Az előzetes választói regisztráció lehetősége általános felhördülést keltett mindazokban, akik a kormány intézkedéseiben eddig is csak a Fidesz-diktatúra kiépítésének téglahalmát látták. Sokszor leírtam már, hogy nem hiszek ebben a forgatókönyvben. Az ellenfél diabolizálásának eszközének vélem az Orbán-monarchia rémképét. Gonosz, hamis, szemforgató, a valós problémákat elleplező propagandának tudom azt. Senkinek nem javaslom tehát, senkinek, aki aggódik hazánk sorsa miatt, hogy a Fidesz-oppozíció által keretezett szemüvegen át nézze az előzetes választói regisztráció ötletét! Ezeken a lencséken át ugyanis csak azt fogja látni, amit láttatni akarnak vele, s nem a valóságot. Bár tény, hogy ez alkalommal éppen őket, őket, akik az ilyen-olyan valóságtorzító okulárékat előszeretettel hordják, őket, akiket a felkorbácsolt indulatok vezetnek, őket, akik saját gondolatok híján örömmel hallgatnak a párt-demagógokra, őket fenyegeti a választási lehetőség elvesztésének réme.

Korlát és teljesség

Elöljáróban had szögezzem le: mindig és minden körülmények között elutasítom a demokrácia szűkítésének valamennyi lehetőségét. Kézzel-lábbal tiltakozok a szólásszabadság korlátozása, például a holokauszt-tagadás kriminalizálása ellen, foggal-körömmel küzdök a különféle idétlen kvóták, mondjuk, a női kvóta bevezetése ellen, s mindannyiszor őszinte felháborodással utasítom el, ha azt látom, hogy a gazdasági-politikai hatalom alkalmi visszaélései tendenciává kezdenek összeállni.
Az előzetes választói regisztrációban azonban nem a demokrácia megkurtítását látom, hanem éppen megerősítésének esélyét. Éppen úgy, ahogy például abban a korlátozásban is a demokrácia megerősödését látnám, ha a kimondanánk: választott tisztségre (önkormányzati és országgyűlési képviselőnek, polgármesternek, miniszterelnöknek) legföljebb kétszer lehet megválasztani valakit.
A korlát ugyanis nem csak gátolni tud. A korlát sokszor éppen az erőfölénnyel való visszaélést akadályozza. A korlát olykor az előrejutás támasza, partfal, amely medret jelöl ki, s éppen, hogy erősíti a folyó árját, ahelyett, hogy posványos mocsárrá hagyná szétterülni. A korlát olykor teljesebbé teszi a szabadságot. S a magam részéről efféle lehetőségnek látom a választói regisztrációt.

Elkötelezettek és elkötelezhetők

Így, dacára annak, hogy elviselhetetlenül rossznak látom a kormány teljesítményét, abba a zsákutcába nem akarok belegyalogolni, amelyből minden kormánydöntést átkosnak látszik, s üdvös csak az lehet, amit e zsákutca legvégén, a szemeteskukák környékén döngicsél milliós tömeg.
Tény, hogy a választói regisztráció most a jobboldalnak kedvez. Azoknak, akiknek tudatos és elszánt választóik vannak. De tény az is, hogy minden pártnak, s mozgalomnak előnyére válik, amelynek van elkötelezett tábora. És ugyan mi akadályozza meg e pártokat abban, hogy elkötelezett táborukat felépítsék? Tény, hogy a regisztrációs szabály kizárja a választásból azokat, akik szándékosan, vagy pusztán érdektelenségük okán fütyülnek a politikára. De tény az is, hogy ők akkor sem szavaznak, ha előzetesen nem kell regisztrálniuk. Tény, hogy így éppen azok szorulnak ki a közéletből, akiknek amúgy is, kevéssé tudják kifejezni érdekeiket. De tény az is, hogy helyettük nem szólalhat föl senki sem. Helyettük ugyanis csak hazudni lehet. A nevükben beszélni csak hamisságot lehet. És ezzel összefüggésben tény, hogy az új szabály okán kevesebb esélyt kapnak a protest-szavazók, a gyűlölködők, a kampány-vélemény fölbüfögők, a reklámfalók és marketinghülyék. De tény az is, hogy végső soron őket sem zárja ki a választók közül az új szabály. Elég, ha tudják magukról, hogy a plakátokról vigyorgó népbarát nekik igaz társuk, jóban-rosszban mellettük áll, hisznek benne, mint zsidók a messiásban, bárki is legyen az. Nem kell tudniuk, ki fogja meggyőzni őket, elég, ha tudják magukról: meggyőzhetők.

Érzékeny egyensúlyok

Mindez nem kárára, hanem pont, hogy hasznára lehet a demokráciának. Nem annak az erőfölény-diktatúrának, amit ma nevezünk népuralomnak, nem annak a demokráciának, amelyben marketingbüdzsék versengenek a hatalomért, hanem annak a demokráciának, amelyben a felfogott, megértett és másokkal egyeztetett önérdek, a közösségi szerveződések sokfélesége, a különböző értékrendek színes részigazsága teremt egyensúlyt és így közös jövőt.
Hiszem, hogy a demokráciában az igazság, a társadalmi érdek, a közjó és közszabadság irányába lépkedünk, mikor engedményeket teszünk egymásnak, mikor befogadjuk különféle érdekcsoportok szándékát, mikor toleráljuk más és más értékartikulációk talán-igazságát. Hiszem, még akkor is, ha tudom, hogy a demokrácia mélyén az ostobaság, a félelem, a kapzsiság és a hatalomvágy éppen úgy jelen van, mint a jogos önérdek és az őszinte hit.
Ámde a demokrácia finom összhangzatában van valami rejtett erő, amely az érdekek és értékek egyensúlyától eltérően, azoktól függetlenül, a demokráciát magát is fenntartani tudja. Ami emitt szűkítést jelent, annak amott bővülést kell hoznia. A jogok és lehetőségek árapályának játéka, kiterjedése és szűkülése együtt kell, hogy járjon. Még a diktátor sem tud úgy uralkodni, hogy hatalmát ne állítaná rá valamifajta közmegegyezésre, melyben jogok csekélyek ugyan, de amelyben a biztonság, vagy éppen a kenyér adott.
Az előzetes választói regisztrációval kapcsolatban sem más e tétel. A jogbirtokosok körének szűkítése a jogok bővülésével kell, hogy együtt járjon. Ám, hogy miféle jogtöbbletet jelent e mostani szűkítés, az ma még kérdés. Mert az rajtunk is múlik. Sőt, rajtunk múlik igazán.