Tisztelt Miniszterelnök úr!
A minap Ön Jávor Benedek úrhoz címzett nyílt levelet tett közzé, amelyben egyebek mellett azt veti az Önökkel együttműködni nem kívánó frakcióvezető szemére, hogy erkölcsi alapon utasítja el az ellenzéki összefogást, s nyilvánvalóvá teszi, hogy Ön nem érti ezeket az erkölcsi megfontolásokat. Levelében hosszan mentegeti miniszterelnökségének megkérdőjelezhető döntéseit, s ezzel azt a látszatot kelti, mintha az Ön ellen felvethető morális kifogások főképp kormányzásának időszakához kötődnének.
Tisztelt Miniszterelnök úr, Ön téved. Az Önnel való együttműködést sokkal komolyabb problémák miatt kell elutasítania a magyar demokratáknak, mint amikre levelében reflektál. Engedje meg nekem, hogy röviden összefoglaljam e kifogásokat! Bár Jávor úr nevében természetesen nem nyilatkozhatok, nyílt levelének tartalmát egy tegnapi interjúban Ön közpolitikai kérdésnek nevezte, s ezzel mintegy nyilvános vitára invitálta a magyar társadalom sorsa miatt aggódó közszereplőket. Engedje meg tehát, hogy én, mint egy aprócska pontja hazai közéletünknek, én, mint aki kezdettől fogva és a leghatározottabb módon ellenzem a demokratikus erők olyasféle összefogását, amit Ön képvisel, hozzászóljak e vitához, s elmondjam, miféle kifogások miatt tartom elfogadhatatlannak az Önnel való együttműködést. Igyekszem tárgyszerűen és demagógiától mentesen fogalmazni, és próbálom kerülni azt, hogy Önt személyében, emberi méltóságában sértsem meg, ám ezzel együtt is nagyon sok olyan témát leszek kénytelen elővenni, ami Önt bántani fogja. Ezekért előre is elnézését kérem.
Tisztelt Miniszterelnök úr, Ön a nyolcvanas években egy elnyomó, diktatórikus rezsim ifjúsági szervezetének egyik legfelső vezetője volt. Ön olyan rendszert szolgált, amelyet egy idegen hadsereg tartott fönn, és amelynek értékvilága, társadalomképe, politikai hitvallása szöges ellentétben áll mindazzal, amit mi elfogadhatónak, jónak és derekasnak tartunk. Ez a rendszer árulással, gyilkosságokkal, emberi egzisztenciák eltiprásával került hatalomra és maradt fönn Magyarországon. Mi, mai magyar demokraták, ezzel a rendszerrel, e rendszer hajdani képviselőivel semmiféle közösséget nem vállalhatunk.
Tisztelt Miniszterelnök úr, Ön a nyolcvanas kilencvenes évek fordulóján kialakult, úgynevezett spontán privatizáció egyik legsikeresebb haszonélvezője volt. Ön egy olyan gazdasági átalakulás révén vált vagyonossá, amely átalakulás – bár jogi értelemben ma már nem kifogásolható – erkölcsi tekintetben a tolvajlással egyenértékű. Ön azok közé tartozik, sőt azoknak szimbolikus súlyú alakja, akik a spontán privatizáció során, a közakarat megkerülésével, a bürokratikus és technokrata hatalmi elittel ápolt politikai és családi kapcsolatait kihasználva magánvagyonná tették a közvagyont. Mi, mai magyar demokraták, mint szükségszerű történelmi folyamatot, tudomásul vesszük ezt az átalakulást, de nem vállalhatunk közösséget annak kétes becsületű szereplőivel.
Tisztelt Miniszterelnök úr, Ön a kilencvenes években, jelentős vállalatvezetőként és cégtulajdonosként egyike volt azoknak a gazdasági szereplőknek, akik kialakították és fenntartották a hazai gazdaságpolitikára rátelepedő, az államon élősködő, a közvagyont dézsmáló gazdasági elitet. Az Ön vállalkozásaival kapcsolatban olyan eseményeket tárt fel az oknyomozó újságírás, amelyek bár jogilag elévültek, azért egyértelműen jogellenesek voltak, illetve olyan határterületeken mozogtak, amelyek, ha törvényi értelemben nem is, erkölcsileg mindenképpen elitélendőek. Mi, mai magyar demokraták, mint a rendszerváltozás folyamatának nyomorúságos hozadékát, tudomásul vesszük azt, hogy az elmúlt évtizedekben sikeres vállalkozást sokszor valóban csak olyan módszerekkel lehetett működtetni, mint amilyen eljárásokat Ön is alkalmazott, de – mivel véget akarunk vetni a gazdasági és politikai elit összefonódásának – semmiféle közösséget nem vállalhatunk azokkal, akik a köz kárára gyarapították magánvagyonukat.
Tisztelt Miniszterelnök úr, közéleti pályára lépve, Ön egy olyan politikai közösség tagja, majd vezetője lett, amely közösség legnagyobb mértékben felelős azokért a torzulásokért, amelyeket elszenvedett a magyar rendszerváltás folyamata. Ön közösséget vállalt azzal az MSZP-vel, amely eltűrte, sőt kiszolgálta a hazai gazdasági érdekcsoportok politikai térnyerését, eltűrte, sőt kiszolgálta a nemzetközi nagyvállalatok, sokszor nagyon is ártalmas megjelenését, s végső soron kiszolgáltatta Magyarországot a multinacionális érdekcsoportok kénye-kedvének. Mi, mai magyar demokraták tudomásul vesszük azt, hogy az MSZP politikai hitvallása szerint mindez előremutató cselekedet volt, de vitatjuk e hitvallás helyességét, szemben állunk vele, küzdünk ellene.
