Jámbor kérdést intézett Bayer Zsolt barátunk  „leginkább azokhoz, akik nagy élvezettel vettek részt Schmitt Pál likvidálásában” Ezt ni: „hol késnek a vitriolos vezércikkek és publikációk, amelyek könyörtelenül rámutatnak a gyurcsányi hazugságok tarthatatlanságára? Hol van a szenvedélyes és kérlelhetetlen gúny, amely zárójelbe teszi az egész gyurcsányi életművet? Hol maradnak a blogok és bloggerek, amelyek és akik a névtelenség jóleső, gyengéd, langyos biztonságába burkolózva bárkit bármivel meg is rágalmaznak, ha kell? Hol késnek ők, akiket néhány esztendeje még névtelen feljelentőkként és rágalmazókként vetett meg az emberiség, ma pedig véleményformáló tényező lett belőlük… Korunk hősei ők, mert korunk a becstelenség, kisszerűség és aljasság apoteózisa – de hát hol maradnak most, amikor itt az új préda? Nincsen nyilvánvalóbb és ordítóbb hazugsághalmaz a Gyurcsányénál, már megint, de akkor miért nem esik neki a hiénafalka?”

Zsolt, te normális vagy? Miről beszélsz? Te képes lennél egy lapon említeni egy mindannyiunkat megtestesítő, az ország egészét képviselő, a nemzet egységét formába öntő szimbolikus alakot, azaz a köztársasági elnököt, Gyurcsánnyal, ezzel a sokszorosan leszerepelt senkiházival?
Te tényleg nem érted a különbséget?  Te valóban azt hiszed, hogy Gyurcsány fontos? Hogy Gyurcsány valaki? Hogy a Gyurcsány hazugságaival, lopásaival, aljasságaival, kisszerűségeivel, primitívségével, ripacskodásaival kapcsolatos új információ bármit is változtat a Gyurcsányról alkotott közképen?
Te azt hiszed, hogy Gyurcsány ellenfél nekünk, tollforgató terroristáknak?
Te úgy gondolod, hogy ezen a csorba, értéktelen, haszontalan, talmi fenőkövön fogjuk köszörülni a nyelvünk?
Te úgy képzeled, hogy ez a kiaszott, jelentését vesztett, szemétdombra való, gyűrött cafat megfelelő lakmuszpapír a mi vitriolunkhoz?
Te valóban úgy véled, hogy Gyurcsány, a maga párezer fős rajongói táborával kellően eleven oroszlán ahhoz, hogy izgalmas kihívás legyen belerúgni?  
Szerintem téged elvakít a Gyurcsány-gyűlölet fekete szemüvege, eltorzítja gondolkozásodat anti-Gyurcsány közösséged perverz csoportdinamikája, megmérgezi ítélő erődet a nagy vezér-nagy ellenfél lapos mítosza.

Nem, Zsolt! Te rosszul látod a valót! Schmittről ugyanis sokáig csak láttuk, tudtuk, éreztük, hogy teljességgel alkalmatlan arra a posztra, amelyre a Fidesz állította, de bizonyítani nem tudtuk. Kapóra jött a lelepleződés, mert egzakt demonstrációja volt mindannak, amit Schmittről gondoltunk.
De Gyurcsányról mindent tudunk. Legfőképpen azt, hogy nem létezik. Gyurcsány nem szereplő, nem tényező, nem lényeges. Gyurcsány nem visel magas méltóságot, nem közjogi szereplő, nem az állam, a társadalom, vagy a nemzet jelese. Nem bábja senkinek, nem képviselője semmiféle erőnek, nem bohóca semmiféle előadásnak. Gyurcsány csak egy önmagáért való, idétlen paródia, egy ding an sich sületlenség, a világban burjánzó végtelen nárcizmus sajátos, de lényegében érdektelen hajtása.   
Ő pusztán egy országgyűlési képviselő, aki semmiképpen sem lóg ki politikai elitünk arctalan és arcátlan egyedei közül. Lopásaival, csalásaival, giccses, tartalmatlan szellemtelenségével éppen olyan ő, mint bármelyik alakja az országgyűlésnek, a párt-eliteknek, a rendszerváltó politikai osztály önző, gonosz és buta hiénafalkájának.   
Egyedül a maga rajongói táborában számít, kizárólag a saját hívei között valaki, pusztán a köré tömörült revü-rajongók szemében sztár.
De hát e körből nem lehet őt elzavarni.
A maga fanklubjának éléről mégsem mondhat le az ember.