Olyanná lett, mint a drogkereskedelem. Ha lezárjuk a határt, lefizetik a határőrt. Ha kerítést építünk, alagutat ásnak. Ha rács mögé dugjuk a dílereket, mások állnak a helyükre. Ha felgyújtjuk az ültetvényeiket, új parcellát vágnak az őserdőben. Ha leszámolunk a drogbáróval, a rivális banda feje veszi át az üzletet… Kiépült üzletmenet, sikeres know-how, hatalmas profit, széles érdekeltségi rendszer. Nem lehet megfékezni. Csak fékezni lehet.

Szükséges, de nem elégséges
A migrációhoz kapcsolódó hálózat éretté vált. Immár nincs eszközünk, amivel megállíthatnánk.
A széplelkek elsősorban humanitárius katasztrófát fedeznek föl a menekült-áradat mögött, nyomorult, segítségre szoruló embereket, ágról szakadt szerencsétleneket, éhező, kibombázott, üldözötteket látnak, s úgy vélik, filantróp kötelességünk segíteni rajtuk. Nekem, azonban, aki az elvont gondolkodás epikureus örömeit hajszolom, rendszert és logikát kell felfedeznem az emberár mögött.
Miért éppen most jönnek Afrika és Ázsia kétségbeesettjei? Miért jönnek, miért jöhetnek most százezerszám, míg korábban csak pár száz, pár ezer bevándorló érkezett? Mi változott meg az elmúlt időben? Mert abban ugye nem kell kételkednünk, hogy a maguk részéről eddig is jöttek volna, ha jöhetnek? Hiszen egy olyan világban, amelyben évente ötven millióan éhen halnak, ésszerű döntés a költözködés…
És, bár igaz, önmagában mégsem meggyőző, mégsem kielégítő a közkeletű magyarázat, amely szerint az összeomlott Szíria, és Líbia – amelyek eddig feltartóztatták az áradatot – most nem fékezik meg az útrakelteket. A nyitott átjárók léte, hogy marxista fordulattal éljek, szükséges, de nem elégséges feltétele a migráció hírtelen dagályának. A probléma mélyebbnek és sokszorosan összetettebbnek tűnik. Éppen ezért annyira rémisztő az eredmény, amit nap, mint nap tapasztalunk városainkban, amit látunk képernyőinken.

Nemlineáris logika
Hadd tegyek itt egy kis kitérőt! Mindenképpen szeretném elkerülni azt, hogy ostoba kalandozásba keveredjek a káoszelmélet irányába, de azért fontos megemlítenem, hogy a káoszkutatás rendkívüli nyomatékkal hívta fel a figyelmet arra: nem lehet lineáris modell alapján megérteni a társadalmi folyamatokat.  Az 1960-as évek óta a dinamikus rendszerek elméletei egyre több kutató számára jelentettek gondolkodási keretet. A káoszelmélet – és a modern nemlineáris fizika többi ága – átformálta a társadalomtudományok hagyományos sémáit. Robert Geyer például a természettudományok nemlineáris paradigmájának mintájára a társadalomtudományokban is hasonló megközelítést javasolt. Michael Shermer, a racionális tudomány védelmezője, az áltudományosság elleni küzdelem egyik kiváló harcosa a történelem káoszáról írt tanulmányában azt fejtette ki, hogy: ,,a káoszelmélet új perspektívát nyújt a múlt változásainak leírására”.  Az általa kidolgozott modell – szándéka szerint – egyesítette az esetlegesség és a szükségszerűség kettősségét: ,,az esetleges-szükségszerű események összetalálkozása meghatározó jellegű előfeltételek révén kikényszerít egy bizonyos eseménysort”. Azaz semmi nem történhet egyetlen ok eredményeképp. Egy esemény bekövetkeztéhez szándékok, tettek, mulasztások, speciális körülmények és véletlenül előálló helyzetek egysége vezet.
A lineáris modellek nem tudnak megmagyarázni bizonyos viselkedésfajtákat még viszonylag egyszerű rendszerek esetében sem. Hogyan lennének hát képesek megmagyarázni olyan bonyolult és összetett folyamatokat, mint amilyen a tömeges migráció?

