Vesszenek a hivatalok!
Mindig is utáltam a bürokráciát. Nem! Ennél határozottabban kell fogalmaznom! Személyesen őket, a bürokratákat kívánom pokolra: Kovács osztályvezető kartársat, Kiss előadó urat, Nagyné Marika ügyintézőt és a többi sokszázezer élősködőt.
Paraziták
A hivatalnokok ugyanis a modern világ parazitái. Afféle vírusok a társadalom testén, akik elszívják az életet onnan ahol az szabadon kibontakozni próbál, és kiürítik salakanyagukat oda, ahol az mindenkinek kárára van. A bürokrácia világunk legkárosabb és legkártékonyabb jelensége. Rákos burjánzás az állam, a társadalom, mi több, a nemzet testén.
Aki hivatalnoknak áll, az mindenféle aljasságra képes. Képes arra, hogy saját és hivatalnoktársai foglalkoztatása érdekében újabb és újabb szabályokkal nehezítse a polgárok életét. Képes arra, hogy a valóságtól elrugaszkodott fikciók alapján szabályozzon olyan dolgokat, amelyeknek természetes folyamatairól semmit nem tud. Képes arra, hogy a felhalmozódó szabályok kezelhetősége érdekében újabb és újabb hivatalok létrehozására tegyen javaslatot. Képes arra, hogy saját hivatali jelentőségének emelése érdekében újabb és újabb beosztottak alkalmazását kezdeményezze. És természetesen képes arra is, hogy az áttekinthetetlen hivatali hierarchia és képtelen szabályozás útvesztőiben bolyongó, s ezért kiszolgáltatott polgárra úgy tekintsen, mintha egy bosszantó és akadékoskodó tényezőre, amely gátolja, de legalábbis megnehezíti a hivatal jól megtervezett működését.
Kerékkötők
Ilyen körülmények között a hivatal természetesen a korrupció melegágya, a társadalomban amúgy is fennálló igazságtalanságok és egyenlőtlenségek mesterséges fenntartója, sőt kiélezője, a közpénzek elherdálásának legmegbízhatóbb támasza, a társadalmi innováció, azaz az új eszmék, elképzelések, viselkedési formák megjelenésének és elterjedésének legfőbb akadálya. A hivatal olyan intézményrendszer, amely képes arra, hogy meggátolja a közösségek szabad fejlődését, az anyagi és szimbolikus javak igazságosabb elosztását, és természetesen képes megakadályozni az egyének (proszociális) önmegvalósítását, legyen szó a kultúra, vagy a gazdaság bármilyen területéről.
Elavult struktúrák
Ha az Orbán Viktor által most meghirdetett akcióterv valóban képes lesz visszanyesni ezt az undorító rákos daganatot, az mindannyiunk javára válik. Ha az állam valóban visszavonul a családokon belüli vagyonmozgások ellenőrzésétől, ha a beruházások során kérendő engedélyeket jelentősen csökkenti, ha valóban egyszerűbb lesz a foglalkoztatással kapcsolatos ügymenet, ha valóban könnyebb lesz megélnie a polgároknak a munkájukból és a vagyonukból, ha valóban elvonják a költségvetési szféra elképesztő csúcsfizetéseit, illetve felülvizsgálják a béreket és költségvetési kiadásokat, ha valóban csökkentik az igazgatósági, felügyelőbizottsági helyek számát, ha igaz az, hogy százötven, kétszázezer hivatalnok menesztését tervezi a kormány, akkor talán valamicskét ténylegesen javul majd a polgárság helyzete.
Persze arról szó sincs, hogy néhány ilyen intézkedés véglegesen kihúzná a talajt a hivatalnokok lába alól, és végre megszabadulhatna az ország ettől a kártékony rétegtől, de legalább úgy érezhetnénk, hogy csatát nyertünk a bürokratákkal szemben. Nem nagy, mindent eldöntő ütközetet, inkább csak afféle kis csetepatét.
De ne legyünk telhetetlenek! Inkább örüljünk az első eredményeknek!
E döntéseknek ugyanis súlyos következménye lesz. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy amikor kiderül egy hagyományos struktúráról, mennyire elavult, fölösleges díszletévé lett csupán a valódi életnek, hamar pusztulni kezd. Orbán döntései pedig épp ezt a pusztulást siettetik.
