Rendkívüli kárt okozott Sólyom László köztársasági elnök úr Magyarországnak azzal, hogy aláírta a holokauszttagadást tiltó törvényt! Nem csupán azért, mert rábólintott az egyértelműen ostoba jogszabályra. Nem csupán azért, mert a nyilvánvalóan ezer sebből vérző, sokszorosan alkotmányellenes törvény elutasításának felelősségét nem vállalta, s ezzel elnöki tekintélyét sutba dobta. És nem is csupán azért, mert döntésével támogatást adott a szélsőjobboldal előretörésének. De elsősorban azért, mert aláírásával hosszú időre napirendre tűzte Magyarországon a holokauszttagadás kérdését, olyan társadalmi vita folytatásához hordott gyúanyagot, amely vita sem nem szerencsés, sem nem kívánatos. Sólyom László elnök úr hosszú hónapokra témát adott a szélsőjobboldali médiának, illetve baloldali-liberális ellentáborának, a hazai antiszemitáknak és a magyar zsidóságnak, s mindezeken keresztül tápot adott a rasszizmusnak és idegengyűlöletnek, aminek beláthatatlan következményeiért immár ő is felelős.
A holokauszttagadás kérdése ugyanis korántsem jut nyugvópontra azáltal, hogy hamarosan kihirdetik a törvényt. Biztosak lehetünk benne, hogy – ha ma még nincs ott - holnap, vagy holnap után ott lesz a beadvány az Alkotmánybíróság asztalán, amelyben az új jogszabály felülvizsgálatát kérik a kezdeményezők. Érveik bőségesen lesznek, hiszen a törvény felülírja a legfontosabb szabadságjogokat, hemzseg az hibáktól, nehezen, sőt bizonyos esetekben egyáltalán nem értelmezhető, és végezetül – ha feltételezzük, hogy a jogalkotó szándéka egyáltalán értelmezhető – akkor sem mutat e cél, a gyűlöletbeszéd visszaszorítása irányába.
Ám, ha mindezek dacára az Alkotmánybíróság is elfogadja a törvényt, akkor kezdődik csak el az igazi zűrzavar. Széles társadalmi ellenállás bontakozik ki a holokauszttagadás ügyében: megjelenek a furcsa pólófeliratok, a gonosz falfirkák, és a vicces e-mailek. A törvény ellenzői pert indítanak néhány csodálkozó történész ellen, akik egymástól eltérő módon állapítják meg a holokauszt halottainak számát, hogy ezzel demonstrálják a jogszabály képtelenségét. Mások önmagukat jelentik föl, illetve fittyet hányva a szájkosártörvénynek továbbra is hirdetik a holokauszt-tagadó álláspontjukat, és egyfajta sajátos mártíriumot vállalva állnak elébe az igazságszolgáltatásnak. De lesznek olyanok is, akik a holokauszt fel nem tárt részleteivel kapcsolatos kérdéseikkel árasztják el a megfelelő fórumokat és a jogértelmezés hivatott szaktekintélyeit, s ezzel teszik lehetetlenné a törvény végrehajtását.
Természetesen a vita nagyon jól fog jönni a Jobbiknak, amelyik nem hagyja kihűlni a témát. Parlamenti szűzbeszédében Vona Gábor kezdeményezi a törvény visszavonását, s Cato híres Carthaginem esse delendam-jához hasonlóan minden felszólalását azzal zárja majd: ceterum censeo, a szájkosártörvényt el kell törölni. S mivel a többségi Fidesz ezt nem fogja tudni megtenni, a Jobbik számára e küzdelem pompás eszköz lesz arra, hogy a polgári pártot rátolja a baloldalra, s nyilvánvalóan csalódni kényszerülő szavazóinak jobbszélét lenyesegesse, s magához édesgesse.
Végezetül a Jobbik, megunva a terméketlen vitát, illetve attól tartva, hogy a terméketlen vita miatt veszít népszerűségéből, győzelemre próbálja vinni ügyét. Népszavazást kezdeményez a szájkosártörvény ellen, s az aláírásgyűjtés során, a széles társadalmi vita leple alatt olyan társadalmi elismertséget szerez, amelyhez foghatót semmi más által nem szerezhetne. A küzdelem során ugyanis a Jobbik olyan szervezetekkel kerül egy platformra, mint a Társaság a Szabadságjogokért, vagy az Európai Polgár Díjas Emberjogi Központ, illetve olyan emberekkel, mint a Bauer Tamás közgazdász, egykori SZDSZ-es politikus.
Hogy a népszavazásnak milyen eredménye lesz, azt nehéz megítélni. De, ha abból indulunk ki, hogy a felkorbácsolt antiszemita indulatok légkörében zajlik majd, s a fajvédőkön kívül azok is a törvény eltörlésére adják voksukat, akiknek amúgy nem volna bajuk a zsidókkal, csak egyszerűen demokraták, s ráadásul a zsidó és baloldali szervezeteken kívül a lakosság túlnyomó többségét egyszerűen nem érdekli az ügy, tehát nem megy el szavazni, akkor aligha lehet kétséges a döntés: a törvényt el fogja törölni a népakarat. Vonáék nagyobb dicsőségére…
Hónapokig tartó vita, veszekedés, rasszistázás, és zsidózás lett volna elkerülhető azzal, ha Sólyom László köztársasági elnök úr visszadobja a törvényt. Valószínűleg soha többé nem került volna elő a kérdés, a Fidesz ugyanis a ciklus végéig egyszerűen nem vette volna napirendre. De hát így döntött az elnök, s most nincs más lehetőségük a demokratáknak, mint az hogy tudomásul vegyék a furcsa tényt: van egy ügy, amiben a Jobbik lesz a szövetségesük…
Az utolsó 100 komment: