Olvasom a Fidesz-vereség, illetve ellenzéki győzelem felett elmélkedő írásokat, a hírtelen jött indulat-szövegeket, meg a régóta érlelődő értekezéseket, s két szemléletében is eltérő magyarázatcsomagot látok kibontakozni. Óriási kérdés, hogy a két szemben álló tábornál melyik narratíva válik meghatározóvá. Aki rosszul választ, az biztosan nem lehet kormányzó erő 2022-ben. Fideszesek tanulhatnak belőle: Jobb ma egy pofon, mint holnap egy KO! Ellenzékiek erőt meríthetnek: Máma Tarlós, holnap Orbán! Csak legyen mit megérteniük!

A humanista magyarázat
A filantróp, már-már szentimentálisan értelmiségi elemzések szerint tulajdonképpen hármas hitelességválságba került a Fidesz. Elsősorban tele van a párt hamis, értéktelen, sugárzóan nárcisztikus káderekkel. Balról is jobbról is azt harsogják a politikát másmilyennek álmodó entellektüelek, hogy nem lehet kurvázó kiskirályokkal, végtelenségig úrhatnám politikusokkal, sőt politikai nagyvállalkozókkal, saját zsebre játszó oligarchákkal kilépni a nyilvánosság elé. A Rogán Cecíliától Borkai Zsoltig ívelő parvenü kivagyiság, az elsíbolt közpénz-milliárdokból épülő magánbirodalmak giccses hivalkodása megbosszulja magát. Íme.
Másodsorban hitelét vesztette a kormánypárt kommunikációja. Az ellenzékiek szemében a kormánypárti média kezdettől fogva afféle lügenpresse, de most a választási vereség kapcsán a fideszes táborból is egyre többen kiáltják, hogy lakájmédiával, olcsó propagandával, bárgyú összeesküvéselméletekkel, ultraradikális kereszténység-pornóval nem lehet megszólítani a modern magyar társadalmat.
Harmadrészt, s az előbbieket összevonva napnál világosabb, hogy nem lehet hiteles a Fidesz politikája sem. Jó, hogy az ellenzéknek ez nem nóvum, de a karácsonyi pofon a kormánypárti aggódóemberekben is működésbe hozta a hitelesség-számlálót, kik így szomorúan állapítják meg: eluralta a kormányzati politikát a sajátzseb, a hülyeség, meg a kiválasztottság-tudat, s veszni látszanak az olyan klasszikus értékek, mint a nemzet, a tartalmas hagyomány, s nem utolsó sorban az anyagi-kulturális szebb jövő reménye.
Nem ragozom tovább, annál is kevésbé, mert a győri Borkai-eredmény erőteljesen cáfolja a humanista-értelmiségi magyarázatcsomagot.

Technikai magyarázatok
A hidegen észszerű elbeszélések nem tapicskolnak a morál sűrű és büdös mocsarában. Ezek a magyarázatok a derűs racionalitás józan világába vezetnek és lényegében azt állítják, hogy a választók szavazási hajlandósága mögött egyszerű tények állnak.
Az ilyen indoklások közül a legbonyolultabb is csak annyit mond, hogy ellustultak a kormánypárti szavazók, illetve aktivizálódtak az ellenzékiek. Előbbiek a kormány kiváló teljesítményét, a növekvő jövedelmeket, a gazdasági eredményeket látva gondolták úgy, hogy nincs miért szavazni menni, úgyis minden rendben van, utóbbiak a diktatúra megszilárdulását, a kleptokrácia diadalmenetét, a gyűlöletbeszéd, gyűlölet-viselkedés, sőt gyűlölet-kurzus kibontakozását látva döntöttek úgy: bizony mindenkinek a szavazóhelyiségben a helye, aki változást akar. Ezek mentek, azok otthon maradtak. Hát persze, hogy az lett az eredmény, ami lett. Tökéletes önigazolás mindkét oldalról.
Egyszerűbb magyarázatot hangoztatnak azok a publicisták, akik úgy vélik, az ellenzék végre megértette a matekot. Az összeálló pártocskák hívei meg bölcs belátással, szilárd önfegyelemmel és orrbefogva leszavaztak a legundorítóbb jelöltekre, akiknek azért némi perverz vonzerőt adott a belőlük áradó remény: így majd legyőzhetik a sátáni Tudjukkit.
Végül még ennél is egyszerűbb az a magyarázat, amelyik szimplán a mozgósítási verseny eredményeként értelmezi a választás kimenetelét. Fontos megjegyezni, ez egy józan és világos elmélet, amit olyan tények is alátámasztanak, mint az imént említett Borkai-eredmény. Ahol veszélyt érzett a Fidesz, ott veszettül mozgósított, ahol jó reményekkel indult, ott bízott a polgári öntudatban. Az ellenzék ugyanígy: ahol reményre adtak okot az előzetes kutatások, oda csoportosított minden erőt, máshol meg hagyta, hogy a maguk medrében haladjanak az események.

A legvilágosabb válasz
A primitív mozgósítási versennyé csupaszított magyarázat annyira elegánsan egyszerű, annyira kényelmesen használható, mint egy igazi tudományos tétel. Olyan, mintha Occam borotvája lenyesett volna róla minden fölösleges kitüremkedést, s most a maga szikár evidenciája szerint hirdetné az erőforrás-gazdálkodás és a matematika decens igazságait.
Ráadásul azzal az előnnyel is jár, hogy éppen olyan megnyugtató a Fidesz vezetésnek, mint amilyen bíztató az ellenzék számára. A rossz mozgósítás mögött ugyanis nincs fenyegetően összeálló ellenzék, nincs elfogadhatatlan kommunikáció, nincs agresszív haszonlesés, csak számok és adatok, amelyek megfelelő szakértelemmel kényelmesen alakíthatóak. A választási győzelem így pusztán befektetett munka, azaz erőforrás kérdése. Hasonlóan előnyös az ellenzéknek is. Az összeálló pártokat nem ösztönzi komolyabb politikai munka elvégzésére, nem figyelmezteti a vállalhatatlan alakokkal való szakítás szükségességére, nem kényszeríti értelmes, kritikai program megalkotására. Elég, ha szavazóikat el tudják vinni az urnához.
Napfényesen vonzó elmélet, látom én. Ha elfogadják, senkinek nem kell átalakítania semmit, senkinek nem kell változtatnia semmin. Kényelmesen folytatható minden, ami már folyamatban van, nem sérülnek hitek, vélemények, remények, érdekek.
És még az a nagy előnye is megvan ennek a világos magyarázatnak, hogy akár helytálló is lehet.
Csak aztán nehogy úgy járjon politikai elitünk, mint az egyszeri részeg a kandeláber alatt:
- Mit keres jóember?
- Elhagytam a tárcámat…
- Valahol itt ejtette el?
- Nem, ott a sarkon túl, a mellékutcában.
- Ember! Akkor miért itt keresi?
- Mert itt világos van.