A szépreményű Jobbiknak, a legnagyobb ellenzéki párt szerepében tetszelgő hazai szélsőjobbnak sikerült teljes hat és fél százalékos eredményt elérnie a Budapest II. kerületi időközi választáson. Ezzel a produkcióval gyakorlatilag minden várakozást alulmúlt a párt, messze elmaradt a közvélemény-kutatásokban tükröződő adatoktól. Anélkül, hogy messzemenő következtetésekre vetemednék egy helyi jelenségből, azért azt talán megkockáztathatom: úgy tűnik, kezd leereszteni a nemzeti színű lufi.
Közkép
A Jobbik megítélésében – bár programja számos kérdésre választ kínáló, sokrétű elképzelés –mégsem a megfontolásra érdemes elemek dominálnak, hanem az a közvélekedés, amely a párt rasszizmusát állítja középpontba. Sajnos a Jobbik vezetői, tagjai mindent meg is tesznek azért, hogy ez az antiszemita, cigányellenes közkép fennmaradjon. A Jobbik politikusai minden héten elmondanak egy nyílt vagy burkolt rasszista kijelentést, a Jobbikhoz közelálló sajtó hemzseg a rasszista uszítástól, a Jobbik híveinek Facebook bejegyzései elképzelhetetlenek fasisztoid megnyilvánulások nélkül. A program fontosabb elemeiről a közbeszédben alig kerül szó. S úgy tűnik, elég baj ez a Jobbiknak, hiszen az efféle fajvédelemmel, talán indulatokat gerjeszteni lehet, de választást nyerni, az ország vezetésére való alkalmasságot bizonyítani nem.Téves következtetés
A valóban jelen lévő, s a Jobbik által is helyesen felismert problémák: a társadalom szétszakadása, a szegények és gazdagok közötti távolság növekedése, a multinacionális nagyvállalatok, a nemzetközi pénzrendszer működésének visszásságai, a hagyományok, azaz a közösségeket összetartó szálak fellazulása nem megoldható rasszista alapon.
A zsidózás, cigányozás kontraproduktív tevékenység. Semmi nem következik belőle. Legalábbis semmi olyan, ami előbbre vihetné egy ország, egy közösség ügyét. Mert lehet, hogy a globális tőke urai között sok zsidó van, de ez indifferens, ennek nincs jelentősége, mert a multinacionális tőke irányítóinak faji, vallási, nemzeti, kulturális hovatartozása semmilyen módon nem befolyásolja e tőke működését. A nagyvállalatok elsősorban részvényeseiknek felelősek, akik természetesen mind nagyobb osztalékot akarnak. S ennek érdekében jutalmazzák vagy büntetik a menedzsmentet. Hogy valaki nagyobb osztalékot akar, hogy valaki meg akar felelni a főnökei elvárásának, az nem fajspecifikus.
Ugyanez igaz a cigányságra is. A mélyszegénység reménytelensége független a nyomorban élők identitásától. A nyomornegyedek népe az egész világon ugyanúgy él. Ugyanúgy ahogyan nálunk a cigánytelepek lakói. A szegénység – s mindaz, ami abból következik, a társadalmi intézményektől való elfordulás, a rövidtávú megoldáskeresés, a törvényi, közösségi szabályok elutasítása és a többi nyomor-magatartásforma – független az etnikai hovatartozástól.
És, akkor mi van?
Mi van akkor, ha nem mélyszegénységről, hanem cigánybűnözésről beszélünk? Mi van akkor, ha nem multinacionális tőkéről, hanem zsidó világ-összeesküvésről fantáziálunk? Közelebb jutunk ezáltal a megoldáshoz? Le lehet vonni ezekből a szavakból, gondolatokból, okfejtésekből bármiféle értelmes cselekvési tervet? Nem mindegy, hogy a kizsákmányoló, s egyebek mellett mélyszegénységet generáló multinacionális tőke menedzsmentje, tulajdonosa zsidó, vagy nem zsidó? Nem mindegy, hogy a mélyszegénységbe zuhanó alkoholistává, tolvajjá züllő proletár cigány, vagy nem cigány?
A megoldás, ha van, nem a faji, vallási, etnikai hovatartozással áll összefüggésben, hanem valami egészen mással.
S úgy tűnik, ezt a másságot lassan azok is kezdik megérteni, akik amúgy hajlamosak arra, hogy rasszista előítéleteik elragadják őket.
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztoknem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
