HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Itt az orvosok egyik esetben sem lehettek volna jók. Azért ez milyen már? (2021.11.08. 19:30) Lengyelországban gyilkosság történt
  • midnight coder: @MEDVE1978: Igen baloldalinak nem nevezhetõk, de liberálisnak pláne nem. (2021.07.28. 15:57) Válogasd meg a szavaidat!
  • szekertabor: A probléma lényege, amit bárki, aki járt már nudista strandon, megerősíthet: a közszemlére bocsájt... (2021.07.28. 09:52) Bimbószabadságharc
  • evilwolf: " és nem kellene a méregdrága Pegazusra költeni az adófizetők pénzét." Azért a kínai vakcina sem v... (2021.07.20. 18:33) Következetesen a lehallgatásról
  • apro_marosan_petergabor: @Homo fideszbirkusz: Helyettem ne igyekezz véleményt mondani. A megzsarolt, megritkított, folyama... (2021.06.10. 21:06) Miért nem találkozik a pápa Orbánnal?

Linkblog

Antiszemitákról és anti-antiszemitákról

2009.11.10. 12:07 Ratius

Kertész Imre Nobel-díjas író nyolcvanadik születésnapja alkalmából antiszemitázott egy jó nagyot. Azt találta mondani, hogy ,,Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. A szélsőjobboldal és az antiszemiták váltak hangadóvá".
Én meg mindig meglepődök, ha ,,nagy emberek” hülyeségeket mondanak. De hát én vagyok a hülye, hogy meglepődök. Hiszen a ,,nagy emberek” éppen olyan kicsik, mint a ,,kis emberek”, csak alkalmasint jobb matematikusok, jobb írók, jobb biciklisták és így tovább. Szóval attól még, hogy valaki Nobel-díjas író, egyéb területeken lehet éppen olyan frusztrált, görcsöktől gyötört, szerencsétlen lúzer, mint bárki más.
De valójában nem ezt a kérdést akarom most boncolgatni, hanem az antiszemitizmust, meg az antiszemitázást. Kertész Imre idétlen megjegyzése csak a dolog apropóját adja.
 
 
Antiszemita magyarok
Megjegyzem, a Die Weltnek adott interjújában az agg szerző sok okosat is mondott. Még olyat is, ami témánk szempontjából is fontos. Azt például, hogy ,,a zsidók megkísérelt megsemmisítését, a XX. század faji antiszemitizmusát nem szabad elszigetelten tekinteni. Azt a korszak nagy tapasztalatával összefüggésben kell szemlélni, és ez a tapasztalat a totalitarizmus. És a totalitarizmus a náci uralom megszűnésével nem ért véget. És egy olyan országon, mint Magyarország, ezen kívül még az is észrevehető, hogy a nácik bukásával az antiszemitizmus sem szűnt meg".
Miért, író úr, máshol megszűnt az antiszemitizmus? Vagy fogalmazzunk pontosabban, más népek nem gyűlölködnek, csak a magyarok fenekednek a zsidók ellen?
A fene egye meg, nem tudok elszakadni ettől az interjútól, pedig esküszöm, másról akarok írni! Foglalkozzunk végre azzal, amiről eredetileg írni akartam. Tegyünk úgy, ahogy a Nobel-díjas író javasolja, és nézzünk szembe a magyarok antiszemitizmusával, sovinizmusával, meg egyéb bornírtságaival!
 
A zsákos ember
Mert igaza van Kertész Imrének abban, hogy az antiszemitizmust nem szabad elszigetelt jelenségnek tekinteni. Szorosan összefügg, ha nem is csupán a totalitarizmussal, de a közösségi identitás kérdésével mindenképpen. Minden közösség létrehozza ugyanis a maga közösségi identitását, amelynek lényeges eleme, hogy ,,mi” – valamilyen szempontból - jobbak vagyunk másoknál. Ilyen lehet egészen békés szinten a ,,nekünk legalább értelmes hobbink van” típusú filatelista, vasútmodellező, kertészkedő önteltség, egészen békétlen szinten pedig a faji, nemzeti, vagy vallási felsőbbrendűség tudata. E felsőbbrendűség elmehet akár addig is, hogy ,,mi” nem csupán jobbak vagyunk másoknál, de ezek a mások szinte nem is emberek: félmajom niggerek, alsóbbrendű korcsok, fölöslegesek, sőt kártékonyak.
Éretlen embereknél ez az érzés nagyon fontos lehet, gyökerei a gyermekkorba nyúlnak, amikor az ismert emberi közeg megnyugtatónak, az ismeretlen emberi közeg veszélyesnek számított. Egyébként biológiai szempontból teljesen érthetően és indokoltan…
Az is köztudott, hogy mikor az egyént nehézségek érik, hajlamos regresszív viselkedéssel válaszolni ezekre a nehézségekre, azaz jól bevált, gyermekkori mintákat szed elő viselkedési repertoárjából, felértékelődnek a tekintélyek, a szülőképek, újra felbukkannak a mágikus gondolatfoszlányok, felértékelődik a vonatkoztatási csoport, és veszélyessé válik az idegen.
Az idegen persze soha nem valami fiktív elien, zsákos ember, vagy valami hasonló, hanem nagyon is konkrét csoport: az alvégen élők, a másvallásúak, a más társadalmi státusúak, a más nemzetiségűek, a más kultúrájú közösségek.
 
