Intenzív vita folyik arról, mi kerüljön bele az új alkotmányba, vagy legalább annak preambulumába. A legtöbb érzelem a korona és a kereszténység megjelenése körül csap össze, és ez a szomorú tény híven tükrözi, mennyire lapos, tartalmatlan és értelmetlen ez a verejtékszagú alkotmányozási história.
Tartalom helyett
Az index tegnapi beszámolója szerint a Pázmány Péter egyetemen tartott alkotmányozó pódiumbeszélgetésen többen rámutattak a tervezett állami alapokmány súlyos problémáira. A legvilágosabban a Sólyom Lászlótól idézett mondat fémjelzi az alkotmányozási düh tartalmatlanságát: „A vezéreszme az újdonság, de ez üres vezéreszme.” Márpedig, ha nincs tartalom, akkor jönnek az áltartalmak. Igazi giccs van születőben, méltó lesz Schmitt Pál elnökségéhez…
S az áltartalmak között is első helyen áll a kereszténység és a szent korona. Bár magam nem tartom valami sokra a kereszténységet, azt azért elismerem, hogy a maga vonatkoztatási rendszerén belül jelentős valami. Mint ahogyan öreg királyi koronánk, az évszázadok során kijegecesedett szentkorona tannal együtt, ugyancsak méltó a tiszteletre, a maga helyén és a maga módján. De ezzel a lendülettel beleszőhetnénk a szövegbe azt is, hogy E=MC2, mert az is igen pompás képlet. De legalább a C vitamint, ami mégiscsak törzsökös magyar felfedezés…
Mindent bele?
Csakhogy az alkotmány nem attól lesz nagyszerű, hogy beleírjuk mindazt, amit kivételesen fontosnak tartunk. Ettől csak egy parttalan szövegfolyam lesz, amely ugyan híven tükrözheti a rezsim értékvilágát – a család szentségétől, anyanyelvünk magasztosságán át, a keresztényi hagyomány fontos voltáig, s a szent koronáig – alkotmányként mégis rendkívül lapos és sületlen iromány válik majd belőle.
Az alkotmány ugyanis pusztán egy jogtechnikai eszköz. Ha beleírjuk mindazt, ami fontos nekünk, attól nem lesz szebb, magasztosabb, nagyszerűbb. Mi több, éppen, hogy kezelhetetlenné válik általa, mint ahogyan lakhatatlan egy nippekkel és csipketerítőkkel telezsúfolt nappali, kényelmetlen egy ál-neobarokk fotel. Megszületése után már másnap olyan kérdésekkel találják szembe magukat a jogászok, amelyekre nem tud választ adni a jog és a törvény. Mi következik abból, hogy nekünk van szent korona tanunk? Miféle jogszerűséget lehet levezetni a keresztényi hagyományból? Milyen jogkövetkezménye lesz a nemzet, a család, az anyanyelv felmagasztalásának? Nyilvánvalóan semmilyen. Nem azért mert nem lehetne, hanem azért mert az így megszülető alkotmányos giccsfolyam egyszerűen értelmezhetetlen a jog számára.
A nagyszerű alkotmány
A valóban nagyszerű alkotmányok nem így születnek. Azok az állami alapítólevelek, amelyekre évszázadok múlva is tisztelettel tekintünk nem a múlt magasztos hagyományait foglalták össze. Erre a feladatra ott vannak a történelemkönyvek. A valóban fontos alkotmányok a maguk korának legizgalmasabb kihívásaira adtak választ. Azt mondták például, hogy minden ember egyenlőnek születik. S ez a megállapítás jó kétszáz évvel ezelőtt igazi nóvum volt. És nagyon világos jogkövetkezményekkel járt.
Hogy lehetne efféle alkotmányt ma is létrehozni, az nem kétséges. De akkor nem a kereszténységről, meg a szent koronáról kellene beszélgetni, hanem például arról, hogy joga van-e a ma nemzedékének felélnie azokat a javakat, amelyeket utódaira kellene hagynia. Esetleg arról, hogy joga van-e egy államokat lebíró gazdasági erőfölénnyel rendelkező nagyvállalatnak rákényszerítenie akaratát egy nemzeti közösségre. Illetve arról, milyen jogelvek szellemében lehet egy ilyen erőfölénnyel szembeszállni. Netán arról, hogy mimódon lehetne jogszerűen csökkenteni az emberi társadalomban kialakuló végletes és katasztrofális vagyoni különbségeket. Vagy arról, hogy az önmegvalósító egyéni szabadság és a társadalom legfontosabb értéket megteremtő közösségek által kialakított korlátok, hogyan egyeztethetőek össze…
Szóval kérdés volna bőven. És a válaszok egy részét is megfogalmazták már azok a műhelyek, amelyek ma betöltik a két évszázaddal ezelőtti francia enciklopédisták küldetését. S, ha ezekre a kérdésekre legalább részben választ ad egy készülő alkotmány, s ha az új alkotmány szellemében kormányzó hatalom, legalább részben levonja a válaszok jogi következtetéseit, akkor valóban születhet olyan dokumentum, amelyet évszázadok múlva is csodálattal emlegetnek az emberek. De a szent korona, a díszmagyar, a nyelv, a vallás, és egyéb nippek beleszövése a szövegbe nem erre mutat.