Bizonyára sokak ismerik a viccet, amelyben az egyszeri ember logikai ismeretekre oktatja barátját. Valahogy így: ha van akváriumod, szereted a halat. Ha szereted a halat, szívesen fogyasztod. A halhoz nyilván örömmel iszol egy pohár jó bort. Ha pedig bort iszol, akkor szereted az élet teljességét, akkor szereted a nőket is. Tehát, ha nincs akváriumod, akkor buzi vagy. Az adoma számos variációban létezik, a minap például azt a változata terjedt el a médiában, hogy amennyiben egy kicsit is eltér a véleményed a kötelező dogmáktól, akkor antiszemita vagy. Ami a legmegrázóbb a Rágalmazásellenes Liga által készített, világcsaló felmérésben az nem az eredménye – amely szerint a magyar a világ legzsidógyűlölőbb nemzete –, hanem az, hogy ezt a hülyeséget, a hazai média a legkisebb kritika nélkül átvette, közölte, terjesztette. Egyetlen újságíró nem akadt a szerkesztőségekben, aki gondolkodni próbált volna az ügyön, és néhány egyszerű, de annál hasznosabb kognitív művelet után oda állt volna szerkesztője elé: Te Béla! Ez egy baromság. Nem kéne közreadni! Illetve egy akadt. Nem is akárhol…

A Rágalmazásellenes Liga

Ön szerint:
1. A média sokat foglalkozik a gyermekek elleni abúzussal?
2. A nemzetközi szervezetek korrekt erőfeszítéseket tesznek a gyermekek kizsákmányolása ellen?
3. Tolerálható a 18 év alattiak nemi élete?
4. Tetszetős divat a nemi szervek szőrtelenítése?
Ha kérdéseinkre igennel válaszolt, akkor ön pedofil.

Érdemes volna egy ilyen szerkesztőségi gondolkodást például a hírforrás értékelésével kezdeni. A Rágalmazásellenes Ligáról (Anti Defamation League) elsősorban azt kell tudni, hogy az Egyesült Államok egyik legagresszívebb, és ennek köszönhetően az egyik legbefolyásosabb érdekcsoportja. Elsősorban zsidó témákat képvisel, de olykor más, elnyomott kisebbségek mellett is felemeli szavát. Komoly szerepe volt abban, hogy az ENSZ, 1991-ben, 4686 számú határozatával visszavonta egy 1975-ös határozatát, azaz mégsem tartja rasszizmusnak a cionizmust. Elérte, hogy közel tízmilliárd márkának megfelelő kárpótlást kapjanak a holokauszt áldozatai és örököseik, illetve ezek hiányában a zsidó szervezetek Németországtól, és kb. negyvenmillió dollár kárpótlást az osztrák államtól. Szerepe volt abban is, hogy rábírta a svájci bankrendszer az ún. alvó számlák megnyitására, és az itt található kb. egy és negyedmilliárd dollárt fizessék ki a tulajdonosok örököseinek, vagy, ha ezek nem azonosíthatók, a holokauszt áldozatainak és örököseiknek, illetve a zsidó szervezeteknek.
Mindez persze nem baj, mindenki úgy jut el az öröm csúcsára, ahogy tud. De ugyanez a szervezet az, amelyik rendszeresen felemeli szavát a holokauszt dogmatikus ábrázolásmódja mellett, nem csupán az ellentmondást, de a kiigazítást sem tűrve el. 
Norman Finkelstein és Ruth Birn Egy nemzet pere című könyvükben rámutattak egy klasszikus holokauszt-értelmezés, azaz Daniel Goldhagen Hitler készséges hóhérjai című műve számos tudományos tévedésére. A kritikusok hosszan tartó, személyes zaklatási kampánynak voltak kitéve. Raul Hilberg, a holokauszt valóban nemzetközi hírű kutatója hasonlóan járt.  Abraham Foxmant, a Rágalmazásellenes Liga elnöke minden elkövetett azért, hogy Hilberg könyvének kiadását meghiúsítása.
Arno Mayer Hogyhogy nem sötétült el az ég? című könyve A végső megoldás a történelemben alcímet viselte. Mayer egyebek mellett azt állította, semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Hitler azzal a céllal rohanta volna le Lengyelországot, hogy minél több zsidót fogjanak el és végezzenek ki.
A Rágalmazásellenes Liga számára azonban ezek elviselhetetlen gondolatok voltak. Mayer ellen rövidesen mocskolódás-hadjárat indult: Mayer könyve „Az emlékezés és a történelem megcsúfolása” „felháborító”, „bizarr”, „perverz”… A Rágalmazásellenes Liga ezek után sürgősen belevette Mayert az 1993-ban kiadott Hitler apologétái: a holokauszt-revizionizmus antiszemita propagandája című jelentésébe. Mayer bűne csak annyi volt, „hogy vitatni merte, látszólag nem antiszemita meggondolásból, hogy noha több millió zsidót öltek meg a második világháború alatt, a pusztítás mégsem egy előre megfontolt terv alapján zajlott.” Érdemes felfigyelni a faramuci megfogalmazásra. A „látszólag nem antiszemita meggondolásból” valójában azt jelenti, hogy a bizonyíték hiánya, azaz a tény, hogy Mayer írásaiban az antiszemitizmus leghalványabb szikrájának sincs nyoma, maga is gyanút keltő. Mayer e logika szerint épp azáltal válik antiszemitizmussal vádolhatóvá, hogy elkendőzi, elleplezi, láthatatlanná teszi a maga antiszemitizmusát. Amely antiszemitizmus egyébként nyilvánvalóan jelen van könyvében, hiszen Mayer eltért attól a holokausztképtől, amit az emlékezet-dogma megkövetel. 

