Az egykönyvűek, a felműveltek, a propaganda által megemésztettek, a kurzus-nyomorultak keblét büszkeség dagasztja: úgy hiszik, ismét egyszer valami jót tettek, megálljt parancsoltak a gyűlöletnek, rámutattak a veszélyre, kigyomlálták a gazt az egyetemi veteményből.
Ők büszkék s, én szégyenkezem. Szégyenkezem, jobban, mint amikor az országgyűlés megszüntette a szólásszabadságot, amikor bűncselekménnyé nyilvánította a véleménynyilvánítást. Mert akkor csak dogmává merevedett a hamisság, de ma a dogma kötelező tudnivalóvá emelkedett.

Dogmából hittétel
Mintha egy napról napra agresszívebben előretörő rendszerideológia telepedne rá életünkre. Beszivárog mindennapjainkba, gyökeret ver gyermekeink lelkében, megszállja életünket. A holokauszt-zsarnokság ott lesz előbb utóbb … a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; … az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek idegennek felelget…
Hadd folytassam Illyés szavait: a filmben, a díjkiosztásban, az ellenzékiségben és kormánypártiságban, aljasul hazudva az oktatásban…
Lassan minden a holokauszt körül forog. Az iskolások kötelező tanulmányi útra mennek Auschwitzba, múzeumok és vándorkiállítások emlékeznek a vészkorszakra, tagadása bűncselekmény, s most, a kurzuskultúra nagyobb dicsőségére, íme, az egyetemen is helyet kapott a holokauszt-emlékezet.
Tegnap még csak egy gondolat volt a sok lehetséges közül, aztán dogmává lett, s a minap kötelező tananyaggá merevedett. Az izraeli nagykövetség közreműködésével, Európában elsőként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kerül az egyetemi alapozó képzésbe a holokauszt története.

Uralni a múltat
Megdöbbentő megélni azt, ahogyan a lopakodó dogmatizmus napról napra nagyobb szeletet foglal el a szabadságból. És valahogy úgy kell lennie: nem pusztán egy lehetséges gondolat, egy szűk csoport, az emlékezetkultúra körül szerveződő mozgalom ér el itt apróbb-nagyobb sikereket, saját tanait, jelentőségét felmagasztalandó, de mintha a hamis mártíromság misztikuma egyre többször kapna támogatást a rendszertől, vagy fordítva: mintha rendszer és holokausztkultúra egymást erősítve, egymást támogatva igyekeznének maguk alá gyűrni az életet.
Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete mérföldkőnek nevezte a tantárgy bevezetését azon a hosszú és nehéz úton, amelyet Magyarországnak végig kell járnia, hogy megbirkózzon a múlttal és a jelennel, hogy demokratikusabb, toleránsabb ország legyen.
Ám ebből még a megfejtés nem következik. Hogy Magyarországnak meg kell birkóznia a múltjával, demokratikusabbá és toleránsabbá kell válnia, az persze árulkodó követelés. A múlt fölött való rendelkezés, a jelen fölött való rendelkezéshez is hozzásegít, hiszen a történelem értelmezése a jelen értelmezését is kijelöli. Ha a magyar múlt küzdelmes feladat, akkor valamit a múltban le kell győznie ennek a népnek, valamitől el kell szakadnia, valamit fel kell adnia, hogy jelene az elvárásoknak megfelelő lehessen.
De, ha mindez csak a demokráciáról és a toleranciáról szólna, nem volna olyan nehéz megemészteni. De a demokráciáról és toleranciáról nehezen beszélhet a dogma, a kötelező tananyag, a szólásszabadság csorbítása. Mélyebben kell lennie a magyarázatnak.