Haláltánc
Az igazság az, hogy ez a félelem sok esetben valóban indokolt: két hasonló terű közösség, két nemzet, két vallás, két kultúra, ha egymás közelében él, valóban akadálya lehet a másik sikerének. A szomszédos nemzetek hagyományosan utálják egymást, rendszeresen háborúznak, majd revánsot vesznek, majd végleg eltiporják a másikat, majd fellázadnak és visszavágnak, és így tovább. A franciák a németekkel és az angolokkal állnak hadilábon, a németek a franciákat meg a lengyeleket utálják, a lengyelek a németeket és az oroszokat gyűlölik, és így tovább a végtelenségig. Ráadásul a tapasztalat is erősíti a félelmet: az alvégen lakók a múlt héten is megbicskáztak egy felvégit, a katolikusok üldözték a protestánsokat, azok meg emezeket, a románok elfoglalták Erdélyt, a szerbek legyilkoltak negyvenezer magyart, viszont kiűzték őket az albánok az ősi szerb földről, Koszovóból.
 
Üsd a zsidaját!
A zsidóság különösen jól utálható közösség. Minden idegengyűlölet kivetíthető rájuk. Más a vallásuk, tehát már a középkorban üldözték őket. Más a rasszhoz tartoznak, tehát az újkorban – a szociáldarvinizmus megjelenését követően is - pompásan üldözhetőek voltak. Az üldözések következtében sajátos az életmódra kényszerültek, s kialakult körükben egy – a többségitől eltérő - értékvilág, ennek alapján aztán bárhol, bármikor újra üldözhetővé lettek. Az üldöztetések következtében szét is szóródtak, azaz minden országban jelen vannak, tehát mindenhol utálhatóak. S, mivel mindenhol fel-felbukkan az antiszemitizmus, az idegengyűlölők bármikor kijelenthetik: nyilván nem véletlen, hogy éppen őket utálja mindenki…
A vicces az, hogy ugyanezek a regresszív elemek a zsidóság körében is jelen vannak. (Meg persze minden üldözött csoport körében.) Azaz a vonatkoztatási csoport, a ,,mi” a veszély növekedésével felértékelődik, egyre különbbé válik. A fehér ember, vagy a német árja felsőbbrendűség, esetleg a magyar kultúrfölény eszméjének pontos tükörképe a zsidó kiválasztott nép-tudat. Azaz nyilvánvaló hülyeség.
 
Veszélyes kisebbség
Viszont az a tragikus, hogy ez a felsőbbrendűség tudat a viselkedésben is megnyilvánul, és a magát veszélyeztetettnek érző, másik közösségre is negatívan hat. Minél erősebb nyomás nehezedik a felvidéki magyarokra, annál többen csatlakoznak az árpádsávos zászlók alatt menetelő gárdistákhoz, és minél többször hangzik el a ,,büdös zsidó” kifejezés az országban, annál többször hangzik el az ,,utolsó csatlós, a Horthy-fasiszta, rasszista" kifejezés is. Ezek egymás erősítő folyamatok.
És aztán persze konkrét gyilkolászáshoz is elvezethet a történet. Alkalmas pillanatban neki ugorhatunk a szlovákoknak, kiirthatjuk a zsidókat, vagy épen fordítva: kipenderíthetik a románok a székelyeket Erdélyből, vagy a zsidóság – kiirtástól való félelmében – olyan pozíciókat igyekezhet megszerezni a társadalomban, hogy hatékonyan tudja elnyomni a nemzeti, tehát veszélyes kultúrát.
Kevesen tudják például, hogy a náci rendszer ellen valóban igyekezett bojkottot szervezni néhány zsidó szervezet. Vagy kevesen értelmezik a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit úgy, hogy az veszélyezteti a szlovák, vagy román állam egységét. Noha valóban veszélyezteti.   
 
Homo usion, homo iusion
A dolog azonban ezzel nem ért véget. Ha egy közösség veszélyeztetve érzi magát, hiába irtja ki a vetélytárs közösséget, ettől a veszélyeztetettség-érzés nem fog elmúlni. Nem attól van ugyanis. Így aztán az egyik ellenségtől megszabadulván újabb és újabb ellenségekre lehet, sőt kell bukkanni, hogy csökkenjen a veszélyérzet.
Nekünk, magyaroknak a XX. század második felében ez pompásan sikerült. Előbb megtámadtuk a veszélyes bolsevik szomszédot, aminek következtében elesett néhányszázezer honfitársunk, aztán elküldtük Auschwitzba a zsidókat, újabb néhányszázezer halottat produkálva, aztán a háború után elüldöztük a svábokat, néhány tízezres veszteséget okozva magunknak, majd emigrációba kényszerítettük, illetve megfosztottuk egzisztenciájától a középrétegeket, végül kiirtottuk az ,,elhajlókat”, 56-ban felkötöttünk néhány kommunistát, meg kivégeztünk párszáz ellenforradalmárt...
No, mások sem voltak sokkal ügyetlenebbek. A németek meg az oroszok – más-más szempontrendszer szerint - élen jártak a közösséget (a német népet, illetve a kommunista szovjetuniót) veszélyeztető elemek, illetve egymás likvidálásában. A francia forradalmárok is ügyesen használták e cél érdekében a nyaktilót, nem is beszélve a keresztényekről, akik a korábbi századokban ügyesen mészárolták egymást, olyan magasztos és értelmes kérdések jegyében, hogy Krisztus urunk vajon homo usion avagy homo iusion…
  
