A Fidesz tragédiája nem az, hogy rossz irányba megy, hanem az, hogy mindenhez hozzányúl. Szegény Orbán Viktor valóban azt képzeli, hogy a világ akarat és elszántság dolga, s komolyan hiszi, hogy amennyiben a tények nem felelnek meg az elképzeléseinek, hát annál rosszabb a tényeknek.
Az állam
Miniszterelnökünk bizonyára hiányzott arról ez előadásról, amikor megtanították a többieknek, hogy egy ciklus alatt lényegében csak egy társadalmi alrendszert lehet átalakítani. Többet nem. Egyszerűen nem megy. Túl bonyolult, túlságosan összetett, de legfőképpen túl sok szálon kötődik a többi alrendszerhez egy ilyen struktúra ahhoz, hogy csak úgy átalakítgassuk. Az egészségügy, az oktatáspolitika, a nyugdíjrendszer, az adózás, a pénzpolitika és a többi nagy rendszere az állam egészének olyan irdatlanul szorosan összefügg egymással, hogy az egyik átszervezése elképesztően durva hatással van az összes többire. A kialakított új struktúra összehangolása a többi alrendszerrel, működőképessé tétele, az időközben felbukkanó hibák kijavítása, és az így előállott rendszer újbóli finomhangolása fojtogatóan nagy feladat. Még egy viszonylag egyszerű struktúrának, mondjuk az oktatásügynek is olyan szerteágazó vonzatai vannak, olyan szervesen épül bele az összes többi alrendszer működésébe, hogy gyökeres reformja valamennyi minisztériumnak, állami hivatalnak, háttérintézménynek hónapokra, sőt évekre elegendő munkát ad. Persze ezeknek az intézményeknek közben a napi rutinjuk szerint is dolgozniuk kell, mi több, abban a válsághelyzetben, amelybe országunk, sőt földrészünk süllyedt, mindenféle tűzoltó munkákkal kell fékezniük, ellensúlyozniuk a válság katasztrofális hatásait.A Fidesz azonban – a maga forradalmi lázától vezettetve – mindenhez hozzányúlt, ami csak eszébe jutott a miniszterelnöknek, és a potensebb minisztereknek. Nekiláttak átszervezni az adórendszert, a jogrendet, a nyugdíjkasszát, az egészségbiztosítást, a szociális ellátórendszereket, az oktatást, az államigazgatást, belekontárkodtak a média világába, a munka rendjébe, hátat fordítottak az eddigi pénzforrásoknak, szembe fordultak a multinacionális tőkével, és így tovább és így tovább.
A társadalom
Félreértés ne essék: nem állítom, hogy ezekre a reformokra nincs szükség. Bizony tény, hogy a magyar állam legfontosabb struktúrái olyan korokból származnak, amely korokban egészen más feltételek mellett, egészen más körülmények között működött az ország. A rendszerváltás folyamatának egyik legnagyobb mulasztása az, hogy politikai elitünk igyekezett megúszni ezeket a változásokat, illetve a velük járó súlyos társadalmi megrázkódtatásokat. A reformnak ugyanis szükségszerűen, és mindenképpen vannak áldozatai, még akkor is, ha végeredményben a többség számára egyszerűbb, kényelmesebb, előnyösebb rendszer is fog létrejönni.És ez a tényező a Fidesz által elindított forradalmi államalapítás legbiztosabb kerékkötője, legnagyobb akadálya, és végső soron a kormány kudarcainak legfőbb oka. Az átalakítás ugyanis a polgároktól is alkalmazkodást kíván. Mégpedig jó esetben hosszú távú alkalmazkodást. Maradván az oktatásügynél, mint példánál: lehet fizetőssé tenni a felsőoktatást, de ahhoz, hogy ez a reform sikeres legyen, egyebek mellett az is kell, hogy a családfenntartónak lehetősége nyíljon az előtakarékosságra, fel tudjon készülni cseperedő gyermekei oktatásának majdani finanszírozására, és lássa azt a jövőképet, amely szerint igenis megéri befektetnie a fiai taníttatásába.
Amikor azonban a minden a feje tetején áll, amikor a családi megtakarítások elapadnak, amikor az egyéni jövedelmek egyre kevesebbet érnek, amikor rendszernek semelyik eleme sincs ott, ahol keresné az egyszeri polgár, és nem is arra alkalmas, amit várna tőle, s amikor az egyénnek éppen úgy szembe kell néznem a válság hatásaival, mint az ország egészének, akkor nem lehet ilyen volumenű átalakításba fogni. Akkor ugyanis a Fidesz által megindított nagy ívű reformláz olyan mélységű és mélységű alkalmazkodást követel a polgároktól, amire azok sem nem képesek, sem nem hajlandóak.
A mindenhatóság hiánya
Az átalakítás így szükségszerűen vezet a bukás felé. A kapkodva, kétségbeesve, egy világválság kellős közepén végrehajtott államreform – ma már világosan látszik – sorra-rendre képtelen helyzeteket teremt. Egyetlen elképzelés sem hozza meg a tőle várt eredményt, mert az államigazgatásban párhuzamosan meghozandó intézkedések hiányoznak, mi több a társadalom nincs fölkészülve a reformok feldolgozására. Ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy a Fidesz káderpolitikája szerint a hűség előbbre való a rátermettségnél, akkor nem is kell csodálkozni azon, hogy a mindenbe belekapó kormány semmit nem tud normálisan elintézni. Nagyon kevés olyan szakember maradt a közigazgatásban, aki lelkiismeretesen elvégezné a dolgát, még kevesebb olyan, aki rá merne kérdezni arra, hogy hol vannak a modellszámítások, a rendszerszintű elemzések, hol van a szándék, mely egységbe rendezné az összefüggő elemek egymásra mutató sokféleségét. Hiszen a „forradalmi kormány” minden efféle felvetést defetizmusnak, ellenzékiségnek, hűtlenségnek, árulásnak tekint. Amikor a rendszer nem működik, amikor a fél-reformok működésképtelen alrendszereket teremtenek, akkor a kormány újabb és újabb elképzelésekkel áll elő, hogy megfékezze a bajt, s nem veszi észre, hogy az elhárításra tett kísérlet éppen olyan levegőben lógó, értelmetlen és a rendszer egésze szempontjából értelmezhetetlen intézkedés, mint az összes többi véghez nem vitt, mert végre nem hajtható reformja.
Persze azt jól látja a kormány, hogy gyökeres átalakításra van szükség, s ezért azt is hiszik a Fidesz vezérei, hogy jó, amit csinálnak. Pedig nem jó. Mert olyasvalamibe vágtak bele, ami nem lehetséges. Pontosabban nem lehetséges egy ciklus alatt.
Nem az a baj, hogy autoriter rendszert épít a Fidesz. Az sem jó, de végső soron tekintélyelvű demokráciában is lehet élni. A baj az, hogy rendszert épít, lehetőleg egy ciklus alatt, s ez eleve képtelenség. Az a baj, hogy képtelen megfogalmazni a maga prioritásait, képtelen belátni mindenhatóságának hiányát, s így természetesen képtelen kitartani amellett az egy-két alapvető reform mellett, amelynek megvalósítása szükséges és lehetséges is lehetne.
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztoknem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
