Ezek a fiúk valóban a Fidesz köpenyéből bújtak elő. Kétségtelen. Igaz, korántsem abban az értelemben, amelyben Lendvai Ildikó használná ezt a mondatot. Itt ugyanis nem arról van szó, vagy legalábbis teljességgel mellékes, hogy a Fidesz a kezdetek kezdetén támogatta-e Vonáék szerveződését. A lényeg egészen más. Az ugyanis, hogy ezek a Jobbikos fiúk most ugyanazt teszik, amit a Fidesz tett húsz esztendővel ezelőtt. Azt, amit az a harmincvalahány Fidesz-alapító tett a Bibó kollégium sötét klubtermében: kimondták az igazságot, és elkezdtek az igazság szerint élni.
Hányan, de hányan mondták akkor azoknak a Fideszeseknek, ugyanazt, amit most a Jobbiknak vetnek a szemére! Hányan, de hányan óvták a Fideszeseket az elhamarkodott lépésektől, hogy majd várják csak meg, amíg a Párt meg a kormány lehetővé teszi az egyesületek alapítását… Hányan, de hányan néztek felelősségre vonóan az akkori Fideszesekre, hogy hát azért a szocialista tulajdonviszonyokat csak nem akarjátok felszámolni? Hányan, de hányan kiáltották őket ellenforradalmi, klerikális, forrófejű ifjoncnak… Hányan, de hányan hurrogták le Orbánt, amikor egyszer csak azt merte mondani, hogy a szovjet hadsereg menjen haza!
És a Fideszesek mindezekre azt mondták: ugyan, miért kellene a Párt döntésére várnunk, amikor semmi nem tiltja a megalakulást? Ugyan miért ne lehetne hozzányúlni a szocialista tulajdonviszonyokhoz? Ugyan, miért ne húzhatna végre haza az a megszálló hadsereg?
És úgy lett!
Vonáék sem tesznek mást, csak megfogalmaznak néhány kérdést, amelyekre mindannyian a megszokott, bebiflázott válaszokat adjuk, csak ezek a Jobbikos fiúk kezdtek el azon gondolkozni, hogy talán van más megoldás is.
Mert hát végül is miféle fátum írja elő, hogy a multiknak úgy kell működniük, ahogy működnek? Ki tiltja meg, hogy az államadósságról tárgyaljunk? Miféle bornírt logika állja útját a kisebbségi magyarok autonómia-törekvéseinek? Melyik kőtáblára van felvésve az, hogy a cigánykérdéssel, mit valami megoldhatatlan talánnyal kell szemben állnunk?
És persze Vonáék is ugyanazt a gusztustalan, szemforgató, nyárpolgári válaszokat kapják kérdéseikre, amit annak idején a Fideszesek kaptak. Ugyanazt a kioktató hangú hazugságot, amely a hatalmi elit érdekeit szolgálja, s már a kérdésfelvetést is bűnnek, de legalábbis súlyos eltévelyedésnek veszi.
Az igazi kérdések persze nem azok, amiket ezek a Jobbikos fiúk feltesznek, hanem csak az az egy, hogy megvan-e még Magyarországon a rendszerváltó fiatalok lendülete, bátorsága kérdező merészsége, dogmákat, megmerevedett megoldásokat elutasító kreativitása?
És erre a kérdésre csattanós feleletet adott az EP-választás.