Kiváló rendszerideológia
Az izraeli nagykövet azonban valami lényegeset mondott, amikor bejelentette az egyetem, hogy a képzés részévé lesz a vészkorszak története.  Ilan Mor arról beszélt, hogy a holokauszt nem a náci haláltáborokkal kezdődött, hanem azzal a kővel, amellyel bedobták egy zsidó boltos kirakatát, az antiszemita kijelentésekkel, és azzal, amikor valakit a származása miatt köptek le az utcán. Majd leszögezte: a holokauszt alapja antiszemitizmus.
És ha ezt fogják tanítani a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, akkor ott bizony valami tudománytalan, hamis és álságos, ideológiai maszlagot fognak oktatni.
Mielőtt az a vád érne, hogy tagadok valamit, amit nem szabad tagadni, gyorsan leszögezem: nem a tényt, nem annak borzalmát, nem az ártatlanok szörnyű sorsát, hanem az okok és összefüggések efféle magyarázatát tartom bárgyúnak, hazugnak és kurzus-kerációnak.
A kijelentés, mely szerint a holokauszt alapja antiszemitizmus volna, s a képzés, amely erre a logikára fűzi föl a vészkorszak történetit, igazi babona, lapos összeesküvés-elmélet, ám kiváló rendszerideológia.

A fölöslegesek
A valóság ugyanis az, hogy a holokauszt mögött, mint minden népirtás mögött, hideg racionalitás, nyers gazdasági érdek áll. A rasszizmus, az antiszemitizmus, a nacionalizmus, az osztályharc, a vallási fanatizmus mindig csak ürügy, arra való, hogy polgártársainak meggyilkolását némán bírja eltűrni a társadalom, még inkább arra, hogy a népirtás végrehajtóinak jó lelkiismeretét biztosítása. Tartalmában esetleges, funkciójában szükséges szómágia, a valódi ok, a gazdasági megfontolás megvalósítása érdekében. A cél minden népirtás során csak annyi, hogy az elit kirabolhassa, azokat, akiket érdemes kirabolni, életlehetőségeitől megfoszthassa azokat, akiknek életterére maga tart igényt, veszélyes sokaságától megszabaduljon azoknak, akiket fölöslegesnek és fenyegetőnek tart. Egyszer indiánokat vagy négereket ölünk a földjeikért, másszor örményeket vagy zsidókat gyilkolunk műhelyeikért, üzleteikért és állásaikért, s újabban keresztényeket vagy mohamedánokat fejezünk le, mert túl sokan lettünk lehetőségeinkhez képest.
Ám az ideológia az egységes tényt részeire bontja, s emerről kijelenti, hogy régen volt, s ezért érvénytelen, másikról leszögezi, hogy az antiszemitizmus idézte elő, harmadikat terrorizmusnak nevezi el, negyedikről hallgat, mintha nem is történt volna meg soha. S így egyenként rá lehet mutatni minden népirtásra az újkor születésétől egészen napjainkig, Szent Bertalan éjszakájának szörnyűségétől, a holokauszton át, egészen az Iszlám Állam rémtetteiig, mindig másnak elnevezve egyazon rabló-hadjáratot, mindig más okokkal magyarázva ugyanazt az embertelenséget, mindig más összefüggésbe ágyazva a rendszer ismétlődő tömeggyilkosságait.
Miközben a nácik bűne csak annyiban az antiszemitizmus, amennyiben bűne az iszlám fundamentalistáknak a fundamentalizmus, hutuknak és tusziknak a törzsi etnicizmus, kommunistáknak az osztályharc. Hogy ez mennyire esetleges, azt éppen napjaink, ugyanott, de hol ezért, hol azért bekövetkező népirtásaiban érhetjük nyomon. Hogy azonban a valódi ok, a fölöslegesek elveszejtésének vágya, azt ugyancsak megmutatják a népirtások mögött álló gazdasági, demográfiai grafikonok. S a gazdasági megfontolás mögött minden esetben ott áll az embert és az emberi életet árunak, számnak, értéknek, vagy értéktelenségnek tekintő haszonelvű cinizmus.  
Ebben azonban közös a liberális, a totalitárius, és mindenfajta egyéb kapitalizmus.
Évente ötvenmillió fölösleges fogyasztót veszejtünk el.

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket.