HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Itt az orvosok egyik esetben sem lehettek volna jók. Azért ez milyen már? (2021.11.08. 19:30) Lengyelországban gyilkosság történt
  • midnight coder: @MEDVE1978: Igen baloldalinak nem nevezhetõk, de liberálisnak pláne nem. (2021.07.28. 15:57) Válogasd meg a szavaidat!
  • szekertabor: A probléma lényege, amit bárki, aki járt már nudista strandon, megerősíthet: a közszemlére bocsájt... (2021.07.28. 09:52) Bimbószabadságharc
  • evilwolf: " és nem kellene a méregdrága Pegazusra költeni az adófizetők pénzét." Azért a kínai vakcina sem v... (2021.07.20. 18:33) Következetesen a lehallgatásról
  • apro_marosan_petergabor: @Homo fideszbirkusz: Helyettem ne igyekezz véleményt mondani. A megzsarolt, megritkított, folyama... (2021.06.10. 21:06) Miért nem találkozik a pápa Orbánnal?

Linkblog

Az előző háború

2011.11.16. 14:33 Ratius

Régi mondás szerint a tábornokok gyakran az előző háborút akarják megnyerni. Ezért újra veszítenek. Az előző, vesztes háború elemzése, az elkövetett taktikai és stratégiai hibák értelmezése, s természetesen az így felfedezett hiányosságok rendbe hozatala után ezek a tábornokok bátran indulnak az új háborúba. Nem is sejtik, hogy a haditerv javított változata éppen olyan hibás, mint az eredeti volt. Hiszen ez egy másik háború.

 

Más vezér

Úgy tűnik, szerencsétlen Orbán Viktor az egyszeri tábornokok legendás hibájába zuhant. Nyolc éven keresztül készült arra, hogy megnyerje a maga 2002-ben elvesztett ütközetét. S nem vette észre, hogy az eltelt nyolc év alatt minden megváltozott. Kormányzásának eddigi másfél éve alatt mindent megtett azért, hogy ne veszítse el a választásokat 2002-ben. Pedig most 2012-t írunk.

Az orbáni karizma megkopott az elmúlt évtizedben. A kilencvenes évek végén még óriási erőt jelentő, orbáni közképet súlyosan erodálta a miniszterelnök sokszoros veresége, táborának bürokratikus centralizáltsága, s nem utolsó sorban a politikai játszmákban vitt dicstelen szerepe. A karizma pedig, mint Max Weber óta tudjuk, olyan jószág, amit a siker hitelesít. Ha nincs siker, nincs dicsfény. A kétharmados győzelem azt az illúziót ébresztette Orbánban, hogy régi karizmája töretlen fénnyel ragyog, s nem vette észre, hogy ez a diadal nem neki szól, nem őt emelte magasba, hanem az ország kétségbeesett, megoldáskereső jajkiáltása volt. Nem Orbánt akarta ez a nép 2010-ben, hanem egy olyan kormányt, amelyiknek kellő ereje van ahhoz, hogy megoldja közös gondjainkat. Ám miniszterelnökünk azt hitte, ma is elég kiállnia széles hallgatósága elé, s a lelkes népindulat világok megmozgatására lesz képes. Hát nem képes rá, Orbánnak nincs ma már olyan mozgósító ereje, mint volt az ezredfordulón. Nincs is kit megmozgatnia, s mivel program sem igen akad, nincs is miért megmozdulni annak, akit még meg tud szólítani kormányfő szava.

 

Más nép

1998-és 2002 között nóvum volt az a nemzeti elkötelezettség, a hagyománytisztelet, a magyaros külcsín, amit a kormány – főleg a millennium után, illetve ahhoz kapcsolódva –képviselt. Az ezredévi megemlékezések, a szent korona-tan előbányászása, a nemzeti-polgári középosztályról szőtt szóvirágok, akkoriban eredetinek, újszerűnek, értelmesnek számítottak. 2008-ra azonban a nemzeti projektet lenyúlta a Jobbik. Följavította némi rasszista ízzel, és – lássuk be – ebben a műfajban ügyesebb is, mint a Fidesz. Így Orbánnak mára nem maradt egyebe, mint a Kerényi-féle kortárs giccs-gyűjteménye, szobrok áthelyezése és terek átkeresztelése. Ja és, hogy el ne felejtsem, maradt neki egy új alkotmánya, amiben kevés ugyan az újdonság, kevés a korszerűség, kevés az européer eredetiség, ámde bőven van benne nemzeti öntömjén. Hogy önmagára ismernének benne a Fideszes középrétegek, az alig valószínű.

