Csattanós választ adott a magyar családtámogatási rendszerre a francia kormány: tekintettel a gyermeket nevelő (?) buzikra, ezentúl nincs apa és anya, hanem egyes meg kettes szülő.
Jó, tudom. Nem válasznak szánták. De ahogy elnézzük, elolvassuk a haladó baloldal kétségbeesett reakcióját a magyar családvédelmi bejelentésekre, hát, akár válasznak is szánhatták volna. Tökéletesen beleillik ugyanis abba a megdöbbentő családfogalomba, amit a haladárok képviselnek Stockholmtól Los Angelesig.
Lássunk néhány rémisztő példát!

Gyerekgyár és szülőgép
Kim Lane Scheppele amerikai jogászprofesszor szerint a magyar kormány elsősorban az alacsony termékenység és a zsugorodó munkaerőpiac gondjaira reagálva ösztönzi a gyermekvállalást. Scheppele azon külön felháborodott, hogy Orbán „a nőket használja fel a saját problémája megoldására, elhibázott gazdaságpolitikájának terhét a nők nyakába rakja.” Az olvasó úgy érezheti: példátlan agresszió a nőket a szüléssel egy lapon emlegetni. Az amerikai jogászprofesszor szerint a nők családra kényszerítésének gyökerei a magyar nacionalizmusban keresendők.
Ugorjunk! A svéd szociális ügyekért felelős miniszter, Annika Strandhäll ugyancsak reagált a magyar családvédelmi akciótervre. A svéd tárcavezető azt írta egy Twitter-bejegyzésben: „riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több „igazi” magyar gyermek szülessen.” Majd hozzá tette: ez a politika bűzlik a „30-as évektől, és jobboldali populistaként ködösíteni kell, hogy ez a fajta politika milyen következményekkel jár arra az önállóságra nézve, amiért a nők küzdöttek.”
Sajnos az elmebetegségnek van hazai tünetegyüttese is. Szabó Tímea a Párbeszéd nevű mikropárt (azt hiszem) társelnöke szerint „nem elfogadható, hogy a kormány azt kéri az állampolgároktól, hogy pénzért vállaljanak gyermeket. A család nem gyerekgyár, az anya nem szülőgép.”
Kár folytatni, pedig még hosszan idézgethetnék a világsajtóból.

A nőelnyomás eszközei
Ha mindezekhez hozzá tesszük a francia családpolitika legújabb eredményét, a számmá dekonstruált szülőket, akkor egy olyan világba csöppenünk, amely tagadja a családot, tagadja a nemeket, és ezekkel együtt tulajdonképpen tagadja a gyerekeket is.
S ebben a tagadásfolyamban az a csodálatra méltó, hogy miközben minden ízében koherens, önazonos és szigorúan logikus, addig összességében mégis megdöbbentő agyrém, hagymázas őrület.
A haladó baloldal világképe azért családellenes, mert a családban a (nagy nehezen felszabadított) nők elnyomásának eszközét látja. Azért áll szemben a nemi identitással, mert a nemiséget veszélyes társadalmi konstrukciónak tartja, ami – ebben a férfidominanciától terhes, fehér felsőbbrendűségre épülő világban – ugyancsak a nőelnyomás eszköze. És persze, hogy tagadja a gyermekvállalást. Talán kisebb részben azért, mert a szülés fájdalmának egyedüli elviselője a nő, s ez a tény már önmagában is ellene mond a férfi-nő egyenőség követelményének, de inkább azért, mert a gyerekeket afféle eleven bilincsnek látja, s úgy véli ez az érzelmekből kovácsolt béklyó a család és a fehér férfi rabszolgájává teszik a nőket.

Család- és fehérmentesítés
És ezzel tulajdonképpen kerekké válik az ideológiai uroborosz. A Nyugaton már sajnálatosan sokfelé hatalomra jutott haladó mozgalom mennyországa a nyitott társadalom, amelyben (a családi elköteleződés helyett) alkalmi kapcsolatokban élő, nem nélküli emberek felszabadulnak a gyermekvállalás terhe alól, s a társadalom utánpótlását a bevándorlás biztosítja.
(Megjegyzem azért itt zárójelben: rasszista tempó a bevándorlók nyakába varrni szaporodás terhét, ha már az olyan nagyon szörnyűséges. A népboldogító világmegváltás igényével is összeegyeztethetetlen az a cinizmus, amivel ezek a népfelszabadító nagyságok tudomásul veszik az elmaradott színesbőrűek nembe-zártságát, családba taszítottságát, gyermek mellé erőszakoltságát.)
Némi kárörömre ad okot, hogy a haladó világkép diadalútjához a bevándorlóknak is lesz egy-két szava. A most kibontakozó családmentesítő projekt éppen egy nemzedék erejéig lesz működőképes, mert – mint azt jól látjuk – a bevándorlók jelentős része nem egészen így képzeli el az ideális társadalmat. De abban ők is tökéletesen egyetértenek a haladó ideológia korifeusaival, hogy a fehér felsőbbrendűséget ki kell küszöbölni. Lehetőleg a fehérekkel együtt... A többiről majd ők gondoskodnak...
De ne szaladjunk ennyire előre! Nem elegáns dolog olyasmiről jósolgatni, aminek tényeit nem ismerjük. Mondjuk, a jövőről. Egyvalami azonban nem jóslat, hanem bizonyosság: A haladó baloldal család-, nő-, gyermek- vagy úgy általában emberképe nemcsak a valósággal áll szemben, de az élettel is.
Megnyugtató, hogy ezeket az elveket Magyarországon csak szektás törpepártok képviselik.