Egy hamis felmérés

Ön:
1. Hallott már arról, hogy a kannibalizmussal is vádolt Bocassa császár nem nyerte el méltó büntetését?
2. Megkóstolna olyan ételt, például majom-agyvelőt, ami főemlősből készült?
3. Úgy gondolja, hogy Pápua-Újguinea kormánya kellő erőfeszítéseket tesz a törzsi hagyományok visszaszorítása érdekében?
4. Érdeklődéssel olvassa a bűnügyi rovatok híreit?
Ha kérdéseinkre igennel válaszolt, akkor ön emberevő.

És akkor ezek után nézzük azt a felmérést, és nézzük azt a kivételes szerkesztőséget, ahol valakinek nem esett nehezére gondolkodni. Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat szólaltatta meg Kovács András szociológust, aki szakmai érvek alapján semmisítette meg a felmérés ostobaságait.
„Kovács szerint problematikus, hogy ezek a felmérések 500 fős mintán, telefonon készülnek, de a mintákról semmit sem tudunk. Pedig az ilyen kis mintán, telefonon végzett előítélet-felmérések erősen torzított képet is adhatnak... Erősen kérdéses az is, hogy a felmérésben használt kijelentések alkalmasak-e az antiszemitizmus mérésére, vagy inkább azt mérik, hogy mennyire elterjedt az adott országban néhány, a zsidókkal kapcsolatos ismert sztereotípia…”
És valóban. Az ugyanis, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a zsidóság, történelmi okok miatt elsősorban az üzleti világban tudott érvényesülni, s ennek maradványaként, a családi, szociokulturális örökség részeként ma is szép számmal akadnak zsidó származású emberek a gazdasági életben, semmiképp sem jelenti azt, hogy antiszemita vagyok. Az, hogy a nemzetközi pénzpiacokon ugyancsak jelen vannak e családok az előző tudásból értelemszerűen következik, hiszen a nemzetközi gazdasági rendszer a nemzeti gazdaságokból nőtt ki. Hogy a torkig vagyok a holokauszttal, semmiképpen sem jelenti azt, hogy tagadom a megtörtént szörnyűséget, vagy úgy gondolom a zsidók megérdemelték sorsukat, netán azt állítom, hogy a zsidókat igenis ki kell irtani. Egyszerűen azt jelenti, hogy értelmetlennek, károsnak, esetleg kontraproduktívnak tartom egy két emberöltővel ezelőtt megtörtént katasztrófa folyamatos emlegetését. Az egyetlen kérdés, ami valóban súlyos zsidóellenes előítéletet tükröz, az az, ha úgy képzelem, a hazai zsidók hűségesebbek Izraelhez, mint a saját hazájukhoz. De azért megjegyzem, a diaszpórában élő zsidóság kiállása Izrael állam mellett érthető, sőt joggal elvárható identitáselem, még akkor is, ha olykor nem könnyű Izrael politikáját elfogadni. És ez a becsületes kiállás könnyen összekeverhető a hazához való hűség fogalmával.
A kérések és a válaszok ilyenformán semmit sem mondanak az antiszemitizmusról. Antiszemitizmusról egyedül a Rágalmazásellenes Liga beszél. 

