Kedves Mélymagyar Barátaim!
Ma reggel a neten bolyongva elolvastam egy fantasztikusan szellemdús írást (itt: http://ostortenetunk.blogspot.com/), amely a Kárpát-medencét, mint földi paradicsomot, a magyarságot, mint kiválasztott népet mutatja be. A rendkívül szuggesztív összefoglaló nyilván hemzseg a hamis állításoktól, de ez egy mítosznál nem olyan nagy baj. Sokkal nagyobb gond az, hogy a Földi paradicsom: a Kárpát-medence című opusz meglehetősen idegengyűlölő, rasszista, antiszemita iromány. Nem azért említem meg, mintha én ebben valami szörnyű bűnt látnék – a hétköznapi, szalonrasszizmust teljesen ártalmatlan, lényegtelen, meglehetősen emberi, és következmények nélküli jelenségnek találom – inkább az ,,egyedül vagyunk”, az ,,ostromlott várat védünk” ideológiát gondolom károsnak, sőt már-már betegesnek. (Ezúton kérem a táltos-szittya-hun szervezetek agitprop osztályait, legyenek szívesek ezen a ponton módosítani a koncepción!)
Mi a teendő?
No, de nem erről akartam most írni, csak kicsúszott belőlem. A felvetésem sokkal prózaibb. Elolvasva ezt a remek, belsőleg logikus, zárt és nagyjából koherens elméleti munkát, önmagától adódik a kérdés: jó, de akkor most mi van?
Mert tegyük föl, hogy elfogadjuk a felsorolt állításokat, amelyek szerint a Kárpát-medence a legtutibb hely a Földön, itt van a legnagyobb édesvízkészlet, itt a legváltozatosabb az élővilág, itt a legjobb a termőföld, a magyarok pedig – akiknek amúgy különleges génkészletük van – nagyjából a jégkorszak óta itt tanyáznak, a zsidók, meg - a velük szövetséges teljes atlanti kultúra támogatásával - ide akarnak települni, és így tovább. Ámde azon kívül, hogy mindezt tudomásul vesszük, mégis mi a fityfenét kellene csinálnunk?
És te?
Az állításokból persze nagyjából következnek a tennivalók is, de – és ez a lényeg – én erősen kétlem, hogy mélymagyar honfitársaink e tennivalók szellemében szerveznék életüket.
Tehát a kérdés az, hogy Te, Mélymagyar Barátom, igen Te, személyesen
- hány gyermeket nevelsz, és milyen korán vállaltad őket, hogy néhány évtized múlva újra benépesíthesse nemzetünk a Kárpát-medencét?
- miféle élelmiszereket vásárolsz a boltban, s milyen messzire kerülöd el a Tesco-Auchan-Cora globalizációs, génmanipulált Bermudaháromszöget, hogy vásárlásaiddal is támogasd a hazai parasztgazdákat?
- mennyit tanultál, hány diplomát szereztél, mire tanítod gyermekeidet, hogy tudásoddal segíthesd a nemzet felemelkedését, vagy megelégszel azzal a ,,különleges génkészlettel”, amit a jégkorszak óta őrzöl?
- sportolsz-e, mentes vagy-e a káros szenvedélyektől, mit teszel egészségedért, hogy fizikai jóléteddel kevesebb terhet, és több munkát jelents a közösségnek, vagy úgy gondolod, elég martens bakancsban masírozni olykor?
- vettél-e fel hitelt autóra, lakásra, plazmatévére a nemzetünket kiuzsorázó karvalytőkétől?
- kerékpárral, netán tömegközlekedéssel jársz ugye, hogy ezzel is óvd a Földi Paradicsom rendkívüli mikroklímáját?
Szavak és tettek
Kérdezgethetnék még, de minek. A tények magukért beszélnek. Magyarországon a nemzeti radikális mozgalmak támogatói a választókorú lakosság 3-5 százalékát adják. Ez közelítőleg 250-400 000 ember. Ha ők mind három-négy gyermeket nevelnének, valamennyien diplomások lennének, mindannyian egészségesen élnének, és kistermelőktől származó élelmiszereket fogyasztanának, valamint biciklivel járnának, és értelmes, alkotó munkát végeznének, talán nem is ott tartana az ország ahol tart.
De hát nagy a szakadék a szavak és a tettek között. Nagyon, de nagyon nagy.
És ez így van rendjén…
