Hunvald György lehet, hogy jó és emberséges vezető, de, hogy akkora rablóvezér, mint Rinaldo Rinaldini, az biztos. Most éppen hívei szervezkednek, hogy kiszabadítsák, börtönéből, akár egy új Táncsics Mihályt. Mármost számomra az volna a legnagyobb kérdés, hogy miféle érdek áll Hunvald melletti szimpátiatüntetés mögött. Mondom, kérdés volna, ha nem tudnám egészen pontosan, mi mozgatja itt a szálakat.
Amikor néhány hónapja kipattant az erzsébetvárosi ingatlanpanama, majd a közelmúltban lelepleződött terézvárosi ikerpárja, egyre gyakrabban jutottak eszembe régi haverjaim, akik közül jónéhányan ott gubbasztanak a különböző belvárosi képviselőtestületekben.
Na, a közelmúltban végre megkerestem egyiküket. Dr. Schwartz (Nevezzük így, mert ez nem egy feljelentőblog.) amúgy nagyon rendes fickó. Nagylelkű, szeretetreméltó cimbora. (Bizonyára ilyen alak a VII. kerület letartóztatott polgármestere is, aki annyira derék ember, sőt Ember, hogy egy másik Ember tenni akar érte valamit.) Barátom mindig jól állt anyagilag, de soha nem tudtam meg, hogy valójában miből van pénze. Ha rákérdeztem, ilyen-olyan vállalkozásokról beszélt, sőt egyik irodájában magam is gyakran megfordultam. Persze az nyilvánvaló volt, hogy az a kis belvárosi kóceráj nem termel túl sokat. Ám az is elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy Schwartz cimbora valami kemény bűncselekménnyel keresse meg pénzét. Na, jó, kisebbfajta stikliket kinéztem belőle, mondjuk olyasmit, hogy nem ad számlát, ha nem muszáj, vagy elintéz ezt azt az önkormányzatban valami vállalkozónak, s az illető ezért nagyon hálás, de hát ezek nem érik el a magyar ember ingerküszöbét.
Most azonban kiderült egy, s más. Dr. Schwartz hónapok óta nyugtatókon él, altatókkal alszik, nem kívánja az ételt, az asszonyt, és általában is reszket, mint a kocsonya. Nem is nagyon kellett kérdezgetnem, egy-kettőre kiborult belőle mindaz, amit az elmúlt években rejtegetett. Dr. Schwartz viszonylag magas jövedelmét a kenőpénzeknek köszönhette. A kerületi ingatlanpanamák ugyanis nem úgy működnek, ahogyan a naiv lelkek elképzelik. Nem arról van szó, hogy néhány embert, mondjuk, a gazdasági bizottság beavatottjait megvesztegeti az okos vállalkozó, s a lekenyerezettek félrevezetik, mit félrevezetik, évekig sötétségben tartják a végső döntést kimondó képviselőtestületet. Ugyan! Ez amúgy sem volna életszerű. A mechanizmus lényege az, hogy a stikliből mindenkinek jut. A döntések előtt néhány százezertől, néhány millióig terjedő juttatást kap minden képviselő, hogy biztosan megszavazzák az áron aluli értékesítést, az áron felüli megrendelést, a pályázaton kívüli elbírálást, vagy bármit, amit érdemes megszavazni.
Még egyszer leírom: Minden képviselő!
Azt hiszem, ez az a dolog, amire az ügyészség azt mondja, bűnszövetkezetben elkövetett cselekmény. A köznyelv meg azt, maffia.
Dr. Schwartznak tehát havonta, kéthavonta egy-két milliót gyömöszöltek a zsebébe ilyen-olyan vállalkozók. S ez a gyömöszölés kereken húsz esztendeje tart. Most két dolog miatt retteg barátom. Egyrészt attól fél, hogy - az érthetetlen okokból - szigorúra váltott ügyészség, kegyetlenül felgöngyölít minden korrupciós szálat, s az önkormányzati képviselők jelentős része börtönben találja magát. Köztük ő is. Másik félelme a holnap bizonytalansága. A havi rendszeres kenőpénz nélkül akár éhen is dögölhet.
Mondtam neki, hogy harmincezer embert nem lehet lesittelni, úgyhogy ne aggódjon. Másrészt ott vannak a vállalkozásai, amiket eddig összegrundolt, s azok csak hoznak valamit. Döbbenten meredt rám. - Hogy hoznának? – felelte. – Ha nincs korrupció, ha mindenkit megbüntetnek, aki csal, a hazai cégek nyolcvan százaléka csődöt jelent. Köztük a sajátjai is.
És én most nem tudom, sajnáljam-e cimborámat, vagy örvendezzek annak, hogy… Hogy izé… Talán annak, hogy fosztogatásaihoz kénytelen lesz új módszereket kidolgozni a hatalmi elit.
De azt mostmár tudom, miféle emberek, sőt Emberek akarnak Hunvald mellett demonstrálni. Sok pénzről van szó, hé!
