Nem törnek át! Egy lépést sem hátrálunk! – morogta Orbán Viktor, és a jobboldal véleményformálói szorosra zárták soraikat Schmitt Pál mögött. Míg a vezér meg nem szólalt, csak egy-két mindenre elszánt, talpig opportunista, de vitathatatlanul jó érzékkel helyezkedő közkatona emelte föl szavát a köztársasági elnök védelmében, mára azonban kikristályosodott a hivatalos álláspont: nincs visszavonulás. Aki Schmittet támadja, az Orbánt támadja. És, aki Orbánt támadja, az a nemzetre ront rá, az hazaáruló. Az elnök nem lehet csaló.

És megkezdődött a szerecsenmosdatás. Tegnap este az ECHO tévé műsorán négy igazi jobboldali sajtópotentát, Bencsik András, Kerényi Imre, Hernádi Zsuzsa és Pozsonyi Ádám igyekezett fényesre suvikszolni Schmitt úr besározódott renoméját. A legviccesebb gondolatfüzért Kerényi Imre adta elő, aki eképpen érvelt a köztársasági elnök mellett:  „Én nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy az az államfő, aki több nyelven beszél, aki olimpiai bajnok, többször is, aki sportdiplomata, aki volt nagykövet különböző helyeken, és helytállt, aki zongorázik, aki osztályfőnöki órákat tud tartani, aki nagyon szépen megnyit táncban egy bált, nem tudom elképzelni, hogy az olyan buta volt és olyan hülye volt, hogy a dolgozatába nem tett hozzáadott értéket. Nyilvánvaló, hogy lesz egy vizsgálat, és abban ki fogják mutatni, hogy van hozzáadott érték, hiszen egyébként az ember nem ül le, és nem kezd el összegyűjteni ezt meg azt meg amazt. Azért ír egy dolgozatot, mert valamit gondol…”
Hát lehet, bár számomra kevéssé meggyőző érv a tánctudás és a tudományos munka közötti lineáris összefüggésre hivatkozni. De ez most nem is olyan fontos. A fontos az, hogy a Schmitt ügy jobboldali kezelése olyasmire világít rá, amin érdemes elgondolkozni.
Valamirevaló közszereplő ugyanis egy ennyire kétes kimenetelű ügyben inkább hallgat, esetleg latolgat, de semmiképpen sem áll oda a vád vagy a védelem mellé. A Schmitt-plágium kérdés ugyanis nem arról szól, hogy mi a véleményem a köztársasági elnök úrról, nem értékorientáció, nem identitásválasztás kérdése, hanem tényszerűség. Az, hogy a dolgozat eredeti munka vagy másolat, hamarosan ki fog derülni. És, hogy erről kinek mi a véleménye, azt majd el lehet mondani. De amíg nincs egyértelmű, tudományos álláspont előttünk, addig több mint vakmerőség elköteleződni az elnök mellett, vagy ellene. És ezt valószínűleg Bencsik András, Kerényi Imre, Hernádi Zsuzsa és Pozsonyi Ádám is tudja. Hogy mégis felvállalják az elnök preventív védelmét, az olyasvalamit mond el nekünk, amit érdemes észben tartani.
Egyfelől elmondja, hogy ebben a körben a tények értéke viszonylag csekély. Hát igen: a valóság legalább fele részben akarat dolga, vallja Orbán Viktor. És ez az akarat elég lehet ahhoz, hogy a tényeket megkérdőjelezzük, vagy akár meg is változtassuk. Ez az akarat elég lehet ahhoz, hogy Schmitt Pál doktorija hiteles legyen, akkor is, ha esetleg nem az.
Másfelől elmondja, hogy miképpen működik a jobboldali média. Nyilván nem lehet pontosan tudni, hogy miféle vezérlőművek irányítják a rendszert, de az azért jól kitapintható, hogy ebben a médiában nem sok esély van az önálló véleményformálásra.  A kezdeti bizonytalankodás, vagy pontosabban mélységes hallgatás után mára kialakult a hivatalosnak tekinthető álláspont: Schmitt Pál ártatlan. Hogy ez a brief miféle csatornákon át jut el a szerkesztőségekbe, azt nyilván nem könnyű feltárni, de, hogy eljut, azt az elmúlt napok véleményváltozásai híven tükrözik. A minap még iszonyúan cikinek nevezte Bayer Zsolt a Schmitt ügyet, mára pedig úgy módosult ez a mondat: iszonyú ciki, hogy efféle rágalmakat lehet terjeszteni a feddhetetlen köztársasági elnökről.  
Végezetül azt is elmondja nekünk ez a történet, hogy miféle politikai krédó alapján irányítja országunkat a Fidesz. Ebben a hitvallásban az igazság csak mellékesen játszik szerepet, ebben a gondolatkörben csak jók és a rosszak vannak, csak feketék és fehérek, csak mi és ők, csak hívek és árulók. Ebben a politikai küzdelemben a teljes érvényesülés a győzelem, s minden más vereség, kudarc. Ebben a közéletben nem érték a megegyezés, ismeretlen a nyer-nyer játszma, végzetes önfeladás a visszavonulás. A Schmitt-ügy okos kezelése ugyanis tágas mozgásteret kínálna a kormánynak. Számos elemző elmondta, leírta, sőt szájbarágó módon, lépésről lépésre előadta, milyen bőséges előnyöket kínálna a Fidesznek a plágium-gyanú értelmes kezelése.
Csakhogy a Fidesz nem teheti meg, még azt sem, hogy kivárja a vizsgálat végét, még azt sem, hogy szembenézzen a tényekkel. Ez ugyanis – ebben a gondolati keretben – súlyos vereséget jelentene.
És én egyre inkább hiszem, hogy a tényekkel vívott birokharcában egyre több emberét, egyre több hitelességét, egyre több pozícióját, egyre több erőforrását áldozza fel a kormány, azaz egyre jobban szűkíti saját mozgásterét, egyre jobban magára csomózza kényszerzubbonyát, s végső soron a brutális kudarc felé rohan.

A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.
Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok
nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.