Tisztelt Miniszterelnök úr, bár Ön demokratának nevezi magát, az a mód, ahogyan Ön megszerezte a miniszterelnöki pozíciót, ahogyan gyakorolta kormányfői hatalmát, s ahogyan végül komédiává silányította a miniszterelnöki pozíciót igen messze van mindattól, ahogyan mi a demokratikus hatalomgyakorlást elképzeljük. Ön politikai szövetségeseivel váratlanul szembefordulva jutott hatalomra, kormányfőként homlokegyenest az ellenkezőjét művelte mindannak, amit választási kampányában megígért, saját bevallása szerint hazugsággal, trükkök százaival, semmittevéssel és nemtelen propagandafogásokkal keltette a kormányzás látszatát. S tette mindezt csak azért, mert úgy gondolta, hogy az Ön ellenfeleinek hatalomra kerülése szörnyűséget jelent majd. Függetlenül attól, hogy e tekintetben Önnek igaza lett, mi, mai magyar demokraták nem vállalhatunk közösséget egy olyan emberrel, úgy kormányozta hazánkat, ahogyan Ön tette.
Tisztelt Miniszterelnök úr, nyílt levelében Ön néhány konkrét példát is felsorol, hogy tisztázza legkétesebb kormányfői döntéseit. Ezeket olvasva el kell ismernem, hogy a sok tekintetben valóban menthető, védhető álláspontot képvisel. Most. Ám amikor Ön még a miniszterelnöki, pártelnöki pozíciókat betöltötte, egészen más következtetésre jutott. Lehet, hogy Ön most sajnálja a 2006-os rendőri túlkapások áldozatait, de Ön akkor kitüntette azokat a rendőri vezetőket, akik felelősek voltak azért, mert a rendőrség felkészületlenül állt szemben a randalírozókkal, Ön eltűrte, hogy e túlkapások vétkesei elkerüljék a felelősségre vonást, Ön semmit nem tett annak érdekében, hogy komoly vizsgálat tisztázza a történteket, kárpótolja az áldozatokat és valóban a köz szolgálatába állítsa a rendőrséget. Mi, mai magyar demokraták nem tudjuk elfogadni a kormányzati felelősség ilyen cinikusértelmezését, nem vállalhatunk közösséget olyan emberel, aki a pillanatnyi előnyök érdekében hajlandó akár a közintézményekbe, köztestületekbe vetett bizalmat is feláldozni.
Hasonlóképpen vélekedünk azokról a fejtegetéseiről is, Tisztelt Miniszterelnök úr, amelyeket a pártfinanszírozással kapcsolatban előadott. Lehetséges, hogy Ön szemben állt a pártfinanszírozás szocialista főembereivel, de ez az állítólagos szembenállás semmiféle kézzel fogható eredményre nem vezetett. Önnek, mint pártelnöknek első kézből kellett értesülnie a párfinanszírozás bűnös útjairól, s Önnek, mint a törvényesség védelmére felesküdött állami vezetőnek nem politikai csatározásokat kellett volna vívnia ellenfeleivel, hanem büntetőjogi lépéseket kellett volna tennie. Hogy ezt elmulasztotta, az kétségessé teszi a közélet megtisztítása melletti jelenlegi elkötelezettségét.
Tisztelt Miniszterelnök úr, az Ön által képviselt politikai formáció sok tiszteletre méltó kezdeményezést mutat föl, programjuknak számos olyan eleme van, amely elfogadható, vagy komoly vita alapja lehet. Mindazonáltal az Ön által hirdetett ellenzéki összefogás nem e programpontok alapján áll, hanem legfőbb célnak, már-már profetikus feladatnak Orbán Viktor és a Fidesz-hatalom leváltását tekinti. Az Ön egész politikai pályafutását végig kíséri ez az oppozíció, az Ön közéleti küldetése, legfontosabb önmeghatározása – számunkra úgy tűnik – az Orbán Viktorral való szembenállás. Ön most ismét azt állítja, hogy Orbán Viktornál rosszabb miniszterelnöke nem lehet az országnak, a Fidesz-kurzusnál szörnyűbb berendezkedést elképzelni is nehéz, ezért szükséges, sőt minden valamire való demokrata számára elsődleges kötelesség az összefogás az orbáni hatalommal szemben. Önnek azonban meg kellene értenie, hogy számunkra, mai magyar demokraták számára a Fidesszel való szembenállás csak másodlagos kérdés. Mi elsősorban azt a rendszert kívánjuk átalakítani, amely kitermelte ezt a valóban nyomasztó kurzushatalmat, mi elsősorban azokat a folyamatokat akarjuk megfékezni, amely az összeomlás szélére sodorta társadalmunkat, mi elsősorban azzal a politikai hitvallással állunk szemben, amely e tragikus végkifejlethez vezette hazánkat. És Önnek jól meg kell értenie, hogy mindannak, amivel mi szemben állunk, Ön éppen olyan fontos szereplője, jelképes alakja, megtestesítője, mint Orbán Viktor. Mi, mai magyar demokraták csak úgy tudunk nemet mondani a Fidesz-hatalomra, ha egyúttal nemet mondunk mindarra, amit Ön képvisel. Kérem, értse meg: az ellenfelem ellenfele nem a barátom!
Gyurcsány Ferenc nyílt levele elolvasható itt: http://www.facebook.com/notes/gyurcs%C3%A1ny-ferenc/lev%C3%A9l-j%C3%A1vor-benedeknek/338110256221443
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.
Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok
nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
