Állítólag százezrek vannak, akik még nem döntötték el, a Fideszre, vagy a Jobbikra adják voksukat április 11-én. Márpedig, ha az ember nem tudja, mit válasszon, érdemes egyszerű litát készítenie az előnyökről és a hátrányokról. Egyik rovatba írjuk a jó, másikba a rossz dolgokat. Aztán megnézzük, melyik oszlopba kerültek súlyosabb érvek.
Most egy kis segítség következik a hezitálóknak.
A Jobbikban az a jó, hogy régóta eltemetett, szőnyeg alá söpört problémákat ás elő, és bátran szembesíti velük a társadalmat. Olyan kérdéseket feszeget, amelyeket az elmúlt évtizedekben meg kellett volna oldani. Ilyen mindenekelőtt a cigánykérdés, a határon túli magyarok ügye, korrupció, vagy a mélyszegénység problémája.
A Jobbikban az a rossz, hogy az évtizedek óta gennyesedő problémákra évszázados válaszokat ad. Semmi korszerűség nincs a Jobbik közmunkaprogramjában, orosz piacában, mezőgazdasági álmaiban, vagy éppen haderőfejlesztésében. Ezek a húszas-harmincas évek megoldásai.
A Jobbikban az a jó, hogy szembe megy a mainstream áramlatokkal, tabukat döntöget, beemel a közbeszédbe olyan gondolatokat, amelyeknek már csak a végiggondolásától is retteg a hagyományos politizáló közvélemény. Ilyen például az államadósság újratárgyalása, vagy a multinacionális vállalatokhoz fűződő viszony felülvizsgálatának igénye.
A Jobbikban az a rossz, hogy tabudöntögető igyekezetében hamis kérdéseket is felvet, mi több egyenesen hülyeségeket beszél. Idióta összeesküvés-elméletekkel zaklatja a közvéleményt, délibábos eredetmítoszokat próbál tudományos rangra emelni, össze nem függő elemek között lát misztikus kapcsolatot.
A Jobbikban az a jó, hogy világosan megkülönbözteti az egyes problémaköröket, rámutatva ezáltal azok gyökereire. A Jobbik nem fél kimondani, hogy van cigánybűnözés, hogy van holokausztbiznisz, hogy van politikusbűnözés, és a környező országokban van magyarellenesség.
A Jobbikban az a rossz, hogy végletesen összemossa az embert és közösségét, s nem látja a leglényegesebb, az emberi, vagy fogalmazzunk inkább úgy, a személyes különbséget az egyesek között. Magyarokat lát, zsidókat, cigányokat, románokat és tótokat, ahelyett, hogy embereket látna.
A Jobbikban az a jó, hogy rendet akar teremteni az országban. Olyan rendet, amelyben mindenki megtalálja a helyét, amelyben átláthatóak a viszonyok és feladatkörök, amelyben a csendőr vigyázza a falu nyugalmát, a munkanélküli dolgozik a köz érdekében, az anyák szülnek, a férfiak pedig harcolnak s, ha kell, meghalnak a hazáért.
A Jobbikban az a rossz, hogy rendfetisiszta szemléletével nem hagyja lélegzethez jutni azokat, akik nem akarnak a Jobbik falanszterében élni, akik máshogyan képzelik el a szabadságot, akik maguk óhajtják kialakítani a számukra érvényes szabályrendszert, amelyben élni akarnak.
A Jobbikban az a jó, hogy klasszikus értékeket képvisel. A család, a férfias becsület, a hűség, a rend, a derekas munka, a keresztény hagyomány mind-mind olyan eszmék, amelyek melegséggel töltik el a szívünket, amelyekre a bennünk lakozó szülői személyiségrész szeretettel rábólint, amely megfelel felettes énünk elvárásainak.
A Jobbikban az a rossz, hogy hívei maguk is tudják, a klasszikus polgári értékvilág, a viktoriánus magatartásmodellek régen halottak, s csak kísértetük bukkan fel olykor Európa eldugottabb zugaiban. Ezen eszmék alapján nem lehet a társadalmat újjáépíteni, mert nagyon-nagyon kevesen vannak, akik visszakívánkoznának a századforduló erkölcsi normái közé.
A Jobbikban az a jó, hogy programjának megértése, eszméinek elfogadása, felvetéseinek értelmezése bizonyos műveltséget vár el híveitől. Anélkül be sem lehet lépni a párt közösségébe, hogy ne rendelkeznénk valami alapvető értékorientációval, nemzeti jellegű műveltségmagocskával, amit aztán a közösség támogatásával nagyra növelhetünk.
A Jobbikban az a rossz, hogy a félműveltséget emeli általános értékké, a nemzeti szűklátókörűséget teszi mércévé, az egykönyvű embert teszi mintává. Aki olvasottságában túllépett a XIX. század klasszikusain, netán a kortárs írók, filozófusok műveit is kedveli, esetleg némely antik szerző könyvébe is belelapozott, horribile dictu értékeli a modern művészeteket annak nincs helye, annak nincs szellemi tere ebben a szebb jövőt ígérő közösségben.
A Jobbikban az a jó, hogy van.
A Jobbikban az a rossz, hogy olyan, amilyen.