Facebook forradalom
Érdemes tehát egy pillantást vetni arra, mi változott az elmúlt időszakban – az egyetlen hivatkozott változáson, a szíriai, líbiai állam összeomlásán kívül – vagy, ha ezt nem tudjuk pontosan, érdemes felvetni, minek kellett megváltoznia ahhoz, hogy a végtelen emberár megindulhasson Európa felé.
És, ha már az mediterrán államok összeomlásával kezdtük, vessünk egy pillantást az „arab tavasz” érdekességeire! Hogyan is nevezték ezeket a mozgalmakat?
Facebook forradalom!
Annak idején mindenki arról beszélt, hogyan szervezték meg magukat az Tunézia, Líbia, Egyiptom tüntetői a közösségi hálózatok segítségével. Arról vitatkoztak, hogy a Facebook és a Twitter vajon katalizátorai, vagy csak eszközei az eseményeknek. Tüske László, az Avicenna Közel-Keleti Kutatások Intézeteének munkatársa, így nyilatkozott a kérdésről: „A televízió, a facebook, a twitter és az egész internet olyan képzelt közösséget hozott létre a fórumokon keresztül kommunikáló tunéziai és egyiptomi fiatalok számára, amely elég motivációt adott ahhoz, hogy kimenjenek az utcára. Időpontokat egyeztettek, térképeket adtak közre, amelyeken be volt jelölve, hogy mely mecseteknél hány órakor kell gyülekezni. Ez pedig a közösség biztos közérzetét adta a nézőnek, olvasónak. S így bátran kimehettek az utcára, számíthattak arra, hogy mások is ott lesznek.”
Egyértelműnek látszik, hogy remekül használhatóak az alig néhány esztendeje megjelent kommunikációs eszközök, amikor amorf, hagyományos háttérrel és infrastruktúrával nem rendelkező csoportok próbálják megszervezni magukat. Mint például azok, akik Afrika sötét mélységeiből, vagy Szíria és Irak önjelölt kalifája elől, Afganisztán hétköznapi nyomorúságát megelégelve Európa jólétébe szeretnének eljutni.
Az információáramlás jelentőségét nehéz alábecsülni. A közelmúltban lezajlott technológiai váltás, az okos telefonok világméretű elterjedése gyakorlatilag folyamatos és naprakész tájékoztatást jelent a menekülteknek. A már megérkezettek szinte lépésről lépésre végigvezethetik az úton a most elindulókat.

Menekült-logisztika
A piac robbanásszerű növekedése megrázkódtatásként éri a termelőket, szolgáltatókat. A radikális kapacitásbővítés kényszere az anyagi és emberi erőforrások gyors kiterjesztését, szervezeti, strukturális átalakításokat igényel. Amikorra azonban sikerül végrehajtani a kapacitásbővítéssel járó feladatokat, akkor lehengerlő erők állíthatóak a konjunktúra szolgálatába.
A folyamat persze olykor évekig is eltarthat. Az illegális vállalkozások nem támaszkodhatnak külső forrásokra, bizalmi alapon szerveződnek. Önmagában nem is elég a nyereség egy részének folyamatos visszaforgatása a vállalkozásba, hiszen a kapacitás bővítése sokrétű kapcsolathálózat kialakítását is igényli. Mára azonban egyértelműen túljutottak a nehezebb időszakokon a csempész-csoportok. Ha eddig néhány tucat embercsempész, pár rozoga hajóval segítette az Európába igyekvőket, akkor mára – biztosak lehetünk benne – kiépült egy teljesen új, nagykapacitású csempészhálózat, amelynek bizalmi emberei, szorgalmas végrehajtói, széleskörű kapcsolatai, hatékony – már legalább is a célnak minimálisan megfelelő – eszközei vannak, s ezeknek segítségével képesek kiaknázni a konjunktúrát. Jól strukturált csempészbandák, beszervezett határőrök, megvesztegetett hivatalnokok, feltárt útvonalak, biztos átadási és átvételi pontok, vízi és szárazföldi szállítóeszközök szolgálják a nagy tömegű menekült-logisztika sikerét.