Annál is inkább, mivel a párt bázisát adó polgárság sem úgy néz ki ma már, mint ahogyan tíz évvel ezelőtt elköszönt tőle a Fidesz. Orbán akkor egy viszonylag erős, gyarapodó, és bizakodó középosztály élére állt. Őket segítette, őket képviselte 1998-és 2002 között. Mára ezek a középrétegek kettéhasadtak, s túlnyomó többségüket a lecsúszás réme fenyegeti. A Fideszt 2010-ben éppen az repítette a hatalom magasába, hogy a zuhanó középosztály benne látta a leejtőn való megállás, a visszakapaszkodás esélyét. Ámde Orbán semmit nem vett észre a helyzet megváltozásából.  Azt hitte, vannak még olyan családi tartalékok, amikkel ez a réteg bírt 2002 előtt. Azt képzelte például, hogy valóban akad még negyedmillió család, amely képes élni a végtörlesztés adta lehetőséggel. Mára jól látszik, tizedennyi, ha van. Így a középosztály felemelkedéséről kigondolt programok, mondjuk a Széll Kálmán terv egyes elemei, vagy a napokban nyilvánosságra került, elvileg polgárbarát oktatáspolitikai koncepció gyakorlatilag légüres térbe került. Nincs középerő, amely ki tudná használni az Orbán által kínált mozgásteret, mi több, a polgárságra szabott pályáról éppen a lesüllyedő polgárság szorul ki legtragikusabb módon.  

Azt a harcot is most vívja meg a Fidesz, amit elmulasztott megvívni előző kormányzása alatt. A bukás okait elemző, belső körnek szóló elemzések telis-tele voltak a média ellenzéki uszításának romboló hatásaival, de még inkább az államapparátus ellenséges passzivitásának áldatlan hatásaival. Nem csoda hát, ha hatalomra jutva Orbán a leggátlástalanabb média-szabályozással igyekezett megzabolázni a sajtót, s a legsötétebb szervilizmust elvárva szervezte át a közigazgatást. Nem bírta megérteni, hogy 2010-re mind a média, mind a hivatalnoki kar úgy várta őt, mint zsidók a messiást, s képviselőinek többsége még komoly áldozatok árán is kész lett volna támogatni az ország értelmes, előremutató, és mindenki által szükségesnek tartott átalakítását. Orbán ehelyett azt tette, amit tett, s a józan átszervezés helyett nekiállt leszámolni azokkal, akik  nyolc évvel ezelőtt ellenlábasai voltak.

 

Más háború

Orbán nem azt a háborút vívja, ami ma zajlik. Nem azok ellen nyitott frontokat, akik valóban fenyegetik az országot, nem azok a szövetségesei, akiket barátainak gondol, nem ott húzódnak frontok, ahol ő képzeli, és nem ott van a hátországa, ahova téves térképei teszik. Nem azokkal az eszközökkel, nem azokért a célokért, és nem olyan feltételek között zajlik ez a küzdelem, ahogyan a kormányfő elképzeli. És, ami talán a legsúlyosabb: nincsenek tartalékok ott, ahol ő feltételezi.  

A gazdasági és társadalmi válság egyre súlyosabb következményein keresztül a valóság bámul Orbán Viktorra. Előbb-utóbb kénytelen lesz szembenézni vele. Előbb-utóbb meg kell értenie: nem az a háború zajlik, amit ő vív. És akkor azt is be kell látnia, semmije sincs, amivel ezt megnyerhetné.

 

A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.

Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok

nem kerülhetnek ki az Index címoldalára. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr603387241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása