Majdnem írtam egy posztot Benedek expápa év- vagy inkább évszázadértékelőjéről (Na, jó, fél évszázad, de tovább nem alkudozok!), ám történt egy sokkal fontosabb dolog. A magyar alkotmánybíróság tegnapi arról döntött, hogy a hülyeségnek vannak korlátai. És ez a verdikt – civilizációnk jelen állapotában – sokkal fajsúlyosabb határozat, mint sokadik Benedek képzeletbeli barátjának földi sorsa.
A harcore valóság
Alkotmánybíroságunk egy hosszú vita végére tett pontot, amikor kimondta: „a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga korlátozható.” A lelkiismereti- és vallásszabadság nem terjedhet odáig, hogy személyes meggyőződéseinkkel másoknak kárt okozzunk. A gyermeket meg kell védeni akár saját szüleitől is, ha a szülők idiotizmusa veszélyezteti a kicsit, és persze az egyéni bolondériától meg kell védeni a közösséget is, ha az mindannyiunkat veszélyeztet.
És naná, hogy veszélyeztet!
Az oltásellenes fajankóknak köszönhetően van okunk tartani kibontakozó kanyarójárványtól, amely nemcsak Amerikában vigyorog a félcédulás oltásellenesekre, de közvetlen környezetünkben, Romániában, Ukrajnában is terjed.
A liberális értékvilág addig packázott a valósággal, amíg az szembe jött és pofán nem vágott minket.
Ideje volna megértenünk, hogy a realitásnak van hardcore változata is.
Dekonstrukció és csoportérdek
A dolog azért izgalmas, mert ezt már egyszer tudtuk. Nem is olyan régen. A modern társadalom kialakulásának fontos eleme volt a pozitív tények feltárásának folyamata. Erre épül technikai civilizációnk és természetesen erre épül társadalmi berendezkedésünk is.
Hogy a józan valóságértelmezés megbicsaklott, hogy olyan zavarodott koncepciók is megjelenhettek, sőt elterjedhettek a közbeszédben, mint az oltásellenesség, az főképpen a globalizációnak köszönhető. Az észszerűségre, a tudományos-technikai vívmányokra épülő jóléti társadalom feladása ugyanis akkor lehetséges, ha vele együtt felszámoljuk az alapjait jelentő kartéziánus közmegegyezést. Csak ott nincs helye a logikus, igazságos, minél többek javára váló társadalomszervezésnek, ahol nincs különösebb funkciója a józan értelemnek sem.
A Thatcher-Reagan féle ultraliberális fordulattal párhuzamosan megkezdődött a világban a dekonstruktivizmus rémuralma is, amely egyebek mellett a társadalomnak nemcsak létét, de fogalmát is tagadja. Koncepciója szerint az együtt élők populációja nem alkot egységes közösséget, hanem csak szubtársadalmi csoportok hálózataként értelmezhető. Vannak melegek, nők, nyugdíjasok, feketék, szegények, no meg persze fehér, középosztálybeliek is. Csakhogy míg ez utóbbiak haszonélvezői a rendszernek – mármint a ma már csak maradványaiban létező jóléti társadalomnak –, addig az előbbiek elnyomottjai. Föl kell tehát őket szabadítani, legfőképpen a jóléti struktúrák lebontásával, de azzal is, hogy lehetővé kell tenni számukra a szabad önkifejezést!
A globalizáció haszonélvezői, nagyvállalatok, nagybankok, multinacionális szervezetek mindent el is követnek azért, hogy ez az önkifejezés artikulálódjon, tovább erodálva ezzel a társadalomról alkotott hagyományos, pozitivista narratívát. A világcégek feltűnő kiállása a melegek, állatvédők, feministák, migránsok, gyermekmentesek és egyéb furcsa mikroközösségek önreprezentációja mellett, világosan tükrözi: érdekükben áll a pozitiv tények alkotta valóságot megkérdőjelezni.
Kerüljenek a helyükre a dolgok!
Nos, most mindezekre nemet mondott a magyar alkotmánybíróság. Úgy tűnik – ha máshol talán nem is, de – Magyarországon van esély arra, hogy visszatérjünk a normális, azaz a normák által kialakított rendezőelvekhez. Egy olyan átlátható, szerethető, kényelmes és az ember – a szervezett közösségben, azaz társadalomban élő ember – szolgálatába állítható struktúra van születőben, visszatérőben, amelyben a dolgok a helyükre kerülnek. Amelyben a szabadság addig terjed, amíg nem veszélyeztet másokat, a bolondoknak pedig a diliházban van a helyük.
Egy olyan berendezkedés felé tettünk nagy lépést, amelyben az állatvédők nem veszélyeztethetik az élelmiszeripart, amelyben a kreacionisták nem írhatják át a tantervet, amelyben a homeopátia nem része az egészségügyi ellátásnak, amelyben a meleglobbi nem kap esélyt arra, hogy megkérdőjelezze gyerekek nemi identitását, amelyben a holokausztsérültek kedvéért nem lehet korlátozni a szólásszabadságot, amelyben a történelmet nem kell marginális kisebbségek fantazmagóriáihoz igazítani, és persze amelyben az egyén ugyan lehet oltásellenes, de gyermekének meg kell kapnia a védettséget jelentő injekciót.
Nem valószínű, hogy élhető társadalmat tudunk összefércelni különféle téboly-csoportok feltétlen elfogadásával, ahogy liberális barátaink javasolják. A társadalomszervezéshez (sok megmagyarázhatatlan hagyomány, sok közösségünkkel kapcsolatos emóció mellett) józan ész kell leginkább.
Alkotmánybíróságunk ezügyben hozott nagyszerű döntést.
Nem az első lépés ugyan, de megnyugvásra akkor lesz okunk, ha a globális érdekeket gátlástalanul kiszolgáló Gyurcsány-kormány által bezáratott Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet ismét megnyílik, és megtelik lakókkal.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
