Ezen a héten a harmadik vudu boszorkánnyal hozott össze a szerencsétlenségem. De már a második után rémeket láttam. Egyszerűen szörnyű volt. És egyre borzalmasabb lesz. Ti még nem unjátok ezt a sok Hermione-imitátort és Potter-klónt?
Tíz éves a Potterfolyam
Mert igen, nyilván Rowling* – amúgy pompás - regényfolyamából táplálkozik ez a mágikus elmebaj. Jó, tudom, voltak előtte is parafenomének, meg agykontrollosok, meg mittudoménmilyen megszállottak, de mióta berobbant a közkultúrába a mágia, azóta nem lehet bírni az ideggyengékkel. Úgy söpört végig az okkultizmus a világon, mint a spanyolnátha. Ezek a szerencsétlenek későkamasz korukban elolvasták a regényfolyam első kötetét, (ami tíz éve, 1999-ben jelent meg) és azt hitték dokumentumjelentést tanulmányoznak.
Aztán úgy maradtak
Tegnap beszélgettem egy nagyon csinos lánnyal. Bármerre is próbáltam fordítani a társalgás menetét, minduntalan oda kanyarodott vissza, hogy mindez hogyan viszonyul az egyetemes energiához, meg az üzenethez, meg a küldetéshez, meg a többi Redfield* féle hülyeséghez.
A hét elején átmentem jó barátomhoz, aki a buddhafesztre* akart elhívni. Mellesleg elmesélte, hogy mostanában nagyon jól érzi magát, mert naponta háromszor is meditál. Azaz nagyjából húsz, harminc percen keresztül nem gondol semmire. Bravó, mondom magamban, az nagyjából heti hét óra, azaz kábé havi egy nap. Egy nap, amikor nincs jelen a világban, mert nem gondol, csinál, érez valamit. Amikor nincs. Ahelyett, hogy valami hasznossal, kellemessel, érdekessel töltené az idejét…
Talán a múlt héten látogatott meg egy régi cimborám, aki viszont azt mesélte el, hogy újabban prananadival* gyógyítja a hozzá fordulókat, és nagyon boldog, hogy végre megtalálta az utat, amely elvezeti a végtelen harmónia világába.
A legszörnyűbb az volt, amikor egy húsz év körüli lányismerősöm elújságolta, hogy felvételizett valamelyik oktatási intézményünkbe, és fennen hirdette, hogy egyetemi diplomát fog kapni mágiából. Ő úgy hitte, hogy van fogorvos, meg villamosmérnök, meg tanító, meg történész, meg mágus…
Kételyek közt
Hogyan mondjam meg az ilyennek, hogy annyira hülye, mint egy lopótök? És a többieknek? Mit lehet mondani annak a háborodottnak, aki kézrátéttel gyógyít, meditál, fényt eszik, ja, és vegetáriánus. Mit lehet mondani annak, aki büszkén meséli, hogy Magyarországon csak négyszáz olyan ember van, aki rendszeresen meditál, és ő az egyik?
Különösen akkor mit lehet mondani, ha a mi szabadelvű európai kultúránk általában nagyon toleránsan szemléli a személyes elmebaj egy-egy tünetét? Mi több, ez a kultúra olykor érdeklődve kacsintgat az okkultizmus világa felé, s azt is megengedi, hogy egy-egy jeles alkotónk teljesen beledilizzen a titkos tanok titkaiba. (Na persze nem a szaktudományok képviselőiről van szó. Inkább az olyan művészfélékről, irodalmárokról, festőkről, zenészekről, meg ilyenekről…)
És legfőképpen akkor mit lehet mondani, ha amúgy én szeretem ezeket az embereket, és semmiképpen nem akarnék elvenni tőlük olyasmit, ami nekik fontos, pláne nem akarnám kirúgni azt a szellemi mankót a hónuk alól, amire támaszkodnak?
De hát így meg én érzem magam hülyének…
*Joanne Kathleen Rowling a Harry Potter könyvek szerzője.
*A mennyei próféciák James Redfield regényének címe. A regényt a New Age szellemi iránymutatójának tekintik. Egyik rajongó ezt írja ,,Ez a könyv egész egyszerűen arról szól, hogy hogyan kapjuk és használjuk az energiát. Ha eleget kapunk, és a megfelelő módon, akkor magasabbrendű rezgésszintre lépünk. Magasabb rezgések révén kiteljesednek paranormális és intuitív képességeink, és felfedezhetjük és megélhetjük életfeladatunkat.”
*A Buddhafeszt egy jelenleg is zajló egész hetes rendezvénysorozat a buddhizmusról.
*A pránanadi filozófiája szerint egyfajta mindent átható erőteljes energia, ami támogatja az életfolyamatokat. Használata, ebből eredően, harmóniát hoz létre a fizikai és tudati szintek között.