Vasárnap, a Balatonról hazafelé kifogtam egy jó nagy dugót. A baleset már régen volt, de minden autós lassított kicsit nézelődni, hogy lásson egy felborult autót. Jé! Felborult autó!
Bosszantó volt nagyon, mint minden emberi hülyeség.
De most eszembe jutott, hogyan tudnánk a hátrányból előnyt kovácsolni. Rájöttem, hogyan lehetne az emberi ostobaságot a közösség hasznára kamatoztatni.
Íme az ötlet:
Van egy csomó olyan útszakasz, ahol lassítani kellene, de az autósok mégis ezerrel száguldnak el, mondjuk az iskola előtt. Van persze sebességkorlátozó tábla, meg fekvőrendőr, meg most már komoly büntetés és nulla tolerancia, de szerintem ezek nem jó megoldások.
Sokkal érdekesebb lenne, ha a veszélyes útszakaszok mellé afféle művészi baleset-installációkat helyeznénk el.
Kell egy-két roncs autó, egy nagy vörös tócsa, pár kirakati bábú rendőrnek, sérültnek, magyarázkodó autósnak öltöztetve, egy régi kék-fehér Zsiguli, villogó kék jelzéssel, meg ilyenek.
Az önkormányzatok pályázatokat írhatnának ki az adott útszakaszoknál fölállítandó posztmodern szoborcsoportok megvalósítására. Az egyes installációkat időnként ide-oda lehetne helyezni, vagy egymással felcserélni, hogy mindig új balesetélményben legyen része az autósoknak.
Elég egy idétlen bámészkodó ahhoz, megtorpanjon a kocsisor. És egy nézelődő mindig akad. Biztos vagyok benne, hogy elgondolásom megvalósítása esetén mindenki betartaná a helyi sebességkorlátozást.