A luciferi nézőpont
Ha azonban visszatérünk a dolgozat elejére, és egy kicsit távolabbról látjuk a közösségi identitás kérdését, mindjárt feltűnik, hogy érdemi különbség nincs a vetélkedő csoportok között. Kívülről nézve a szlovák-magyar torzsalkodás, a fajvédelem, a vallásháború meglehetősen hasonlít a ,,nekünk értékesebb hobbynk van” típusú filatelista-vasútmodellező konfliktushoz.
,,Óh, jaj, ne tréfálj! - hát egy i miatt is/Mehetni ily elszántan a halálba?”- kérdezi a lényeglátó Ádám az Ember tragédiájában. Lucifer meg – talán még jobban, vagy még mélyebben megértve a közösségi identitás mindent elsöprő erejét - jól kiröhögi: ,,Tragédiának nézed? nézd legott / Komédiának, s mulattatni fog.”  
Persze ez nem azt jelenti, hogy egyik közösség olyan, mint a másik. De nagyon függ a saját szempontjainktól, hogy melyik közösséget mire értékeljük. Ha az értéket gazdasági eredményben mérjük, nyilvánvalóan az amerikai nemzet a világ legjobbja, ha istenességben, akkor az arabok vezetnek (feltéve, ha ők nem pogányok, és éppen, hogy istentelenek…), ha az érték mércéje a tudomány, akkor az akadémikusok elit klubja a nyerő és így tovább.
Azt viszont igenis jelenti, hogy a közösségi értékvilág abszolutizálása nem csak, hogy káros, de valóban veszélyes dolog. Ha, teszem azt, a ,,kiválasztott” zsidó népnek a maga ,,ősi földjén” joga van leszámolni a terrorista arabokkal, akkor a ,,szabadságáért harcoló, elnyomott és kisemmizett palesztinoknak” is joguk van elűzni a ,,betolakodókat” a maguk földjéről… 
 
A szent istváni gondolat
Hogy mi a megoldás? Nos, arra, barátaim, már Szent István is tudta a választ. Csak az elmúlt évezredben kiesett egy fél mondat a híres szövegből: Gyenge és törékeny az egynyelvű és egyszokású egyénekből álló ország.
A megoldás ugyanis a klasszikus polgári értékvilágban rejlik. Abban ugyanis, hogy az embernek nem csupán egy közössége van, hanem több. Nem csak magyar, hanem magyar-zsidó, nem csupán katolikus, de olyan katolikus, aki egyben természetvédő, nem csupán biciklista, de egyben vállalkozó is, sőt akár mindez egyszerre.
Ekkor ugyanis tudja azt, hogy a magyarság érték, mint ahogyan az európaiság is az, vagy éppen a franciaság, és azt is tudja, hogy csak számára különlegesek e közösségek, másnak nem kell, hogy azok legyenek. Egy ilyen, több kötődésű embert elég nehéz rávenni arra, hogy egy domináns közösség nevében essen neki egy másiknak. Miért tenné, ha ott olyanokat is ismer, akik egyáltalán nem veszélyeztetik emezt a közösségét?
Amikor zsidó barátom arról beszél, milyen nagyszerű élmény volt először meglátna a siratófalat, örvendek az örömének. Amikor azonban arról szónokol, hogy a magyar csendőrök tudatosan hurcolták halálba a zsidókat, egyszerűen kiröhögöm. Ugyan honnan tudhatná, mi volt egy hatvan évvel ezelőtt élt ember fejében…
Amikor nagymagyar barátom arról mesél, milyen nagyszerű, árnyalt és gazdag a magyar nyelv, bátorítva faggatom, amikor a nemzetközi zsidó összeesküvésre tér rá, kiröhögöm. Ezek, még egy autópályát sem tudnak úgy megépíteni, hogy ne sütne róla a mutyi. Hogy lennének képesek nemzetközileg összeesküdni…
Amikor vasútmodellező barátom legújabb mozdonyát mutogatja, elismerően bólogatok, amikor azonban a keresztény erkölcs fontosságát hangsúlyozza, csak kajánul mosolygok. Sokakat ismerek, akik köszönik, nem kérnek belőle…
Teszem mindezt a szent istváni gondolat jegyében!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr831515123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása