A Szonda Ipsos legfrissebb - széltében-hosszában ismertetett - felméréséből kiderül: még mindig van az országban csaknem egymillió polgártárs, aki képes lenne az MSZP-re szavazni. A kutatás szerint kormánypárt táborában megmaradt kilencszázezres ,,szavazói mag" sok tekintetben egységes: Egyértelműen kiállnak a mostani kabinet mögött és drukkolnak, hogy mandátuma kitartson 2010-ig. A maradék szocialista hívek - az Szonda Ipsos szerint - elementáris ellenszenvvel viseltetnek a Fidesszel és annak vezetőjével szemben.
És ezzel el is érkeztünk a hithű szavazóbázis létének archimédeszi pontjához, amelyen megállva kimozdíthatjuk a Földet a tengelyéből (megfelelő csigasor segítségével…) Mert a Fidesz és Orbán gyűlöletén kívül kevés olyan értelmezhető pont van, amely arra hajlítaná az embert, hogy az MSZP-re szavazzon. (A keveset úgy kell érteni, hogy nulla.) Amikor már a teljes államcsőd szélére sodródott az ország, amikor minden szempontból mélységes válságba zuhant a társadalom, amikor lassan nincs is mit megvédeni az Orbántól, a kitartó gyűlölet még akkor is azt hirdeti, hogy nem, ez az ember semmiképp sem kerülhet hatalomra!
Hogy miből, honnan származik ez az elementáris elutasítás, azt végül is nagyon nehéz megérteni. Orbán nyilván jelképez valamit, ami semmiképpen nem elfogadható ezeknek az embereknek. Olyan emlékeket ébreszt, olyan asszociációkat támaszt, olyan mélyrétegeket mozgat meg, amelyek rémületesek, ijesztőek, vagy egyszerűen csak ellenszenvesek. Persze ezekkel a mentális folyamatokkal az ember gyakran maga sincs tisztában, s mivel mindannyian ésszerű lénynek tudjuk magunkat, hát igyekszünk racionális magyarázatot találni döntéseinkre. Így vannak ezzel a maradék szocialista párthívek, a legelszántabb Orbán-gyűlölők is. Mindenféle ,,észérvet" zúdítanak ránk, ha szóba kerül a téma, s nehéz mást tenni, mint megértő, ám kancsal mosollyal fogadni az Orbán -ellenes bizonyítékokat.
Ez a csaknem egymillió polgártárs olyan sok, hogy még szűkebb környezetünkben is akad közülük egy-kettő, aki annyira utálja Orbánt, hogy bármilyen áldozatra hajlandó (rákényszeríteni az országot), csak ne kerülhessen hatalomra. Ők azért elég viccesek. Velük ugyanis lehet beszélgetni.
Hát én megtettem, mert nagyon kíváncsi voltam, miféle érvek képesek felülírni a magától értetődőt. Rögeszméik petárdáiból következzék tehát egy kis csokor, és mellettük néhány gondolat.
- Az Orbán egy arrogáns alak!
Meglehet. Sőt, szerintem is az. De nem a szomszédja, az alkalmazottja, vagy a beosztottja leszek, ha hatalomra kerül, hanem semmije. Engem ugyan nem érint az ő arroganciája. Aggódjanak miatta közvetlen munkatársai! (Hozzáteszem, csendesen, hogy egy ennyire lerombolt társadalomban, mint a miénk, némi erőszakosság feltétlenül kell ahhoz, hogy a vezető utásításait végrehajtsák.)
- A Fidesz a szélsőjobboldallal paktál!
Az óriásplakátokon is hirdetett propaganda-érv néhány esztendeje még igaz is lehetett volna, de mostanában, a Jobbik megerősödésével, gyakorlatilag semmivé foszlott. A Fideszt éppen, hogy középre nyomja a szélsőjobb. Emez vetélytársa annak, nem szövetségese. A Jobbik pillanatnyilag a Fidesztől viszi el a szavazatokat.
- A Fidesz diktatúrára tör!
Hmm… Nagyon nehéz a rögeszmékkel hadakozni. Mindenesetre a XXI. századi Európai Unióban diktatúra bevezetésére a leghalványabb esélye sincs senkinek. Akik komoly formában megpróbálták ezt a közelmúltban, azok ma már a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt állnak. Ráadásul Orbán - bár karizmatikus és ezért nyilván tekintélyelvű vezető - azért vitathatatlanul demokrata.
- A Fidesz is lop!
Ez is igaz. Még csak azt sem állítom, hogy kevesebbet, mint az MSZP, hiszen ahol egyáltalán lopni lehet, ott a mennyiségi kérdés másodlagossá válik. Csakhogy a lopás, a korrupció nem a Fideszhez, vagy az MSZP-hez kötődő probléma, sokkal inkább egy szervezeti kultúra, vagy politikai szubkultúra része. A visszaéléseket tehát nem szünteti meg sem a Fidesz, sem az MSZP. Ezzel a kérdéssel egyszerűsíthetünk. (Ám, ha egyáltalán esélye van a korrupció felszámolására valakinek, akkor az csakis az ,,arrogáns" Orbán lehet.)
- A Fidesznek nincs programja!
Ez hülyeség. Van annak programja, nagyjából bárki tudhatja, hogy miféle, csak egyelőre nem nagyon hangoztatja. A választási kampánylogika szerint a programalkotásnak, programadásnak most nincs itt az ideje. Amúgy az sem olyan nagy baj, ha nincs. Magyarországon az első kormányprogramot 1932-ben írták. Annak előtte egyszerűen kezelték az ügyeket - nyilván a megfelelő kormánypárti értékrend szellemében.
- Ők sem tudnának mást csinálni!
Ez viszont egyenesen égbe kiáltó hülyeség! Nyilván sok szempontból kényszerpályán van az ország, de azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy milliónyi változóval működő struktúrában nem lehet ,,mást csinálni"! Mást csinálni mindig lehet. Mást csinálni egy egysejtű is tud. Hát még egy állam vezetése! Hogy mi legyen ez a más, arról persze érdemes lenne vitatkozni, de az Orbánnal szembeni gyűlölet elfedi ezt a kérdést. Hogy mi mást lehetne tenni, arról kínos vitát nyitniuk a szocialisták maradékának.
Hát nagyjából ennyi. Más populáris érvet nem hallottam. Egy pszichológus nyilván ki tudná hámozni az érvek mögötti személyiséget is, és jól meg tudná határozni, miféle emberek, miféle rettegések húzódnak a háttérben. Na, de ez végül is mindegy.
Inkább azt vetem föl búcsúgondolatként, vajon kire szavazna, hogyan viselkedne ez az egymilliós törzsgárda, ha 2010-ben nem Orbán lenne a Fidesz miniszterelnök jelöltje… Lehet, hogy egy részük akkor már nem is akarna az MSZP-re szavazni? Milyen eredmény születne akkor?