Érdekvédő propaganda

Ön:
1. Egyet ért a Kína ellen tüntető tibeti szeparatistákkal?
2. Úgy véli, Afrikában nagy a korrupció?
3. Kedveli a fehér ruhákat?
4. Örülne, ha megszűnnének a városszéli nyomornegyedek?
Ha kérdéseinkre igennel válaszolt, akkor ön rasszista.

Hogy hirtelen előkerült a Magyarországot, Lengyelországot és Spanyolországot támadó antiszemitizmus-vád, az gyanúsan összevág mindazzal, ami ma történik a világban. Magyarország – bármit is gondolunk a kormány teljesítményéről – kétségkívül azzal váltotta ki a nemzetközi gazdasági és politikai szervezetek általános támadását, hogy Orbán a globális tőke tyúkszemére lépett. Lengyelország vészesen közel van ahhoz, hogy kövesse a magyar utat, a rendszerkritikus eszméket erősen toleráló Spanyolországban pedig, nem is olyan régen, az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a holokauszttagadás kriminalizálását előíró törvényt. Márpedig az antiszemitizmus kérdésköre, a holokauszt dogmatikus értelmezése nem egyéb, mint a globális világrend önigazoló propagandája. A vészkorszak emlékezete ugyanis csak arról beszél, ami a huszadik század derekán történt, s úgy beszéli el, hogy az valami egyedinek tetsző, sosemvolt borzalomnak tűnjön.  Mélyen hallgat azonban arról, hogy ugyanazok a folyamatok, amelyek annak idején hatmillió zsidó és sok millió orosz, ukrán, lengyel halálához vezettek, ma is jelen vannak. Mélyen hallgat arról, hogy a cinikus haszonelvűség, a hatalom tudományos színben tetszelgő racionalitása pontosan ugyanazt az embertelenséget gerjeszti és tartja fenn ma is, mint ami azokat a hajdanvolt szörnyűségeket  előidézte. 
Az antiszemitizmus-vád szorgos építőmesterei létrehoztak egy olyan katedrálist, amely minden társadalmi cselekvést el tud helyezni a maga értelmezés-világában, s amely természetesen semmi egyebet nem szolgál, mint a globális világ urait. A világ vezetőinek pedig égető szükségük van erre a történetre. Szükségük van rá, mert létüket többé nem igazolja a beléjük vetett hit, tetteiket többé nem támasztja alá a közvélemény feltétel nélküli helyeslése, mulasztásaik fölött többé nem tud, és nem akar szemet hunyni a társadalom, szavaik igazsága többé nem nyilvánvaló.
És mindebben most éppen mi, magyarok vagyunk a legbűnösebbek.

A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.
Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok
nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.