ima gyógyító erejére, (amelyet az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás is bizonyított), itt az ideje, hogy a hitélet további hatékony elemeit is a gyógyítás szolgálatába állítsuk! Az alábbiakban megfogalmazok néhány javaslatot, amelyeket, remélem, jó szívvel fogadnak felebarátaim, s így a magyar egészségügy ismét a maga megérdemelt, a keresztény-keresztyén hagyományok által kijelölt helyére léphet.

1. Javaslom a széles körű prevenció keretében valamennyi óvodában, iskolában és munkahelyen kötelezővé tenni a tízparancsolat ismeretét. A nevelési intézményekben a tízparancsolat napi (reggelenkénti) elismétlése mellett osztályfőnöki foglalkozások keretében kell megtanítani a gyerekeknek, hogyan függ össze a tízparancsolat betartása az egészség megőrzésével. Hasonlóan fontos lenne, hogy a munkahelyeken (az állami intézményekben kötelező jelleggel, a magánvállalkozások esetében adókedvezménnyel motiválva) vezessék be a heti tízparancsolat-félórákat. A foglalkozások során a dolgozókkal értesse meg az erre kiképzett szakszemélyzet, miért fontos egészségügyi szempontból a parancsolatok megtartása.
2. Javaslom az egészségbiztosítási járulék differenciálását, annak alapján, hogy ki, milyen szinten tartja be a tízparancsolatot. Mivel a szabályok megszegői nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek, indokolt, hogy személyes döntéseik felelősségét maguk viseljék. (Ahogyan például a dohányosok viselik a dohánytermékek árába épített adófizetésen keresztül.) A tízparancsolat be nem tartásáról a gyónások elemzése alapján lehetne információt szerezni. (Mivel ebben az esetben csak statisztikai elemzésekről volna szó, a gyónási titok nem sérülne.)
3. A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet kezdeményezését érdemes kiterjeszteni országos szintre is. Javaslom, hogy indítsunk társadalmi mozgalmat Több ima – több egészség! címen, melynek keretében fogalmazzuk meg az állami-egészségügyi elvárást polgártársaink félé, hogy reggelenként, illetve vasárnaponként imádkozzanak a betegek felgyógyulásáért.
4. Az orvosképzésből a jövőben nem hiányozhat az ima-tanulás. Természetesen ateisták, nem keresztények és egyéb hitetlenek a továbbiakban nem vehetnek részt az orvosi képzésben, hiszen nyilvánvalóan nem tudják kellő hatékonysággal végezni hivatásukat. (Szeretném leszögezni, hogy nem kirekesztésről van szó, hanem pusztán a Kardiovaszkuláris Intézet közleményében megemlített tudományos kutatások kiterjesztett értelmezéséről. Ha ugyanis az ima hozzájárul a gyógyuláshoz, akkor az ima nélküliség, azaz például az ateista orvos jelenléte nyilvánvalóan hátráltató tényező. Ami ugye éppen olyan helytelen és megengedhetetlen, mintha vakokat képeznénk ki agysebésznek.)
5. Az ima gyógyító ereje mellett évezredes tapasztalatok igazolják az ereklyék gyógyító erejét. Javaslom az egészségügy hatékonyságát javító ima-mozgalom mellett biztosítson az állam ereklye-közbeszerzési lehetőséget a kórházak számára. A jövőben minden kórházban legyen valamilyen (lehetőleg gyógyító jellegű) ereklye, amely hozzá járulhat az egészségügy sikeresebb működéséhez.
6. Mivel a keresztény szentségek egy részét – például a Katolikus Lexikon – a gyógyulás szempontjából is csoportosítja (Ezek a keresztény beavatás szentségei: a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, azaz a gyónás és a feloldozás lehetősége, illetve a betegek kenete, mely általa a beteg a Szentlélek kegyelmét kapja.), javaslom, hogy ezeket a szentségeket valamennyi kórház, szakorvosi rendelő, illetve háziorvos biztosítsa betegei számára, illetve felvételüket a gyógyító protokoll keretében tegye előírássá. Javaslataim hatodik pontjából értelemszerűen következik, hogy a jövőben az egyházi és az egészségügyi intézményhálózat megkülönböztetése fölöslegessé válik, egyúttal azt is be kell látnunk, hogy a teológiai és az orvosi képzés különválasztása is csupán aufklérista hóbort, amelytől jó lenne mihamarabb megszabadítani a magyar egyetemi életet.

7. A számos felemelő javaslat mellett végezetül sajnos fontos megfelelő figyelmet fordítani mélybe húzó erőkre is. Kétségtelen ugyanis, hogy vannak betegségek, amelyeket a Gonosz művének kell tulajdonítanunk. A keresztény hagyomány egyértelműen bizonyítja a sikeres ördögűzés gyógyító jellegét, sőt ilyen eseményt még a Biblia is bemutat. Az exorcizmus beillesztése az orvosi praxisba kétségtelenül hozzájárulna keresztény népünk egészségi állapotának jelentős javulásához.

Javaslataimat nem küldöm el sem az illetékes miniszternek, sem a parlamenti képviselőmnek, nem viszem el kórházigazgatóknak és nem sugdosom orvosok fülébe. Csupán itt teszem közzé az alábbi felhívással kiegészítve: Kérem az egyetértőket, csatlakozzanak ahhoz az ima-mozgalomhoz, amely a fenti kezdeményezések megvalósulását kéri a Mindenhatótól! Ha számos sokaság őszinte hittel és kellő erővel imádkozik a magyar egészségügy gyógyulásáért, bizonyára hamar elérjük a szekuláris tudomány által nem megrontott, boldog, középkori állapotot.

Ámen!