Na, mondjuk arról nincs szó, hogy Bajnai Gordon politikai pályafutása véget ért volna, de az MSZP-vel való tárgyalássorozat megfeneklésével bizonyosan lezárult egy szakasz az Együtt-PM történetében. Hogy most mi lesz, azt találgassák a madárjósok. Mi meg nézzük meg azt, hogy eddig milyen eredményeket tudhat maga mögött Bajnai és csapata.
- Bajnai Gordon tavalyi politikai zászlóbontásával reményt adott azoknak, akik úgy akarnák leváltani az Orbán-kormányt, hogy közben nem segítik hatalomra a régi szocialistákat. Annak idején még az is felmerült, hogy az E-14 (bár ekkor még nem így hívták) környékén alakulhat ki egy új politikai pólus, amely a Fidesz váltópártja lehet. Az, hogy felvillant egy ilyen lehetőség, az, hogy a magyar közéletben megjelent a harmadik pólus igénye, az, hogy egyértelművé vált, hatalmas tömeg látja zsákutcának a rendszerváltás elmúlt évtizedeit, az, hogy kiderült, óriási bizalmi deficittel birkózik a politikai elit, nos, mindez eredmény. Nem is csekély.
- A pártalapítás nehézségei azonban megmutatták, hogy a civil politikus, mint olyan, fából vaskarika. Egy-két, na, jó, egy-két tucat politikai pályára vágyó civil kalandoron kívül nem is akadt más, aki beállt volna az E 14-be plakátot ragasztani. A lelkes lájkolókból nem lett, mert nem lehet pártaktivista. Hogy ezt megtudtuk, az is eredmény.
- A civilek hiánya utat nyitott az E-14-ben a hatalomból, és persze a komolyabb pártrendszerből kiszorult, valamikori középkáderek számára, elsősorban a hajdani SZDSZ tagjai előtt. Bajnai új formációja felszippantotta mindazokat, akik már kipróbálták, már belebuktak, de még nem adták föl a reményt arra, hogy sikeres politikussá válhatnának. Tulajdonképpen ez is eredmény, hiszen olyan emberek találtak maguknak pártot, akik – bár szerettek volna aktívan politizálni – évek óta csak a partvonalról figyelték mások játékát.
- Az új politikai otthon születése némiképp átrendezte a közéleti viszonyokat, elsősorban az LMP-ből vonta ki azokat, akik korábban ott keresték az SZDSZ utódpártját. Ezzel az LMP fölvehette új arcát, elindulhatott a radikális rendszerkritika, érett ökopolitika irányába. Így lett végre Magyarországon egy olyan párt, amelyik képes felvetni a fejlett világot leginkább izgató kérdéseket, lett egy olyan párt, amelyik nem a Lajtán inneni provincialitást képviseli, hanem valami friss, nyugatos, eredeti szellemet hozhat.
- Az összefogás gyakori hangoztatása némi élénkülést keltett a már megbukott politikusok között, s Fodor Gábortól, Schmuck Andoron keresztül Kuncze Gáborig, mindenki feliratkozott az „Én is, én is, velem is tessék összefogni!” listára. (Ennek a ténynek persze inkább pszichológiai tanulsága van, de azért az sem megvetendő eredmény…)
- Mivel Bajnai minden lehetséges alkalommal kijelentette, hogy az MSZP nélkül nem lesz kormányváltás, majd tárgyalásokat kezdett a szocialistákkal, szavaival és gesztusaival újra legitimálta a leszerepelt, már-már partvonalra szorult MSZP-t.
- Az MSZP pedig, kihasználva az ajándéklegitimációt, a lehető legtovább elnyújtotta a tárgyalásokat, hogy minél tovább élvezhesse a hétről-hétre, cseppről-cseppre érkező Együtt-PM-hitelesítést. A szocialisták feltáplálásával viszont Bajnaiék nyilvánvalóvá tették, hogy új politikai pólus nem fog születni ebben a ciklusban. Így most már ezt is tudjuk. (Ja, meg azt is, hogy a politikai elit leváltása céljából nem előnyös a politikai elittel összefogni.)
- Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Bajnai megjelenése és politizálgatása végül is elvette a reményt mindazoktól, akik úgy akarták volna leváltani az Orbán-kormányt, hogy közben nem segítik hatalomra a régi szocialistákat. Ma már nyilvánvaló, akik nem akarnak Orbánra szavazni, azok a szocialistákra kell, hogy adják voksukat.
- A másik oldal számára, azaz Fidesz-szimpatizánsok előtt ugyancsak világossá vált, hogy sem új pólus, sem civil aktivitás, sem szivárványszínű összefogás nem fog politikai alternatívát kínálni. Az Orbán-kormány marad még négy élvet. Hátra lehet dőlni.
- A folyamat során, szinte észrevétlenül, és a játszmában résztvevők szándékától függetlenül, végbe ment némi politikai átrendeződés. Mivel Fidesz úgy akarta megkülönböztetni magát az összefonódó régi baloldaltól, hogy új eszmék új erejeként igyekezett megmutatkozni, a párt a nemzeti, konzervatív irányból a rendszerkritika felé mozdult. Ma már a Fidesz retorikájában a hagyományos konzervatív érvek mellett megjelentek az alternatívakereső, globalizációkritikus szempontok is. Ezzel a Fidesz meglepően közel került az új arcú LMP-hez, miközben a Jobbiktól eltávolodott. A nemzeti radikálisok viszont gyorsan betöltötték a Fidesz által feladott jobboldali pozíciókat, s ezzel beszáguldottak a vérkonzervatív, rasszista nacionalizmus zsákutcájába.
Szerintem a mérleg pozitív. Elsősorban azért, mert a folyamat során, az elmúlt egy évben a rendszerkritikus gondolatok egyre nagyobb ismertségre, népszerűségre, hitelességre jutottak. És akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire vidám és élénkítő hatással van közéletünkre a Kétfarkú Kutya Párt – ugyancsak Bajnaiéknak köszönhető – fokozódó aktivitása...
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