Egy életszerű feltevés
Abban is biztosak lehetünk, hogy a kommunikációs forradalom és a csempész-szolgáltatás kapacitásának kiteljesedése mellett egy félig-meddig önálló üzletág, valamiféle finanszírozás is áll a népvándorlás hátterében.
Nem hiszek az összeesküvés elméletekben, nem tartom elképzelhetőnek azt, hogy a világpolitika, vagy a világgazdaság jelentős szereplői egy ilyen mozgalom mögé álljanak. Bár lehet olyan érdek, amelynek előnyére szolgál az embercunami léte vagy iránya, az, mégis képtelenség, hogy komoly tényezők megtalálják a világvárosok légkondicionált luxusirodáit és Afrika sárkunyhóit összekötő utakat. Nem olyan egyszerű feladat az.
Az azonban életszerű feltevés, hogy a kiépült csempészhálózathoz hasonlóan az elmúlt években létrejött és immár teljes kapacitással működik valamiféle uzsorás-üzlet, amely képes helyi szinten finanszírozni az elindulókat és hatékonyan képes Hannoverben, Lyonban, Koppenhágában, Londonban vagy éppen Budapesten behajtani a megérkezetteken az idő közben tetemesre duzzadó adósságot.
Hogy van-e ilyen rendszer, arról a dolog természetéből adódóan persze keveset tudunk, de, hogy kell lennie, abban nem kételkedhetünk.

Globális gazdaság
Végezetül hadd ejtsek pár szót a széteső államokról. Mert az Európára özönlő emberár létrejöttében nem pusztán a darabjaira hullott közel-keleti, észak-afrikai államok játszanak szerepet, hanem a kibocsájtó országok megrendülése is. A jelenség végső okát, legfontosabb mozgatórugóját a globális gazdaság működésének katasztrofális következményei között kell keresnünk. A helyi mikrokörnyezet elviselhetetlen túlterhelésében, ami a lehetetlenné teszi a hagyományos életmód fenntartását. A társadalom tradicionális kapcsolati hálózatának felbomlásában, ami miatt a hajdani közösségekben megszűnik a bizalom és vele az együttműködés lehetősége. A gazdagok és szegények között táguló szakadékban, ami miatt a szegények végtelenül szegények lesznek, s a középosztály folyamatosan attól retteg, hogy közéjük süllyed. S végül természetesen az államhatalom folyamatos defenzívájában, aminek következtében az élet egyre nagyobb területén veszik át a hatalmat bűnözői csoportok, fanatikus őrültek, és lelkiismeretlen kalandorok.
Hogy ezeket a problémákat mi magyarok, de még mi, európaiak sem orvosolhatjuk, az nyilvánvaló. Hogy a mára kiépült és lehetőségeinek maximumával pörgő embercsempész üzletágat nem tudjuk felszámolni, az sem kérdés.
Hogy az emberárat arra kényszerítjük, kerülje el a mi hazánkat, az a legtöbb, ami most talán elérhető.

Utóirat
A minap megtisztelő meghívást kaptam az N1 Tv blog című műsorába, ahol ismert (?) bloggerekel beszélget a szerkesztő műsorvezető, Balogh Gábor. Mivel előre tudtam, mire készülhetek, volt pár napom, hogy elgondolkodjak a migráció problémakörén. Ez lett az eredménye. A műsorban röviden vázoltam a problémát, de két okból fontosnak tartom, hogy írásban is közreadjam. Először azért, mert írásban összeszedettebb az ember, áttekinthetőbb a szöveg, s – a látszat dacára – az írás sokkal inkább felhasználóbarát, mint a film. Másrészt – és ez is a felhasználóbarátsághoz tartozik – itt, ezen a blogon, írásban is lehet vitatkozni érveimmel, ami mégis jobb, mint házsártos öregúrként visszabeszélni a képernyőnek…

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket.