Bekerül az alkotmányba a Szentkorona-tan. Legalábbis így értelmezhető a kereszténydemokraták módosító indítványa, mely szerint át kell tekinteni, hogy a hatályos alaptörvény megfelelően tartalmazza-e ,,alkotmányfejlődésünk történeti értékeit”. Boross Péter, volt miniszterelnök, az alkotmányozó testület egyik tagja is úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen jó gondolat lenne, ha olyan alkotmány születne, amely az elmúlt 1000 évet felöleli és hitet tesz a folytonosság mellett. Ennek pedig része a Szent Korona is…
Operettállam
Kívülről, a modern Európa, az informatikai szupersztráda, vagy éppen a kozmopolita életöröm felől nézve a Szentkorona-tan meglehetősen anakronisztikus valami lenne a XXI. századi Magyarország alkotmányában. Ha nagyon liberális akarnék lenni, azt is mondhatnám, röhejes kezdeményezés. Igazi előrelépés az operettállam felé. Olyan, mint a király nélküli királyság a két világháború között…
Jut eszembe: az megvan, amikor a magyar hadüzenet kapcsán az amerikai külügyminiszter megkérdezi a magyar nagykövetet?- Hmmm… Magyarország… Magyarország… Hol is van az?- Mi egy Közép-Európai királyság vagyunk.
- Királyság… hmm… És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, kormányzónk van. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós tengernagy úr őfőméltósága.
- Áh, tehát önök egy tengerparti ország…
- Nem.
- Hát, hogy őszinte legyek, nem egészen értem, miért akarnak hadba lépni ellenünk… Van esetleg az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Valamilyen más országgal szemben?
- Igen. Szlovákiával, Romániával...
- Értem. És azoknak is hadat üzentek?
- Nem, ők a szövetségeseink.
De ne legyünk ennyire elfogultak. A Horthy-rendszerrel szemben. Akkoriban sok szempontból kényszerpályán mozgott az ország. Most azonban elvileg nyugodtan építhetnénk, modern, korszerű, alapelveiben is demokratikus, minden ízében újszerű, már-már jövőbemutató, futurisztikus országot.
Korszerűtlen emberek
Elvileg. Mert gyakorlatilag azért a vegytiszta liberális eszméknél bonyolultabb a valóság. Belejátszanak abba az érzelmek, hagyományok, megszokások is. Nehéz az embereket rávenni ara, hogy mostantól kezdve korszerűen éljenek, gondolkozzanak, viselkedjenek, tudományos elvárások szerint, korszerűen viszonyuljanak a világhoz. Az emberek nem ilyenek. Szükségük van a hagyományra, a megszokásra, a szívet melengető emlékekre, még az államéletben is.
Ami pedig a Szentkorona-tant illeti, hát az valóban elég rugalmas, és meglehetősen demokratikus összefoglalója a középkori magyar államfelfogásnak.
A Szentkorona-tan lényegében Magyarország történelmi alkotmánya. Lényege megmaradása mellett a történelem folyamán a társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően formálódott. Legjellemzőbb állandó vonásai a következők:1. A Szentkorona egyesíti az egész magyar politikai nemzetet. A ,,politikai nemzet” fogalma azonban változó, s alkalmasint tartalmazza azt a kiterjesztést, hogy viszonyoknak megfelelően a társadalom különböző rétegei is tagjai lehetnek. A Szent Korona tagja tehát a ,,politikai nemzet” valamennyi egyéne, valamint az uralkodó.2. Magyarországon minden hatalom forrása a Szent Korona. A hatalmat a tagok közösen, azaz az uralkodó és a politikai nemzet együtt gyakorolják.3. A Szent Koronában nem a királynak van országa, hanem az országnak van királya. A magyar király hatalma nem ,,isteni eredetű”, nem korlátlan uralkodó, hanem a nemzet választotta. Az uralkodóházon belüli trónutódlás is a nemzet akaratából, illetve jóváhagyásával valósul meg.4. A magyar állam területe, földje a Szent Korona tulajdona. A föld használója a Szent Korona jóvoltából birtokolta, vér szerinti örökös hiányában a föld birtokjoga visszaszállt a Szent Koronára.
Giccses önképek
Olyasféle rendszer ez, mint briteknek a piros kabátos, medvekucsmás testőrgárda, a mohamedánoknak a saria, a franciáknak a nemzeti gloire… és így tovább. Egy közösségi jelképrendszer, a nemzeti önazonosság lehetséges megfogalmazása. És ebben az értelemben akár nagyon hasznos, sőt kellemes is a jelenléte a közgondolkodásban, mi több, akár a hivatalos állami létben, de akár az alkotmányban is. Függetlenül attól, hogy modern eszünkkel anakronisztikusnak tartjuk.
Hiszen azt is pontosan tudjuk, hogy a töltött káposzta, meg a marhapörkölt egészségtelen, a cigánynóta fülsértő giccs, Petőfi versei meg többnyire lapos közhelyek. Ám e tudásunk mit sem változtat azon, hogy szeretjük ezeket a biedermeier közösségi nippeket, annyira szeretjük, hogy nemzeti önmeghatározásunk szerves részeiként még azonosulni is hajlandóak vagyunk élvezetükkel. Hiába randa és giccses a nagymama csipketerítője, hiába foglal el iszonyú nagy helyet a nagypapa kényelmetlen fülesfotelje, azért a családi önmeghatározás részeként majd minden lakásban megtalálható.
Hát valahogy így tekinthetünk a Szentkorona-tanra is. Idétlen, béna, elavult, anakronisztikus, de a miénk, és mi magyarok részben általa válunk ,,mi”-vé.
