Mindig is tudtam, hogy Gyurcsány Ferenc veszélyes alak, de a hétvégén az is világossá vált, hogy ez az ember egy hatalomtechnikai zseni. (Kár, hogy a kormányzáshoz nem ért…) Az MSZP szombati kongresszuság belebegtetett lemondásával annyi legyet ütött, egy csapásra, hogy összeszámolni is nehéz.
Kezdjük az elején! Szombat óta senki nem kérdezheti meg tőle, hogy mi a rossebet csinált – válságkezelés helyett - az elmúlt hetekben, s mit szándékozik tenni a közeljövőben. A válasz nyilvánvaló: ő mostanában az ország megmentésén fáradozik, új miniszterelnököt keres maga helyett. Lehet békén hagyni az olyan piti kis kérdésekkel, hogy válság, meg államcsőd, kiadások, adók, hiány, deficit…
Mit várhatunk az új kormánytól?
A nép reménykedve várja az új kormányt, amelyik majd megoldja a problémákat. Persze azt a nép nem tudja, amit Gyurcsány tud: az IMF hitelből kell valahogy kihúznia az országnak a választásokig, más megoldás nincs. Hiszen bármennyire is szakértő lesz az új kormány, bármennyire is profi válságkezelő lesz az új miniszterelnök, bármennyire is nem érdekli, hogy egy év múlva újraválasztják-e, kormányzása mögött mindvégig ott fog állni, Gyurcsány, az MSZP, és az egész olajfa, s nekik bizony korántsem mindegy, milyen néphangulattal fordulunk a választásokra.
Pedig a nép emlékezhetne arra, Horn is kiherélte Bokros reformjait – na, nem mintha olyan nagyra értékelném a bajuszos megváltót, de azt el kell ismerni, hogy legalább volt valamilyen koncepciója, ha hülyeség, akkor is. Mit várhatnánk egy választásra készülő népszerűségében alulmúlhatatlan olajfától? Hát sok jót, komoly reformokat nem, az biztos.
De hát akkor mire jó ez a színjáték?
Szerintem két tényező áll a lemondási paródia mögött. Az egyik a költségvetés összeomlása. A hétvégi nyilatkozatdömpingben elsikkadt ugyan a dolog, de azért a vájt fülűek meghallhatták: szinte biztos, hogy új költségvetésre lesz szükség. Mármost a kérdés az, hogy miképpen lehet úgy benyújtani az új költségvetést, hogy ne nézze az ország az eddigieknél is hülyébbnek a miniszterelnököt? Hát úgy, ha nem ő nyújtja be.
A másik tényező az iménti felvetés továbbgondolása: hogyan lehetne úgy elkormányozni a választásokig a hazát, hogy közben ne csökkenjen tovább a miniszterelnök, illetve a szocialisták népszerűsége, s a katasztrofális bukás ne vezessen az MSZP kisgazdásodásához, felbomlásához, azaz legalább 2014-ben legyen esély a hatalom visszaszerzésére?
Nos, szerintem Gyurcsány világosan felmérte, hogy a népszerűségesést semmiképpen sem tudja megállítani. De azt meg tudja tenni, hogy relatív jelentőségét csökkenti, azaz más pártokhoz viszonyítva nem is áll majd 20010-ben olyan rosszul az MSZP. A ,,más pártok” persze csak az MDF és az SZDSZ lehet. Ha őket sikerül visszaédesgetni, illetve becsalogatni a kormányba, akkor népszerűségük a szocialistákéval együtt zuhan a mínuszos tartomány felé.
Feri a menybe megy
A miniszterelnök lemondása tehát igazi csapda a kis pártoknak (így a szocialistáknak is). Ha lesz új, koalíciós kormány, ha lesz olajfa, akkor Gyurcsánynak sikerül szétkennie a felelősséget, s ezzel saját pozícióját erősítenie. Ha a kis pártok nem sétálnak be a csapdába, akkor marad Gyurcsány, aki ezek után joggal mondhatja magáról: ő ugyan lemondana, de nincs, aki a helyére álljon. Hatalomvággyal nem vádolható, viszont alternatívája sincs.
Ügyes.
