Szeptemberre készül el az egészségügyi akcióterv – jelezte a minap egy interjúban Réthelyi Miklós nemzeti erőforrásokért felelős miniszter. Hogy mit fog tartalmazni a koncepció, arról ma még keveset lehet tudni, ám a közelmúltban felröppent hírek szerint, az egészségügy megmentésének része lehet a méltán elhíresült hamburgeradó is.
Az ötletet Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke vetette fel a közelmúltban. Az egyesület elképzelése az volna, hogy nagyjából 10 forintos egészségügyi hozzájárulást vezetnének be bizonyos egészségtelen termékekre, ezáltal juttatva – nagyjából 100 milliárd forintnyi – pluszforráshoz a magyar egészségügyi rendszert. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke is jó ötletnek tartotta a hamburgeradó bevezetését, Szócska Miklós, az egészségügyért felelős államtitkár a Világgazdaságnak nyilatkozva ugyancsak a forrásbővítés egyik lehetséges eszközeként említette az egészségre káros termékek megadóztatását, mi több, az új adó kivetését Mikola István, az országgyűlés egészségügyi bizottságának Fideszes elnöke is támogatná.
Hájadó
Az EU még januárban állást foglalt az ügyben, közölve, hogy a tagállamoknak jogukban áll megadóztatni a gyorséttermi ételeket, illetve az egészségre káros élelmiszereket. A különadó (zsíradó, hájadó, hamburgeradó) ötlete egyébként nem új. Az Egészségügyi Világszervezet már 2003-ban felvetette ennek lehetőségét az egészségtelen életmód és az elhízás visszaszorítása érdekében. A WHO szerint ugyanis az elhízás a második legkomolyabb rizikófaktor a dohányzás után.
Az elképzelés mögött az a megfontolás áll, hogy az, aki tudatosan egészségromboló magatartást tanúsít, az bizony járuljon hozzá a majdani betegségének a gyógyításához.
Nos, az elvvel maradéktalanul egyetérthetünk. Nem is kérdés, hogy az, aki iszik, elhízik, dohányzik, drogokat fogyaszt, vagy csak egyszerűen punnyad a tévé előtt, sokkal több terhet ró az egészségügyre, mint az, aki sportosan, egészségesen él. Már legalábbis statisztikai szempontból… Hogy őket különadóval illene sújtani, az méltónak és igazságosnak tűnik. Ahogy minden valamire való biztosítótársaság felméri a lehetséges kockázatokat és annak alapján állapítja meg a biztosítási díjat, ugyanúgy a nagyobb kockázatot képviselő polgártársainknak is többet kellene befizetnie a közös egészségügy közös kasszájába.
A könnyebb ellenállás
Engedtessék meg azonban nekem, hogy kellő alázattal mindezekhez hozzá tegyem a magam elvi és gyakorlati megfontolásait is, szerény javaslatként kínálva azokat Réthelyi Miklós, Szócska Miklós, Mikola István, Csiba Gábor, Rácz Jenő uraknak, illetve valamennyi illetékesnek és illetéktelennek.
Az a probléma ugyanis az új adó ötletével, hogy nem azokat terheli, akiket kellene. A gyorsétterem-láncok képviselői már az elképzelés első felbukkanása idején figyelmeztettek, hogy a kezdeményezés áremelésekhez és elbocsátásokhoz vezet, illetve – mint minden új adótól – tetemesen növekedhet az adóelkerülés, bővülhet a feketegazdaság.
De megint pontatlanul fogalmaztam. Ez csak a probléma egyik oldala. A másik, szerintem súlyosabb gond az, hogy a szellemtelen és lapos koncepció ismét a megszokott állami-bürokratikus mederben próbálja megoldani a nehézségeket, azaz onnan vesz el, ahonnan tud, ahonnan legkönnyebben behajtható az új sarc, és nem onnan, ahonnan valóban el kellene vennie. Mert hát mit tehet egy hurkasütő arról, hogy egyesek minden nap tele zabálják magukat koleszterinnel? Nyilvánvalóan semmit, de semmi esetre sem sokat. A felelősség egy másik ember egészségéért semmiképp sem az övé. Mégis őt büntetné az új adó.
Pontok és összegek
Igazságosabbnak tűnne, ha közvetlenül azokat sújtaná új teherrel a kormány, akik egészségtelen életmódot folytatnak. Hogy azt nem lehet adminisztratív eszközökkel megvalósítani?
Dehogyisnem lehet!
Csak ki kellene dolgozni egy viszonylag egyszerű pontrendszert, amelynek alapján egészségügyi hozzájárulásunkat fizetjük: rendszeres dohányzás 3 pont, alkalmi szivarozás 1 pont, alkoholfüggőség 8 pont, drogfüggőség 15 pont, és így tovább. Minél magasabb pontszámot ér el valaki, annál nagyobb százalékarányban terheli jövedelmét az egészségbiztosítás.
A polgárember évente egyszer elballag szépen egy általános kivizsgálásra – mondjuk, akkreditált és ellenőrzött helyekre, hogy a visszaélések valamelyest csökkenthetőek legyenek – az ott kapott papírkáját leadja az egészségpénztárnak, és hamarosan megkapja a következő évre érvényes egészségbiztosítási járulékának arányszámait. És, akinek nincs efféle igazolása, az automatikusan a legmagasabb pontszámot kapja.
Egy efféle rendszer gyakorlatilag ingyen, illetve az elképzelhető legminimálisabb költséggel ösztönözné a polgárságot arra, hogy egészségesebben éljen, rendszeresen vizsgáltassa meg magát – még akkor is, ha a szűrést nem fizeti a biztosító (De éppenséggel fizethetné is…) – és mindezeken keresztül hosszabb távon radikálisan csökkentené az egészségügy terheit.
Lobbi vagy egészség
Hozzá kell tennem, hogy az egészségügyi ellátórendszer tarthatatlan terheket cipel. Előbb-utóbb összeomlik. A modern európai egészségügy ugyanis teljességgel fenntarthatatlan. Ez az egészségügy már régen nem az egészségről, vagy a gyógyításról szól. Ez a mi európai egészségügyi rendszerünk már régen átalakult lobbicsoportok által uralt elosztási rendszerré, amely a nemzeti jövedelem újraosztása során azoknak juttat nagyobb koncot, akik jobb érdekérvényesítő pozícióban vannak. Ebben a rendszerben a betegség és egészség kérdése másodlagossá, harmadlagossá, sőt sokadrangúvá vált, s talán hamarosan ki is hullik a figyelemreméltó szempontok közül.
Nem lenne jó valahogy visszacsempészni oda?
