Huszonöt esztendő óta – amikor az utolsó betiltott március 15-i felvonuláson üvöltöttük, hogy „Előre orszáhág néhépe haharcra…”, és büszkén masíroztunk el a bambán álló rendőrök előtt – nos, azóta ez a mai a legigazabb forradalmi emléknap. Persze könnyű nekem, így ebéd után, a kandalló előtti bóbiskolást megunva, és a vízcsap megszerelésének kellemetlen feladatát odázgatva lelkesedni azokért, akik tesznek is valamit. Könnyű, de tekintve, hogy az udvarról kimozdulni nem tudok, mást úgysem tehetek azért a tízezernyi bajbajutottért, mint amit teszek: e bejegyzéssel őszintén kalapot emelek azok előtt, akik most elindulnak és segítenek. Mást úgysem tehetek, mint azt, hogy elmondom: a mai nap negyedszázada az első, amely igazán méltó emléket állít március hőseinek.

Olvasom a híreket, nézem a facebook bejegyzéseket, és a szolidaritás ezernyi derék megnyilvánulása előtt mélyen tisztelegve állítom, segíteni, áldozatot hozni, segítséget felajánlani sokkal jobb, sokkal nemesebb, mi több, sokkal inkább forradalmi tett, mint tüntetni, felvonulni és az ostoba ideológiák zászlaja alatt felsorakozva begyömöszölni a nagy elődök elmékét a jelen pártküzdelmeinek szekérvárai mögé. Örülök, hogy elmaradt a bárgyú megemlékezések sora, s helyettük igazi civil összefogással emlékezhettünk a forradalomra, vagy pontosabban emlékeztethettük magunkat arra, mit jelenthetett az a március.
Bizonyára sokan látták az alábbi sorokat:
„Ha valaki Veszprém - Várpalota - Fehérvár - Balatonfűzfő, Kenese, Enying, illetve Veszprém környékén elakadt, segítségre szorul, akkor az alábbi számon hívjon... Fél óra múlva már elérhető leszek, addigra végzünk a jelenlegi helyszínen!”
„Bárkinek, főleg gyerekekkel, akik Győrben rekedtek, 4-5 főig, tudunk szállást, ételt, italt adni!! Ha kapcsolatban vagytok bárkivel, aki koordinálja ezt az egészet, hívjatok!!!”
„A rendkívüli időjárásra való tekintettel, a zalakarosi ART HOTEL-ben a környéken elakadtak részére ingyen egytálétel ebédet +meleg teát biztosítunk.”
„A Virgin étteremből elindulunk 50 adag gulyáslevessel és forró teával az M1-es felé! Fehér Mercedes Vito-val!”
„ A Fiáker Panzió Turista szobáit a mai napon ingyenesen felajánlja a hóhelyzet miatt bajba jutottaknak…”
„Veszprémben tudok segítséget nyújtani étellel, teával, fürdővel, pelenkával, kis- nagy ruhákkal, esetleg szállással is, ha valakinek szüksége van rá!!!”
„Terepjáróval segítenék úton rekedteknek Budapest, M0 déli régiójában! M1 - M7 kivezetőre is ki tudok jutni. Halásztelekről tudok indulni!”
„FIGYELEM!!!!!! Ismét Fehérvár felől indulok FEKETE TEREPJÁRÓVAL, FIGYELJETEK - meleg tea, tej, szendvics, takaró - viszem!!!!!!!!”
„Ha vki az M3-as autópályán Hejőpapi környékén szorul segítségre (meleg tea, ennivaló), jelentkezzen nálunk. Traktorunk sajnos nincs, menteni nem tudunk, de másban szívesen segítünk.”
„Kerekharaszton az M3-as 51-es km-nél segítséget ajánlok, meleg étel, pihenési lehetőség…”
„…a székesfehérvári CSIRÁRY G. EMIL USZODA mindenkit vár, aki szeretne felfrissülni, tisztálkodni, zuhanyozni!!!!”
„Balatonalmádiba gyerekes 4 fős családot tudunk fogadni!Ha van, aki a környéken ragadt várjuk szeretettel!”
„Ha valaki a hó miatt elvan akadva Esztergom környékén,vagy tud ilyenről, hívjon hajnali 2-ig tudok menni segíteni 4x4-es autóval…”
„TATABÁNYÁN pár embernek tudunk szállást, kaját meg ami kell biztosítani!!”
„Aki Érden vagy környékén bajba jutott, itt rekedt (kamionsofőr, családok stb.) szállást, ételt, italt és segítséget tudok nyújtani (bebikázni a kocsit, benzint hozni). Hívjatok, terepjáróval vagyok…”
„A Fehérváron rekedteknek, bajba jutottaknak van még hely a Tobak utcai Kempo edzőteremben. Vagyunk már jó páran. Terepjáróval el tudunk menni a közelben lévő, megközelíthető pontokra, ha szükséges! Az előrejelzések szerint estig nem fog csökkenni a szél, így akik nem tudnak továbbra sem haza jutni, jöjjenek hozzánk bátran, van még hely a tatamin! Hívjatok minket!”
És végül egy bejegyzés attól, aki már kijutott a kényszerű hórabságból: „Hát nem volt kellemes. 20 órát sikerült eltöltenem Székesfehérváron. És a vicc az egészben az áldozatokon kívül senki nem tudott segíteni. Még maga a segítség is elakadt.Aki nem tudta fűteni az autót, az simán át tudott ülni valakihez, akinek még volt üzemanyaga. Gyakorlatilag a diesel autók voltak a melegedő járművek. Senki nem mondta azt, hogy nem ülhetsz be! Kisgyerekeket a kamionok fülkéjébe ültették. A szülők viszont próbáltak menteni. Egyszóval volt összetartás rendesen. Magyar, román, horvát, német egyaránt összehangolódott."
A vendéglős, aki süt pár tucat pizzát, hogy szétoszthassa az éhes embereknek, a helybéliek, akik forró teát visznek az úton rekedteknek, a 4x4-esek, akik most elindulnak, és takarót, benzint, enni s innivalót hordanak hótorlaszok között fagyoskodóknak, azok, akik átmeneti szállásokat nyitnak, a katasztrófavédelem emberei, a rendőrök és harckocsizók, akik áthűlve küzdenek másokért, és végül azok, akik az információkat megosztják, igen, ők azok, akik a szívükben hordják azt a 48-as márciust.
Történelemoktatásunk csődje, romantikus szemléletünk tragédiája, múltba révedő társadalomképünk ostobasága ülteti lelkünkbe a téveszmét, amely a nagy dolgokat nagy időkhöz köti, s a hétköznapok lényegtelen hőstetteit a létezés mellékes apróságának tartja. A csodavárás logikája ez. A nagy idők érces hívószava ugyanis nem hangzik el soha. A nagy idők nagy tettei a hétköznapi helytállásból születnek. Olyasmiből, amit ma, 2013. március 15-én tett ezernyi honfitársunk.
Csodálat, hála, és köszönet mindenkinek, aki most segít.