Legutóbb Tasnádi Péter próbálkozott azzal, hogy politikai üggyé, koncepciós perré, boszorkányüldözéssé nemesítse az ellene folyó büntetőeljárást. Még könyvet is írt saját meghurcoltatásáról 983 nap a Fidesz börtönében címmel. A ,,legutóbb” kifejezés persze randa csúsztatás, mert mostanában minden valamire való börtöntöltelék azzal próbálja meglágyítani fogvatartói szívét, de legalább megnyerni a közvélemény jóindulatát, hogy saját bűnügyét politikai ügynek nyilvánítja. Így cselekszik a tetten ért polgármester, a fülön fogott vállalati vezető, a nyakon csípett helyi politikus és a többiek mind, akik az előző nyolc esztendő korrupciós-dínom-dánom világában olyan pompásan megtalálták a helyüket.
Preventív perelhárításÍgy aztán semmi meglepő nincs abban, ha Gyurcsány Ferenc – ravasz prevencióval – már jó előre közli: ellene csakis politikai pert lehet indítani. Bármi is legyen a büntetőeljárás tárgya, ha ő az alanya, akkor az koncepciós per lesz, és punktum. Ráadásul nyilvánvalóan a Fidesz-diktatúra hajnala is eljövend az ő perbefogásával, így aztán előáll a sztálini képlet modern analógiája: villamosítás+szovjethatalom=kommunizmus Gyurcsány+per=Fidesz-diktatúra.
Meglepetést az sem okoz, hogy Gyurcsány nagyvonalúan lemond mentelmi jogáról. Bár a nemes gesztus értékét némiképp árnyalja az a körülmény, hogy a Fidesz kétharmados parlamenti erőfölényének tükrében ez a mentelmi jog puszta fikció.
Dimitrovi pózbanAz ugyan fölöttébb vicces, bár szintén nem meglepő, hogy a bukott miniszterelnök az új miniszterelnökkel akar hadakozni. Azt mondja, ne a táskahordozóit küldje rá, hanem gyűrje föl az inge ujját, aztán a kultúr mögött elintézik. Mint férfi a férfivel. na, az tetszene csak Gyurcsánynak! Álmaiban nyilván azt reméli, hogy fővádlóként odaáll elé Orbán, de legalább Kövér és fejére olvassák, hogy milyen megátalkodott demokrata volt ő. Ekkor kiállhatna ország-világ elé, megküzdhetne vádlóival, és bár, ha el is bukja a harcát, ő lesz a sokadik martír-miniszterelnök, aki védelmére kelt a demokráciának, kiállt az emberi haladás ügye mellett, egy boldogabb jövő érdekében, amely boldog jövendőben a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet…
De nem ez fog történni, hanem az, hogy néhány ügyész szárazon és csendesen elősorolja azokat a jogsértéseket, amelyeket bizonyíthatónak vélnek, s a bíróságok lassú ügymenete szerint vagy elítélik, vagy felmentik a volt miniszterelnököt.
Aláírók
No, mindez, mint mondom, érthető és a normális politikai, közéleti kommunikáció medrében csordogáló folyamat. A sajtó megírja, a blogger, a fodrász és a taxisofőr csámcsog rajta egy kicsit, az olvasó megemészti, majd közösen várjuk a következő kommunikációs mócsingot.
Az viszont valóban megdöbbentő, legalábbis számomra felfoghatatlanul furcsa, hogy akad közel száz olyan értelmiségi, aki ezeket az idétlen szólamokat komolyan veszi. Vagy pontosabban, azt a látszatot kelti, hogy komolyan veszi, remélve, hogy ettől mi, közemberek is komolyan vesszük majd. Olyan emberek lehetnek ezek, mint azok, akik annak idején a letartóztatott erzsébetvárosi polgármester, Hunvald György mellett tüntettek: barátok és üzletfelek.
De nem is ez a lényeg, hanem az a rövidlátó ostobaság, ami az ilyen szimpátiaakciók mögött áll.
Mert mi lesz veletek, kedves aláírók, ha a független bíróság bűnösnek találja Ferencet? Mi lesz akkor, ha kiderül, nem egy Catilina, de egy köztörvényes bűnöző mellett tettetek hitet?
Gyanítom, valamelyiktek már készíti az új papírost, amelyben sietve elhatárolódtok az elítélttől...
